Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-300

154 300. orssságos illés nofember 7.1877. az 1872-iki választások alkalmával elkövetett vakmerő visszaélésekre ós alkotmány elleni merényletekre. Én előttem legalább, és ugy hiszem, a nemzet számos tagja előtt ezen visszaélések még hosszú időre gróf Lónyay urat ós Tóth Vilmos urat a nemzet élő halottaivá teszik. T. ház, mindent inkább megbocsát egy alkotmányos jogait féltő nemzet, mint a választási visszaéléseket, inert az alkotmány ütere ellen in téztetik ezek által a vágás. Hiszen az akkori kormány nem félhetett attól, hogy engem mint egyszerű fiskálist, ha követnek választanak, ide jőve egyszerre megbuktatom a kormányt, és mégis a haza védelmére rendelt közös hadseregbeli katonákkal állották el utamat akkor, midőn Muraközre választóimhoz akartam menni, és midőn bátorságomat és önérzetemet ily vakmerő és durva eszközökkel megtörni képesek nem valának: bérenczeik által egyéni becsületemet támadták meg. (Zaj, Mozgás balfelöl, derültség jobbfelöl) Igenis Osemegi ur ugy van ! (Elénk derültség) Tisztelet ós becsület a Deák-pártnak és nagy férfiainak. hanem engedje meg a báró ur azon pártnak utóbbi időben elkorcsosodott politikáját nem óhajtanám ismét látni e hazában. (Helyesléi a szélső balon.) A demoralisatió az utóbbi időben azon párt politikájában elkezdve a kisbirótól egész a ministerig látható volt. {Helyeslés a szélső balon. Igaz) Ugy van!) En t. ház, a jelen kormánynak hazaíiságában nem kételkedem, sőt hiszem, hogy minden lépését a hazafiság kiséri, de viszont arra kérem önöket, ne kételkedjenek abban, hogy a legtisztább és legbecsületesebb hazafiság parancsolja nekünk azt, hogy meggyőződésünk szerint nemmel szavazzunk. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra már senki feljegyezve nem lévén, az általános vitatkozást bezártnak jelentem ki. Szóiási joggal birnak még az előadó ur és a különvélemények előterjesztői. (Felkiáltások: Elállnak !) Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! Az épen most befejezett általános vitában azon érvek kifejtésére, a melyek a tárgyalás alatt álló bankegyezmény védelmére felhozhatók, a bizottsági többség előadója és a ház ezen oldalán felszólalt szónokok részéről oly terjedelmes nyilatkozatok történtek, a melyek a kérdésnek minden lényeges részét átölelve, azt mondhatnám, annyira kimerítették, hogy ezen ügyről vagy inkább ezen kérdés körül, a mely felett köteteket irtak össze és köteteket fognak még összeírni, lehet ugyan még beszólni, de ujat mondani nagyon nehéz és ezért ón, t. ház, nem fogok a kérdésnek minden részére kiterjeszkedni, nem is fogok meddő polémiákba bocsátkozni, csak egy pár megjegyzésre fogok szorítkozni, melyeket a kérdésnek magvára, lényegére nézve elmondani mégis fölöslegesnek nem tartok. Ezekre kérem ki a t. ház figyelmét (Halljuk! Halljuk!) Hogy hazánkban a bankügynek végleges, mondhatnám egyedül természetes, egészséges megoldását más nem képezheti, mint egy érezfedezetre alapított és jegyeit érczpénzzel mindig beváltani is képes önálló jegybank felállitása, azt a ház ezen oldaláról sem tagadta senki, sőt állította mindenki, és állítom én is, hogy az ország területe, népessége, forgalmi és hitelviszonyai és államiságánál fogva egy ilyen jegybankot nem nélkülözhet, mihelyt annak létesítésére az előfeltételek megvannak. De az, amit mi a mai helyzetre nézve állítunk, ami a többségi véleménynek alapjául szolgál, az abból áll, hogy a megromlott és elértéktelenült valuta mellett a monarchia közös és egységes forgalmi területén két egymással semmi összefüggésben sem álló oly jegybank felállitása, a mely jegyeket bocsát ki, de jegyeit érezpénzen beváltani uem képes, tehát insolvens bank működése azon összeköttetéseknél fogva, a melyek folytán e monarchia mindkét állam területének forgalmát, kereskedelmét, hitelviszonyait, egész gazdasági életét alig látszó finom, de annál erősebb és alig szétválasztható szálakkal keresztülszőtték, oly zavarokat és következéseket vonna maga után, amely a közgazdasági életnek minden részét erős rázkódtatásoknak tenné ki. És mert azon kötelezettségek, melyeket az állam és magánosok a monarchia forgalmi területének másik részén teljesíteni vagy ott lebonyolítani kötelesek, nagyobbak, mint azon kötelezettségek, amelyek onnan itt teíjesitendők, noha két ilyeu alapra fektetett jegybank működése nyom nélkül sem maradna ; ezen kártékony hatás az embtett okoknál fogva kétségkívül nagyobb mórtékben tenné magát érezhetővé nálunk, mint ott; és így az önálló magyar banknak most rögtön insolvens alapokon felállitása. oly merész kísérletet képezne, a mely következményeiben nemcsak paraiysalná azon előnyöket, a melyeket felállításától önök várnak, hanem komoly zavarok, rázkódtatásoknak tenné ki az országnak összes forgalmi hitel és közgazdasági életét. A bank, t. ház, nem önczél magában; az eszköz, csak oly eszköz az állam életében, mint minden intézmény eszköz az állam gazdasági életének folytatására ós fejlesztésére. Már most azt kérdezem : tanácsos-e ezen intézményt, amely nem önczél, hanem eszköz, éleibe léptetni oly következményekkel, és oly következmény árán, amelyek épen azon érdekeket tennék koczkára, amelyeknek ápolására az intézmény maga rendeltetett: midőn kínálkozik egy másik mód, a mely, bár nem felel is meg minden igényeinknek, de a midőn határozottan jobbá, tűrhetőbbé teszi állapotainkat, ezúttal elkerülhetővé teszi azon bajokat, a melyektől a másik megoldás mellett méltán tartunk.