Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-299

29». országos ülés november 6.1877. 127 ügyi állapotaink ép oly roszak — a pénzügy­minister minden ellenkező állítása daczára — mint a minők hoszu évekkel ezelőtt, 1872/á-ban voltak. Én t. ház, nem Ítélek oly tulszigoruan a pónzügyminister ur tevékenysége felett, sőt részben igaznak ismerem el exposéjáuak azon állítását is, hogy az államháztartás deficitje jövő évre mintegy 40 millióval kisebbnek van előirányozva, mint a minő 1874-ben volt. De ha t. ház ez áll, ugy az is köztudomású dolog, hogy épen azokban a nagy deficites években folytatták a t. többség tagjai a leghevesebb agitatiót az önálló bank felállítása mellett, s ha ez az akkori rósz pénzügyi állapot­ban, az államháztartás akkori sokkai nagyobb. háromszor oly nagy deficitje mellett lehetségesnek tartották azt : akkor ma, midőn az önálló bank ellen szavaznak, ha következetesek akarnak lenni. szavazatukat nem indokolhatják máskép, minthogy államháztartásunk megjavalása s deficitjeinek megapadása képezi az önálló banknak egyetlen egy akadályát. (Helyeslés bal/elöl.) Egyébiránt egyben igaza van a t. előadó urnák, abban t. L, hogy a külföld a mi állapo­taink iránt nem nagy bizalommal viseltetik. De t. ház én a bizalmatlanságot nem tartom oly jogosulatlannak, mint ő. A közgazdasági élet terén csak ugy, mint a magán életben áll igaz­sága azon mondásnak, hogy segits magadon, s az Isten is megsegít. Ugyan kérdem t. ház, mivel érdemeltünk volna mi a külföldtől jobb bizalmat? Ugyan mi által tettünk mi azon komoly akara­tunkról tanúságot, hogy magunkon segitni akarunk? Talán az által-e, hogy csak az imént fogadtunk el két fogyasztási adó törvényjavaslatot, melyek hazánk gazdasági termelésének két fontos ágát hosszú időkre megzsibasztatidják? Vagy talán az által-e, hogy védvámok sorompóival igyekszünk megdrágitni a magunk ipari fogyasztását, s egy más állam ipar termelésének érdekében megaka­dályozni a magunk iparának kifejködését ? Vagy talán az által-e t. ház, hogy épen most készül a többség elfogadni egy törvényjavaslatot, mely meg­ássa sírját Magyarország hitelügyi önállóságának. (Elénk helyeslés balfelöl.) Nem, t. ház, c politika nem a bizalom keltés, nem az önsegély politikája! Ezen politika azon eladósodott rósz gazdának politikája, ki kétségbe­esve a maga, állapotának megjavithatása felett, összetett kezekkel nézi, miként csapnak össze a hullámok feje felett. Ha t. ház, az önálló bank felállításához nem érez- hanem ólcz-alap volna szükséges, Falk Miksa t. képviselő ur beszédében busásan meg­adta volna azt nekünk. (Derültség.) Nem szándékozom e beszéddel hosszasabban foglalkozni, csak kettőt jegyzek meg reá. Beszéde folyamában a t. képviselő ur idézett egy frauczia közmondást, melynek értelme az, hogy az ember mindig visszatér első szerelméhez. Megjegyzem, hogy t. képviselő ur első szerelme a bank kér­désben nem az előttünk fekvő törvényjavaslat volt, hanem egész más valami, a cartell bank tervezet, melyet annak idején épen annyi ügyességgel, mint kevés sikerrel védelmezett; ós ez első szerelméhez való ragaszkodása nem azt kívánta volna, hogy most rá szavazzon az előttünk fekvő javaslatra, hanem a mint annak idejében fennen hirdette, hogy ha Magyarország cartell bank tervezeténél kevesebbel nem érheti be, ugy ma is vagy azon tervezet, vagy az önálló bank rendezés egy más módja mellett kellett volna kardoskodnia. Egyébiránt a t. képviselő ur alkalmasint azt gondolja magában, hogy ha a t. többség többi tagjai hűtlenek lettek azon bank-eszményhez, mely­nek évek előtt annyira hódoltak : bizony a testü­leti szellem ő tőle is azt kívánja, hogy ő is sza­kítson ez ügyben első szerelmével. Egyébiránt a t. képviselő ur visszautasítja t. elvbarátaim egy némelyikének azon állítását, hogy a bankügyi bizottság; előttünk fekvő indokolása hazánk érdekei ellen fog kizsákinányoltatni. En a t. képviselő ur állítása ellen bátor leszek szó sze­rint idézni egy pontot az osztrák kiegyezési bi­zottságnak csak imént köztudomásra jutott bank­ügyi jelentéséből. E pont a következőket mondja: „A bizottság mindenek előtt az uj bank közössé­gének elvét tartja jelenleg az egyedül helyesnek. Nem volna ugyan lehetetlen még a valuta helyre­állítása előtt sem két bankot felállítani, azonban az osztrák intézmény hatáskörének ily csorbítása — eltekintve a részvényesek érdekeitől — káros nemzetgazdasági intézmény volna és más részt a magyar kormány s a magyar bankügyi bizottság nézete szerint önálló magyar jegybank felállítása „alig tanácsolható merénylet" lenne a hitel- ós üzletviszonyok ellen." Mit mond t. ház. ezen jelentés. Először is concedálja azt, hogy a valuta helyreállítása előtt is lehetne egy önálló magyar bankot felállítani. És ez ellen első sorban minő akadályokat említ fel ? Felemlíti az osztrák bankintézmény hatáskö­rének csorbítását és felemlíti — az osztrák bank részvényeseinek érdekeit és azután egyéb argu­mentumok hiányában hivatkozik arra, hogy ime, a magyar bankbizottság jelentésére is az önálló magyar jegybank felállítását „alig tanácsolható merényletnek" nevezi a hitel- s üzletviszonyok ellen ! íme t. ház, már ina is igy zsákmányolják ki ellenünk a herostratesi munkát, melyet önnök e jelentés beterjesztésével elkövettek. Óhajtottam volna, t. ház néhány megjegyzést tenni azon álláspontra is, melyet a ház jobbolda­lán ülő képviselőtársaink e kérdésben elfoglaltak (Halljuk!), de megvallom, nem vagyok olyan szerencsés, hogy ezen álláspontot ismerhetném.

Next

/
Oldalképek
Tartalom