Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-300

270 **0O. országos illés november 7. 1877. szemben azon hangot, a melyet ő velem szemben követett, akkor azt mondhatnám, hogy ő nem tudja a különbséget a pénzérték és a pénzjegy között, az osztrák értékit forint és az osztrák nemzeti bank egy forintja között. A midőn tni azt mondjuk, hogy egy osztrák értékű forint; nem az osztrák nemzeti banknak egy forintját értjük alatta, hanem olyan forintot értünk, a müyen a pénzérték alapjául meglőn állapítva, azaz, hogy egy vámfont finom ezüstből legyen verve 45 pénzdarab, a melynek minden egyes darabja képvisel egy forintot. Ebből az következik, hogy ha az osztrák nemzeti bank kénytelen lenne pénzjegyeit készpénzen beváltani: egy százas jegyért ő tartoznék nekem ilyen értékű osztrák" — ezentúl osztrák-magyar értékű — forintot adni s ugy viszont ha magyar bankjegy léteznék, addig is, míg ily közös vámterületen, közös érték-alapon állunk, igen természetesen ily értek szerint számíttatnék a pénz; de addig, a mig ezen Készpénzzel való beváltási kötelezettség elő nem áll: mi is épen ugy fizetnénk a mi magyar bank-jegyeinkkel mint az osztrákok az övéikkel; de semmiképen sem volna joga senkinek azt követelni, hogy mi bármiféle ágiót fizessünk. Falk Miksa (közbeszól:) Hátha jobb lesz az osztrák bankjegy ! Helly Ignácz: Itt a törvény világosan szól. Az államadósságokról szóló 1867. XV. törvényezikk így szól : „1868. január í-étől fogva a magyar korona országai az államadósság kamatainak fedezéséhez 29 millió 188 ezer frtnyi állandó további változás alá nem eső évi járulékot tízeinek. Ebből 11 millió 776 ezer forintot érczpénzben." Itt pont van; tehát itt még az sincs hozzá téve, hogy osztrák értékű frtot; — de én hozzáteszem, hogy megengedem, hogy osztrák értékű frtot, inert mást nem érthetek alatta, de nem az osztrák nemzeti bankjegyeiben. Mondom, én állíthatnám, hogy a t. képviselő ur ezen két, egészen különböző eszmét egészen összezavarta; de nem állítom, inert tudom, hogy igen jól érti; annál nagyobb s súlyosabb eljárása, hogy oly igényeket ébresztett odaát velünk szemben, milyenekre eddig ellenfelünk nem is gondolt. (Igaz ! Ugyvan! a szélső bal felöl) A mit a t. képviselő ur a valuta rendezéséről mondott ellenem, ami tulajdonképen abból áll csak, hogy ő Horn Edének egy mondatát idézte, arra szintén megfelelt ma Simonyi Ernő barátom, miszerint Horn akkor abból indult ki, hogy a valuta szabályozása lehetséges, következésképen kézbe is kell venni; de az ő idézete ezen alkalomból nem találó ; de miután már a t. képviselő ur idézte, én is kötelességemnek tartom már csak hálából is azon ember emléke iránt, ki az önálló bank eszméjéért annyit tett, hogy idézzek egy passust Horn legjelesebb beszédéből, melyet e tárgyban mondott s a melyben ezen eszmét következőképen reassummálja a maga saját szavai szerint: ..Bajaink íooka abban rejlik, hogy az osztrák nemzeti bank nem ismeri sem hitelképességünket, sem szükségletünket és ha Ismerné is, a legjobb akarata mellett sem volna képes annak inegfelelőleg cselekedni. Tény, hogy Magyarország egyrészről, ós Oislajthánia másrészről két külön nenizeigazdászati érdeket képeznek. Mindeniknek meg van a maga saját kereke, a melyben mozog, saját élete, saját központja: itt Budapest, ott Bécs, ahonnét mindenre nézve veszi irányát, éltető erejét. Történhetik, hogy a központból igazgattassék az egész kerék minden mozzanata, bármily óriási legyen a. peripheriának terjedelme ; de lehetetlen, mivel a természet törvényeivel ellenkezik egy és ugyanazon központból két peripheriának életét, mozgását vezénylem, Bécs nem lehet pénz- és hitelügyi központunk, mivel az az ország körén kivül esik. A legerősebb, vagy a legügyesebben szervezett gépezet nem volna képes innét egészséges pénzügyi vérkeringést biztosítani Magyar- ' ország szániára. Csak az emberi test közepén működhetik a sziv. Áll ez az államtestületen is; Magyarország nemzeígazdászati egészségének, sőt élhetésének elodázhatlan feltótele tehát, hogy pénz és hitelügyi vérkeringésének központja saját körének központján, hogy az ország fővárosában legyen " Ez Horn véleménye. Egyébiránt a mint elején megjegyeztem, igazi bankügyi érveket én az említetteken kivül a képviselő ur szájából nem hallottam ós ezért ne vegye kiesinylésnek, ha nem viszonozhatom azon udvariasságát, hogy vele másfél óráig foglalkozzam. (Derültség balfelöl.) Ezzel az ő részét befejeztem volna, de annyi keresztyén erény még sincs bennem, hogy hoszszadaínias személyeskedésére legalább egyetlenegy valamivel ne válaszoljak. (Halljuk !) Ez nem lesz sem oly gúnyos, sem oly maró mint az övé. Midőn a t. képviselő ur beszédjét bevégezte, nem tudom miként, de oly természetesen, hogy még a képviselő ur nevére sem gondoltam, eszembe jutott, hogy a bécsi kiállításon láttam egy franczia által készített igen szép szerkezetű éjjeli lámpát, melynek az a sajátságos tulajdona volt, hogy nem azt a szobát világította, meg, a melyben volt, hanem a szomszédot, miért is ezt különösen a gyermekek háló szobájában használják. Ugy látszik, hogy a t. képviselő ur ezen lámpának sajátságos tulajdonával bir. Mindnyájan emlékezünk azon időre, midőn a t. képviselő ur hosszasan lakván Bécsben, onnan igen szép magyar czikkcket irt egy lapban, a mely czikkek akkor mindnyájunk elismerésévé! találkoztak és a melyekkel akkor igazán szolgálatokat tett az országnak. (Igaz !) Szerencsé Uenségérc és a mi szerencsétlenségünkre haza