Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-301

180 301. országos ülés november 8. 1817 séglet igényeit fogja kielégíteni, és a magyar hitelszükségletnek rendelkezésére legfőlebb azon öszszegeket fogja bocsátani, melyek a lajthántuli hitelszükséglet által egyáltalában nem fognak igényeltetni. {Helyeslés a baloldalon.) Áttérve azon beszédre, melylyel igen t. barátom Wahrmann Mór a törvén}'javaslat ellen emelt kifogásokat refutálta, mindenek előtt reflectálnom kell egy hozzám intézeti kérdésre, melyre különben a választ beszédem figyelmesebb átolvasása után megnyerhette volna. Wahrmann Mór t. előadó ur azt állította, hogy miután az escompte és előlegezési üzlet a monarchia mindkét állama területén egyenlő szabályok szerint kezelendő : ő sokáig gondolkozott azon, hogy milyenek lehetnének azon intézkedések, amelyek által a főtanács Magyarország érdekeit megsérthetné. Felszólított ugyan azért engem, hogy szolgáljak neki némi felvilágosítással e tekintetben. Erre válaszom meg volt adva már első beszédemben is, hol elmondtam, hogy a főtanácsnak korlátlan jogában állván meghatározni azon hitelpapírokat, melyekre kész előlegeket adni: bizonyára hatalmában lesz a főtanácsnak az is, hogy a magyar állampapírok bármelyikét is kizárja a lombardirozás előnyeitől. És ez kétségtelenül oly intézkedés lesz, mely nemcsak a magyarországi fiókoknál, hanem az osztrák fiókoknál is érvényesülni fog, de ezen intézkedés éle mégis a magyar állampapírok ellen lesz irányozva. (Helyedé* balfelöl.) A magyar kormánynak semminemű hatalmi intézkedés nem áll rendelkezésére, hogy az állampapírok lombardirozására reászoritsa a főtanácsot; azon két magyar tag pedig, mely az igazgatóság kijelölése folytán fog megválasztatni, mondom, ezen két igazgatósági tanácsos nem fog bírni sem a kellő eréiylyel, sem a kellő befolyással, sem a kellő hatalommal, hogy az óriási többségben levő osztrák honpolgárokkal szemben a magyar hitelérdekeknek ott, hol azok sorsa felett dönteni fognak, érvényt szerezzen. A kik azon szempontból indulnak ki, hogy a főtanács Magyarország érdekei iránt minden tekintetben méltánylatíal fog viseltetni, azokra nézve — megengedem — ezen körülmény nem lesz döntő befolyással ; de a t. többség meg fogja nekem engedni, hogy én ezen bizalommal, daczára a kiegyezés megkötésének, a bécsi főtanács és a bécsi bankkörök iránt egyáltalában nem viseltetem. A t. képviselő ur zokon veszi tőlünk azt, hogy akkor, midőn a bank törvényjavaslatot megtámadtuk, reflektáltunk oly intézkedésekre, melyek ezen banktörvényja^aslatban nem foglaltatnak, de amelyek a bécsi kiegyezési bizottság által ezen banktörvénybe beiktattattak, és azt mondja, hogy ugyanazon taktikát követem e téren, mint a szeszadónál, mert ennél sem támadtam meg a pénzügyi bizottság jelentését, hanem a kormány által bemutatott eredeti törvényjavaslatot. Engedelmet kérek, szerintem a t. képviselő urnák ezen szemrehányása nem alapos: mert nem ellenzéki bizalmatlanságból történt az; mert midőn tapasztaljuk, hogy az egész kiegyezési tárgyalásokon keresztül mindig az osztrák érdek volt a döntő. Midőn a t képviselő ur maga is azt hangsúlyozta, hogy ő a kiegyezés minden hiányai daczára, melyeket ő sem tagad, politikai indokokból elfogadja ezen törvényjavaslatot : akkor tartanunk kell attól, hogy a kormányban az erély, a törvényhozásban meg a következetesség nem lesz meg arra, hogy h általa ezen törvényjavaslatokban tett módosítások a birodalmi tanács által el nem fogadtatnak, azokhoz szívósan és következetesen ragaszkodjék. Ha a t. ház többsége daczára mindhiányoknak, melyekkel a beterjesztett törvényjavaslatok birnak, elfogadta ezen törvényjavaslatokat, csak azért, hogy az Ausztriával kötendő közgazdasági kiegyezést hajótörést ne szenvedjen, elfogadta a káros fogyasztási adókon kívül azon banktörvényjavaslatot, melyre nézve a vélemények minden oldalon megegyeznek abban, hogy az Magyarország jogosult érdekeit ki nem elégíti: tartanunk kell attól, hogy a t. kormány csakhogy ezen törvényjavaslatot a ház által is elfogadhassa, azt fogja mondani, hogy egy fok szeszért, egy alkormányzóért, a banktörvényjavaslat egy-két §-ért azon óriási müvet, a kiegyezést, •— csak azon ellenzék akarhatja megbuktatni, mely zavart akar, mely zavarba akarja dönteni a magyarosztrák monarchia gazdasági és kereskedelmi viszonyainak rendezését. A t. képviselő ur tegnapi beszédében utalt arra is, hogy igazságtalanok vagyunk, midőn az osztrák nemzeti banktól a hiteligények kielégité, sét követeljük. Ez egy országban sem történiksem Angolországban, sem Francziaországban s ennélfogva az, amit mi követelünk : sem az önálló bank. sem a közös banktársulat által nem lesz elérhető. A t. képviselő ur hasonlata nem volt szerencsésen választva. Nemzetgazdászati axióma az, hogy minél fejletlenebb egy ország közgazdasági viszonya, annál nagyobb hitelszükségletei vannak, vagyis annál nagyobb követeléssel lép föl a fönálló bankintézetekkel, szemben. Angolországban például a bank föladata nem lehet az. a mi kényszerforgalmi jegyek kibocsátására feljogosított osztrák bank feladata. Az angol bank csak közvetítő a tőke-többlet és a tőkeszükséglet között; nálunk azonban ezen viszony egészen más. Nálunk a nemzeti bank jegyein kivül hiteleszközök nem léteznek. Hiába emeli fel a nemzeti bank a kamatlábat : azért az osztrák-magyar monarchia területén a hiteligények kielégítésére máshiteli eszköz. mint az osztrák nemzeti bank jegyei, nem keletkezhetnek.