Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-299
144 299. országos ü!és MTcmber 6. 1877. tegyen, amely nyilatkozat ált*d a felelősség terhét magáról elhárítva, azt. egyenesen ő Felsége személyére hárítsa. Ha a t. ministerelnök ur ezt megtenni nem akarta, vagy ha talán meg is tette, de itt felemlíteni elmulasztotta, s ha akkor a t. elnök ur a t. ministerelnöK: urat ezen mulasztására nem figyelmeztette : akkor a t. elnök ur vagy akkor mulasztotta el elnöki kötelességét, (Derültség.) vagy most, midőn a vita folyama alatt e részről történt előadásokat megzavarva, a parlamentalis illeni áthágása ellen tiltakozik; méltóztassanak megengedni, ugy vagyok meggyőződve, hogy akkoron nála a párt kötelékének pressiója inkább működik, mint az igazságszeretet vagy az elnöki kötelességérzet. (Ellenvwvelások és mozgás a középen és a jobboldalon.) Elnök: Engedje meg a t. ház, hogy közbeszólva némelyeket megjegyezzek. Először is meg kell jegyeznem, hogy a ministerelnök r/ ur azon alkalommal, melyről szó van, emiitette 0 Felségének aggályait, de 0 Felsége aggályainak tárgyalásába, azoknak taglalásába legtávolabbról sem bocsátkozott, iim most is ezen aggodalmaknak felemlitésót a tanácskozás folyama alatt nem tartottam szükségesnek meggátolni; hanem akkor tartottam csak szükségesnek a felszólalást, midőn a koronának, 0 Felségének személyes nézetei itten a tanácskozás tárgyává látszottak tétetni. (Helyeslés a középen és a szélső jobbon.'/ Ekkor felszólalni kötelességemnek tartottam, és azt hiszem, hogy midőn azon figyelmeztetést teljesítettem a háznak ugy egyik mint másik oldala irányában, engem részrehajlással vádolni egyátalában nem lehet. (Általános helyeslés) és azt hiszem, hogy a midőn ezzel a parlamenti illemet, az egész világon elfogadott parlamenti gyakorlatot fenntartani iparkodtam: ez esetben, meggyőződésem szerint, elnöki kötelességemet teljesítettem. (Elénk helyeslés.) Németh Albert: T képviselőház! Felemiitettem beszédem elején , miként én hajlandó voltam a t. kormány leköszönését ós ujabb kormányra vállalkozási, jóslatomat parlamentalis humbugnak czimezni. Én e szót a gyakorlat által megfejtve látom azon tényben, hogy midőn a t. ministerelnök ur február 10-én, mint leköszönt ministerelnök e terembe lépett, a tetszésnek és részvétnek manifestatiójával fogadtatott, később azonban köztudomás szerint engedve az eddigi stipuiatiókból is, midőn újra kinevezve, e terembe lépett: egy mély, egy síri csenddel és igy a tetszés semmiféle syinptomájának nyilvánulásával nem találkozott. Azóta mint minden pártról tetettek részint interpellatiók, részint határozati javaslatok, ugy az ország minden vidékérői, a népgyülésekből beérkezett feliratok mind az önálló bank felállítását sürgették. íme hol állunk ma t. ház'? ott, hogy a t. kormánynak az általa és a parlament nagy többsége, lehet mondani kevesek kivételével, majdnem minden egyes tagja által aggodalommal fogadott egyezmény elfogadása ma már biztosítva van, erre a többség meg van, azzal a különbséggel, hogy a ministeriumot támogató többségnek jó ha egy harmada fog mellette szavazni. De mondom , azért a többség meg van, a képviselő urak távol maradnak s a javaslat el fog fogadtatni, daczára annak, hogy az Magyarország romlását fogja legközelebb' eredményezni, daczára annak, hogy az Magyarország sarkalatos jogainak 10 évre való feladását foglalja magában, ós hogy az Magyarország pénzbeli, kereskedelmi és ipari felüdülését messze ós messze időkre, adja Isten, hogy ne örökre, — megsemmisíti. (Igaz! Ugy van! a szélső bal felöl.) Én ezt t. ház, igen szomorú parlamenti humbugnak tartom, szomorúnak azért, mert egy oly törvényjavaslat törvény erőre való emeléséről van szó, mely az országban, sőt magában e házban is senkinek sem kell. Ez t. ház, a legnagyobb megaláztatás, mely törvényhozó testületünket érheti. (Ugy van! Igaz! a szélső bal felől.) Mondám elébb, hogy a ministerelnök ur február ő-iki programmjában mintegy az első lépést megtette. Valamint a magán életben, ugy a közéletben legnagyobb megrováshoz van joguk azoknak, kiknek pártját valaki elhagyva az ellenséggel az eddig velük szemben állott ellenséggel szövetkeznek: ugy engem is t. ház, e jog nem illet meg annyira, mint azokat, a kik stricío sensu a balközépet képezték. De méltóztassanak megengedni, én azt hiszem, hogy vannak és tudom is, hogy vannak a történelem által igazolt esetek, hol magas lelkű ós magas törekvésű tehetséges államférfiak elvüket megváltoztatva többséget gyűjtenek magok körül azért, hogy csak az egyedül általuk tudott utón és módon diadalra vezessék azon elveket, melyek belátásuk szerint a nemzetet boldogságra vezetik és ily esetben megérdemlik, hogy elmondjuk róluk : „Man schmückt mit Grrösse seinen Abfall aus". Én elvárom és kérem is, a t. ministerelnök urat és a többséget, mutassák fel: mik azok a vívmányok két év után, miket a Tisza-kormány felmutatni képes? Vannak-e és hol vannak e hazában a javitmányok ? hol van e hazában anyagi jobblét? hol van a hitel kifelé? Van-e iparunknak, kereskedelmünknek lendülete? Mérsékeltebb-e az adó ? Lehetséges-e az önálló bank felállítása és a mi Ígérve volt, a deficit megszüntetése ? Nem! nem, és mindannyiszor nem, noha ezért tette Tisza Kálmán azt, hogy odahagyva azon pártot, melyet az országnak nagy zöme környezett és emelt a biztos kilátás reményében. Ha
