Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-299

126 299. országos illés november 6.1877. hogy a Magyarország és az osztrák tartományok közti jó egyetértést zavarják és a, Monarchia nagy hatalmi állását, hazánk érezhető kárára is. mindinkább gyöngítsék. Miután az előttünk fekvő törvényjavaslat megszünteti azon anomáliát, hogy a legal tender, a törvényes fizetési eszköz Magyarországon eddig jogilag nem existál, miután azt hiányai daczára hazánk politikai és közgazdászati viszonyaihoz alkalmazkodónak elismerem, azt a részletes vita alapjául elfogadom. Molnár Antal: T. ház! A tanácskozás jelen előrehaladott stádiumában nem szándékozom a t. ház figyelmét hosszasabb felszólalással fárasztani. (Halljuk!) Ismétlésébe bocsátkozni mindannak, mit álláspontunk igazolására t. elvbarátaim ez oldolról felhoztak, annál kevésbbé tartom szükségesnek, mert minden tiszteletem daczára a többség szónokai iránt, kivált a vitának legutolsó stádiumában nem hallottam tőlük semmi olyant, mi álláspontunkat az elfogulatlanok szemeiben meggyöngíthetné. Szorítkozom ennélfogva a tarlózás kevésbé hálás szerepére s mindenekelőtt a többség t, szónokainak egyes állításaira fogok néhány igénytelen észrevételt tenni. (Halljuk]) A közvetlenül előttem szólott t. képviselő ur beszédével nem szándékozom hosszasabban foglalkozni. Annyit mindenesetre meg kell jegyeznem, hogy e védelemnél élesebb támadást a javaslat ellen, melynek tárgyalásával jelenleg foglalkozunk. a házban még nem hallottam, nem különösen a magyar alkotmányosság ós államiság szempontjából. Azt sem hallgathatom el, hogy az előttem szólott képviselő ur beszéde mindennek daczára a javaslatnak egyetlen őszinte védelme volt. Mert én teljesen értem, és jogosult felfogásnak tartom, hogy azok, kik, mint a t. képviselő ur, a magyar államiságnak ellenségei, a kik azt óhajtanák, hogy a magyar állam önállóságának megszilárdulása helyett minél előbb egy egységes osztrák államnak váljék kiegészítő részére Magyarország, azok az önálló bankot, mint a magyar államiság egyik jelét és kifejezését természetesen perhorrescálják. (Tetszés bal/elöl.) Ezen védelemmel végezni azonban nem az én dolgom, liánom a t. kormányé és a többségé. Én e rövid megjegyzés előrebocsátása után foglalkozni fogok a t. többség többi szónokaival. Nem teszem azt, a mit Irányi képviselő ur tett. hogy legvégül térjék a t. előadó ur beszédére, hanem legelőször szándékozom az ő általa mondottakra megtenni észrevételeimet. A t. előadó urat ország-világ igen kedélyes embernek ismeri. Bon mot-jai szájról-szájra járnak és nem egyszer kedvesen látott vendégünk gyanánt találkozunk velők az élczlapok hasábjain is. Azonban a t. előadó ur nagy barátja egyszersmind a változatosságnak is és ugy a ház elé terjesztett bankbizottsági jelentésében, mint bevezető beszédjében jónak látta ezúttal egészen megtagadni szokott kedélyességét. Fekete, alapra, fekete színekkel két sötét képet festett a gyengébbek elrettentése végett: mai pénzügyi és Intel állapotainknak s az önálló bank felállításával beálló hármas vagy talán négyszeres disagionak sötét rémképeit. Azonban ezen képek minden vonása csak azt árulja el, hogy a t. előadó ur még meglehetősen járatlan a sötét kisértetek felidézésének mesterségében, és hogy szellemességének megérdemlett babérjait egészen más téren szokta aratni. A mi a disagio tárgyában általa felhozottakat illeti, azon képből, a melyet elénk rajzolt, elvbarátaim s különösen Ghorin t. barátom felszólalása után valóban nagyon kevés maradt meg. Az ő fejtegetéseikhez nem is szándékozom többet hozzáadni, csak annyit, hogy kérdezze meg a t. előadó ur a cartell-bank projectumnak édes atyját, a pénzügyminister urat, vagy annak keresztapját Falk Miksa képviselő urat: ha vajon nem tudtak-e ők az önálló bank rendezés oly módozatáról gondoskodni, mely a disagio veszélyét meglehetősen elhárította volna. S ha ez egy módon lehetséges lesz vala: ugyan miért volna teljesen lehetetlen más önálló bank rendezési terv mellett? Egyébiránt akkor, midőn a t. előadó ur fináneztudományi szempontból mai állapotaink mellett absurdurrmak jelentette ki az önálló magyar bank felállítását, akkor akaratlanul is a legélesebb vádat emelte a többség azon t. tagjai és különösen azon vezértagjai ellen, kik éveken át a maiaknál még sokkal rosszabb pénzügyi állapotokban is az önálló bankot nem csak lótesithetőnek, de minden körülmények közt létesítendőnek hirdették. S azon t. képviselő urak, kik az előadó ur kitűnő beszédjének végével jobb ügyhöz méltó buzgósággal siettek szerencsét kívánni, meggondolhatták volna, hogy az előadó ur érvelései, ha azt alaposnak elfogadjuk, sem többet, sem kevesebbet nem jelent, minthogy az illető t. képviselő urak éveken át vagy sajnálatra méltó tudatlanságban éltek, vagy — a legszelídebb szóval élve — öntudatosan vezették félre a dolgok valódi helvzete iránt az ország közvéleményét. Egyébiránt a t. előadó ur nem csak a jövő számára állit fel rémképet, hanem jelen állapotunknak is meglehetősen sötét képét adja, s e tekintetben — s dicséretére legyen mondva, csakis ezen egy tekintetben — találkozott Prileszky t. képviselő úrral, ki —- alkalmasint tévedésből — a bankügyi javaslat védelmére azt a beszédet mondta el, a melylyel a pénzügyministernek költségvetési előterjesztését szándékozott megtámadni. Mert különben meglehetősen érthetetlen lenne a t. képviselő urnák azon állítása, hogy mai pénz-