Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-301
184 301, országos ülés november 8. 1877. téntek, de lehetővé tétetett a válság elkerülése, anélkül, hogy Magyarországnak magát, is meg kelljen aláznia: akkor igenis kötelességünknek tartottuk, ismét megtenni; ami csekély erőnktől kitelt, hogy a válság megakadályoztassák. (Helyeslés és tetszés a középen.) E különböztetést nem fogadják el a túlsó oldalon, és talán épen azért, hogy ne legyenek kénytelenek elfogadni: találták fel azt a theoriát, hogy az államra nézve valamely jog gyakorlata tekintetében bizonyos időre szerződni, annyi, mint jogáról lemondani. De uraim! gondolják meg. ha ezen theoria állana, azon theoria, hogy valamely országnak joga gyakorlatára nézve egy más országgal bizonyos időre szerződni annyi mint jogáról lemondani : akkor talán az egy Muszkaországon kivül. mely szerződni nem szokott, ma Európa egy államának sem volna joga kereskedelmét saját magának rendezni; mert bizonyos időre valamennyi kötött már másokkal szerződóst ezen joga gyakorlatának szabályozására. Különben nagyon könnyű — n< i m mondóin, hogy egészen helyes — valakinek arra., hogy nézetét támogassa, egy mindnyájunk által mélyen í. nagy hazafinak egészen más viszonyok között mondott szavaira hivatkozni akkor, mikor ő véghetetlen nagy fájdalmunkra már nincs közöttünk, hogy megmagyarázhassa az illetőknek, mennyivel más viszonyok voltak azok, (Helyeslés a középen) s mennyivel mások most a teendők. (Helyedé?, a középen. Nyugtalanság a szélső baloldalon.') Esén bátran hivatkozom mindazokra, kik nálam is közelebb állottak azon nagy férfiúhoz, de Kaas Ivor képviselő urnái is közelebb állottak hozzá még azon időben is, midőn Kaas b. a „Reform"-ban egyszer-másszor őt is dicsőitette: hogy vajon Deák Ferencz, tekintve egész politikai múltját, akkor, midőn rendezett törvényes viszonyok vannak az országban, s nem jogfeladásról van a szo, adta volna-e valaha hatalmas szavát arra. hogy ok nélkül válság felidéztessék, (jüértk helyedé* a középen.) Kaas Ivor: Ok nélkül? Tisza Kálmán ministerelnök: Ok nélkül, mert ok reá csak a jog kérdése lehet. Folytatva azokat, a mikről szólani Ígértein. arról kell még egy pár szót mondanom, a mit ugyancsak Kaas Ivor báró az 1867. óta a bankügyben történtekre nézve felhozott. Mellesleg megjegyzem, hogy a t. képviselő ur elbeszélte nekünk, hogy ő a fusiónak örült; örül még most is, mert ezzel — úgymond — az éles párttusák megszűntek. Kénytelen vagyok hinni, hogy a t. képviselő ur ennek csakugyan örül; hanem ha ennek örül: akkor azután eljárása már igen régóta s ma is megfoghatatlan előttem. Nem azért, mert megtámadja a kormányt: hanem azért, mert alig telt el a fusio után néhány hónap, s már is megragadta az alkalmat, hogy a fusionált két párt, a volt Deák-párt és a volt balközép között igyekezzék minden áron ujabb ellentéteket és összekoczczanásokat előidézni. (Fölkiáltások a középen: tiz igy raa\) Ezen a téren én vele vitatkozni nem akarok; csak — mondom — igen sajnálom, ha ő saját örömét, melyet itt kifejezett, s mely hogy él lelkében, hinnem kell: önmaga igyekeznék, ha sikerülne, minden áron lerontani. Szóba hozza a t. képviselő ur az úgynevezett vösslaui egyezséget, s azt mondja, hogy ezen egyezség nem rontotta le az ország jogait, de különben is érvényre sohasem emelkedett, mert az osztrák bank nem tartotta meg szavát. Erre nézve kénytelen vagyok még egy pár szót szólani, (Halljuk !) A vösslaui egyezmény'„azt mondván ki, hogy a magyar kormány mindaddig fenn fogja tartani az osztrák bank jegyeinek kényszerforgalmát s mindaddig nem egyezik bele önálló bank felállításába, mig a két állam kormánya ez iránt meg nem egyezett, midőn ezt mondta ki, ha életbe lépett volna: csakugyan határozottan, positive a másik fél beleegyezésétől tette volna függővé, hogy lehessen valaha magyar bank. Ezt eltagadni nem lehet. De nem azért — s itt már én védem azokat, kik ez egyezséget kötötték, —jobban mint Kaas Ivor báró — nem azért nem bir ezen egyezmény kötelező erővel, mert az osztrák bank nem tartotta meg akkor tett igéretét. Ez csak annyit jelentett, hogy a kormány is felmentetett attól, hogy az azon egyezmény folytán szükséges további teendőket megtegye. De nem bir kötelező erővel a vösslaui egyezmény — és itt nemcsak a magam nézetét, mondom, hanem mondom olyanokét is, kik annak létesítésében részt vettek, nem bir kötelező erővei azért, mert oly horderejű szerződés az országot csak akkor kötelezheti, ha ezt a törvényhozás magáévá teszi. (Jblénk helyeslés a középen.) Kaas Ivor: Mondottam! Tisza Kálmán ministerelnök: A t. képviselő ur beszéde azon részében azt is mondta, hogy micsoda állítás az. hogy akkorában a szűk hitelre támaszkodva könnyebb lett volna a magyar bankot felállítani, inert hisz — igy szól — tudja mindenki, hogy a Rothschild consortium akkor — ugy emlékszem azt mondta — csak 9"/o mellett kínált az országnak pénzt, tehát drágábban, mint minden azóta bekövetkezett rósz gazdálkodás daczára ma a magyar állam számára contrahálni sikerül. Beszédének azon részével, hogy akkorában könnyebb vagy nehezebb lett volna a dolog, nem
