Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-299
299 országos ülés november 6. 18??. 143 rövid közbeszólás után tiszt, ház megvallom, nem azért szándékoztam felszólalni, hogy szomorú jóslati tehetségeimnek keserű gyümölcseit arassam, ámbár a profétia e jelen korszakában talán magam is táplálhatnék ily ájtatos óhajtást. (Derültség.) Itt több részről profétiák történtek kisebbnagyobb időtartamra, hogy tiz esztendő múlva mi történik, sőt némelyek egy-két rövid óv tartamára is már e törvény meghozatala által Magyarország anyagi jólétének emelését jósolták, mig; mások annak végpusztulását helyezték kilátásba. Én tiszt, ház, a profétiákra nézve sokkal illetékesebb vagyok, mint e pillanatban bárki a t. ház tagjai közül S hogy ezt rögtön bebizonyíthassam, egy kis interrnezzot leszek bátor felhozni, amely a t. ház elnöke és köztem januárhó 10-én e termen kivül történt. Az időben, midőn a t elnök ur 20 képviselő kívánatára az ülés határidejét kitűzni méltóztatott, és midőn mi nagy várakozással a folyosón megjelentünk, a tiszt, elnök ur mélyen megilletődve, (Derültség a baloldalon.) hozzánk közeledve, azt monda: íme a minisíerelnök az éjszaka Bécsből hazatért; a ministerelnök leköszönt, ő Felsége elfogadta a lemondást, s megbízta ideiglenesen a kormány vezetésével. Én azt mondtam a t. elnök urnák: Ha ez a mai ülés legfőbb teendője, én a ministerelnöknek ezen előadására rögtön azt íőgoin válaszolni, hogy én erre az egész dologra nem adok semmit, nem tulajdonitok annak semmi fontosságot, az előttem nem egyéb, mint egy parlamentalis humbug, s én ugy vagyok meggyőződve, hogy alig egy pár hét lefolyta alatt a t. ministerelnök ur ismét fel fogja venni íárczáját, s az ország kormányát és — félek, félek, nehogy ez még rosszabb körülmények közt. s az addig megállapított stipulatiók elismerésével következzék be. A t. elnök ur felém fordulva oly szép szavakat intézett hozzám, ós oly meghatóan kért. hogy én eme kijelentésemtől eladottam és ezt most is csak azért hozom fel, hogy igazoljam, hogy a legjobb próféta ón vagyok (Derültség), azzal a különbséggel, hogy én a t. ministerelnök úrral szemben akkor két hetet kötöttem ki, mig valóságban nem két hét. hanem 17 nap múlva profetiám teljesedésbe ment. Nincs megbánni valóm, hogy akkor, t. i. február 27-ón, el nem mondottam, amit mondani február 10-én szándékom volt, mert e tekintetben Sennyei Pál báró tökéletesen kifejezte mindazokat, miket én mondottam volna. (Derültség.) Ö t. i. a többek közt igy nyilatkozott: .hogy ha csak arról van szó, hogy a már majdnem befejezett tárgyalások végeredményre vezettessenek, erre. mondhatom, egyedül Tisza Kálmánt tartom hivatva". Én is tiszt, ház egyedül Tisza Kálmán ministerelnök urat tartottam a dolgok azon stádiumában, ezek megoldására hivatva, azért, mert ón ő neki tulajdonítottam, hogy a helyzet annyira destruáltatott. hogy annak átvételére tiszt, ház itt e ház tagjai közül bizony senki sem vállalkozhatott volna. Hogy pedig mennyire destruálta, vissza kell mennem 1875. évi február 3-ára, midőn a t, ministerelnök ur előadva programrnját és érintve azon elveket, melyeknek professiója mellett, netán az ujabb kormány Magyarországon megalakulhatna, világosan ugy nyilatkozott, hogy ő a bankra nézve ugy van meggyőződve, hogy addig, míglen azt a szomszédokkal és barátainkkal egyesülten felállítani lehet: ő idegenekhez fordulni nem fog. En t. ház, minden később bekövetkezett hátrány bázisául egyedül e nyilatkozatot tartom praeferenter, mert „si vis pacern, pára bellum". Ha a t. ministerelnök ur Magyarország javára az önálló magyar bankot tartja szükségesnek, akkor sokkal üdvösebb lett volna neki aként nyilatkoznia, hogy ő a világ minden pénzpiaczán lépéseket fog tenn', a világon létező minden pénzhatalommal előlegesen érintkezni fog azért, hogy ha szomszédaink és barátainknál akadályokba ütközik, meg legyen már neki készítve az ut, hogy hová forduljon. Ez volt szerintem az első hiba és ez aberratióból következtetem a többit. Szokássá vált e nagyfontosságú vitatkozások alatt a t. ház elnökének animadversióit, vagy legalább is figyelmeztetését incurrálni azoknak, kik érintették a t. ministerelnök urnák ama nyilatkozatát, hogy t. i. neki nem sikerült az ország jólétén aggódó fejedelemnek aggályait eloszlatni, Engem is felmentett ez animadversiónak még csak árnyékától is Sennyei Pál báró t. képviselőtársam. Ő ugyanis ezeket mondotta akkor: „Azon férfiak között, kik legfelsőbb helyről a kormány alakítására megbízást nyertek, én is valék, és azt hiszem a parlamentalis szokásoknak hódolok, midőn előzetesen kikértem ő Felségének legkegyelmesebb engedelmét és most a háztól kérem, méltóztatik megengedni, hogy eljárásom indokaira nézve nyilatkozhassam." Tisztelt képviselőtársunk b. Sennyei Pál kijelenti a képviselőház színe előtt, hogy ő az uralkodótól, ő Felségétől a királytól engedelmet kért arra, hogy a képviselőház előtt kinyilatkoztassa mindazokat, a melyeket ő Felségének, a királynak, ki őt kormány alakítására felhívta, véleménye és meggyőződése szerint előterjeszthesse. Ha tehát b. Sennyei Pál oly finom tapintattal ós oly érzéssel bír a parlamentáris illem iránt, hogy még arra is ő Felsége engedelmét látta kikérendőnek, hogy a közte ós ő Felsége közt lefolyt ezen párbeszédet a ház előtt felemlíthesse, menynyivel inkább lett volna szüksége a t. ministerelnök urnák ő Felsége kegyes engedelmét kikérni arra, hogy a képviselőházban oly nyilatkozatot
