Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-300
150 300. országos ülés november 7. 1877. nyilvánosan történtek, ezen esélynek vagy indiseretiónak kitéve nincsenek. Ismétlem, hogy én nem érezvén magamat feljogosítva, hogy ezen felhozott eset és a ministerein ök ur magatartása közt bármi fokig való analógia létezését vitassam, szorítkozom tehát arra, a mire nézve a jogosultságot tőlem elvitatni nem lehet, t. i. saját contemplatiómra, ebben a saját eontemplatióban pedig lélektani következtetésekre támaszkodom. Ugyanis lehetetlennek tartom azt, t. ház, hogy az igen t. ministerelnök ur, a ki államháztartásunk rendezésének, az egyensúly helyreállításának, az ország lakói adóképessége emelésének ellenzéki vezéri működése alatt oly szívós szószólója volt. és ezen ezélok elérése érdekében a két ellentétes nagy pártot egyesítve ministersógre vállalkozott: — mondom, — lehetetlennek tartom azt, hogy az igen t. ministerelnök ur államiságunk önállóságát involváló ezen ezélok elérésére való törekvéseit elejtette volna ; lehetetlennek tartom továbbá azt, hogy az igen t. ministerelnök ur a bécsi stipulatiókat, e szerint az előttünk fekvő törvényjavaslatot is olyannak tekintse, hogy annak elfogadása által ezen ezélok elérhetők legyenek. Hanem ő a kormány tagja, sőt annak elnöke és ezen helyzet őt egy bizonyos dilemmába sodorta, t. i. abba : vagy visszalépni véglegesen a ministeri állásról, vagy pedig a felmerült körülményeknél fogva a stipulatioknak és e szerint az előttünk íekvő törvényjavaslatnak 'elfogadását ajánlani. Tudjuk, t. ház, hogy a dilemmából való kibontakozás nem könnyű feladat ; legkönnyebb volt volna az igen t. ministerelnök ur részéről ezen kibontakozás, hogyha véglegesen visszalép állásáról, a mi rá nézve könnyül lett volna, miután arra épen ugy nem szorult, mint az általam emiitett főispán főispáni állására, ;és a netaláni ambitió kielégítése sem lévén semmi által inkább elérhető, mint az által, hogy ha valaki egy nagy pártnak vezéreként tündököl. Miért nem lépett tehát le a t. ministerelnök ur véglegesen állásáról ? Itt önkénytelenül ismét előtérbe lép az emiitettem főispán és annak öntudata, hogy ő még képes állásában jó szolgálatokat tenni a trónnak és a hazának, arról pedig nem volt biztosan meggyőződve: vajon fogná-e azt az ő utóda ugy teljesíteni, mint ő. De államférfiúi eszélyességével sokkal inkább tartotta összeegyeztethetőnek, hogy nem bizonyos körben figyelmeztesse híveit, pártjának befolyásosabb tagjait arra. hogy a stipulatiókat nem tartja a haza érdekében kielégítőknek, hanem egyszerűbbnek, helyesebbnek és czélszerübbnek tartotta, nyíltan kimondani ugy a pártértekezleteken, mint a házban, hogy ámbár ő sem tartja kielégítőknek, azonban a körülmények az opportunitás, s a kényszerhelyzet tanácsolják azok elfogadását. Kiken volt tehát a sor az igen tisztelt ministerelnök ur helyzetét, s átalában a helyzetet kellőképen felfogni? Szerintem a párt t. tagjain, leiknek mérlegelni kellene azt, hogy lehetnek a kormányra s annak elnökére nézve bizonyos kényszerhelyzetek, de amelyek a törvényhozásra magára nem alkalmazhatók, melyek befolyással nem lehetnek a képviselőház tagjaira, kötelességeik teljesítésében. Szerintem azok fogták fel helyesen a helyzetet, kik a múlt év május havában a szabadelvű párt kebelében megejtett szavazás alkalmával nemmel szavaztak, és miután a nyomban kormánypártnak deciaráit szabadelvű pártban megejtett szavazás következtében akként volt indicálva, ha a kormánypárt t. tagjai akképen fogták volna föl a helyzetet, mint szerintem kellett volna: az esetben a kormány, illetőleg a t. ministerelnök ur hatalmas támaszt nyert volna a másik egyezkedő fél irányában, és szilárd meggyőződésem szerint sokkal kedvezőbb eredményeket lett volna képes kivívni, melyek elmaradása főleg annak tulajdonítandó, hogy az egyezkedő másikfél — a bécsiek igen jól tudták, hogy a magyar parlament többsége legalább kész a hátrányos kiegyezést is elfogadni, s elég ügyesek voltak, — amihez különben nem is volt szükség nagy ügyességre, — ezen körülményt a saját hasznukra kizsákmányolni. (Helyeslés balfelöl.) E szerint a jelen nemzedék és az utókor és a történelein főleg és első sorban a törvényhozó testületet, illetőleg annak többségét fogja sújtani. és pedig méltán közgazdasági állapotainknak a jelenlegieknél is inkább bekövetkezendő hanyatlásáért, és abból természetszerűleg és szükségkép kifolyandó önálló államiságunk veszélyeztetéséért. (Helyeslés bal/elől.) Még van idő t. ház, (Halljukl) az előttünk fekvő törvényjavaslat el nem fogadása által ezen veszélyt elhárítani a hazáról. A t. ház kezében van. hogy 1867-ben sokkal nehezebb körülmények közt adott nemes kitartás ós elszántság példája szerint elhárítsa magától a nemzet és történelem irányában a nehéz felelősséget, és a nemzet háláját is kiérdemelje, a melynek sorsa és jövője felett most határozunk. Ezeknél fogva nem akarván tovább fárasztani a t. háznak amúgy is kimerült türelmét (Halljuk! Halljuk!) az előttünk fekvő törvén} T javaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Csatár Zsigmond: T. ház! Az osztrákmagyar banktársulat létesítéséről szóló törvényjavaslatot a bankügyi bizottság jelentésével és a két kisebbségi különvéleménynyel együtt szigorúan átolvasván, arra a meggyőződésre jutottam, hogy
