Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-299
299. országos ülés november 6. 1877. 125 még kevésbé népszerűek, mint sok más, mi e vitában már elmondatott és hogy az egyedül üdvözítő hazafiság Cato Gensoriusai irányomban még szigorúbb bírálatokra fognak talán fakadni, mint milyenekkel a tisztelt többség több kiváló tagja lett sújtva. De szemben azokkal, a miket a ministerelnök ur oly szépen és helyesen mondott el a népszerűségről való lemondásnak hazafiság követelte esetleges szükségességéről, szemben továbbá Márkus István képviselőtársamnak oly jogos lelkesedéssel fogadott nyilatkozataival, talán szabad remélnem, hogy irányomban azon kölcsönös türelem fog alkalmaztatni, mely nélkül valódi parlamentalismus nem képzelhető. Külömben bátran merem állítani, hogy ugy a bank közösségére nézve, mint más irányban százezerén osztoznak nézeteimben, igaz, azon honpolgárok köreiben, a kiket gróf Apponyi Albert képviselő ur bizonyos alkalommal igen találóan a nemzet nem politizáló rétegeinek nevezett, akiktől azonban az országnak anyagi felvirágzása és igy politikai súlya is főleg függ. A közvéleményre történt gyakori hivatkozások ellenében nem tartózkodom kimondani abbeli meggyőződésemet, hogy jelenleg is, ha titkos szavazásra hivatnának széles ez országban mindazok, a kiknek a törvényesítendő bank első sorban volna hivatva szolgálni, a kiket a forgalom és hitel folytonossága leginkább érdekel, mig a szavazatok változó fontosságának mérlegelése nélkül is, felszabadítva azon erkölcsi pressio, hogy ne mondjam terrorismus alól, melyet a hazai .sajtónak egy része mint más, ugy ezen téren is gyakorol, azoknak többsége nem az önálló bank-experimentuma, hanem a közös bank mellett nyilatkoznék. A hazai közönség ezen, nézetem szerint mérvadó része osztozik gr. Desewffy Antal azon véleményében, hogy az önálló bank a hazai iparnak és kereskedelmének nem nyújtana éltető erőt, hanem károkat és bonyadalmakat okozna, és Kállay Béni képviselő ur azon nézetében, hogy ilyen károsodás fényűzését nem engedhetjük meg magunknak. Hogy a fejedelem e tekintetbeni aggályait a ministerium el nem oszlathatta, azt igen természetesnek találom és épen nem hiszem, hogy ez a kormányférfiak elégtelen tehetségén múlt volna. Meg vagyok győződve, hogy bármely más ministereknek sem sikerült volna ezen igen alapos aggályokat eloszlatni. Falk képviselő ur nem kíváncsi amaz aggályok természetét ismerni és e tekintetben teljesen igaza van ; de én azt hiszem, hogy Helfy képviselő ur sem szorul arra, hogy a ministerelnök ur ezen aggályokra nézve bővebb felvilágosítást adjon. Minden politikus érezheti azoknak természetét, és igy Helfy képviselő ur is. a ki a politikában már régóta oly kiváló szerepet játszik. Igen természetes, hogy ezen törvényjavaslat előterjesztéseért a felelőség teljesen a kormányé, de mind a mellett nem osztozhatom Falk képviselő ur azon nézetében, hogy a fejedelem aggályainak ne engedjünk befolyást annak elhatározására, amit az ország érdekeire nézve saját meggyőződésünk szerint előnyösnek vagy hátrányosnak tartunk. Falk képviselő ur ezen nyilatkozata uj tanúsága teljes függetlenségének és önálló gondolkodás módjának. I)a én, bár sohasem dicsekedtem loyru húsommal, azt hiszem, hogy a törvényhozás, ismerve a törvényhozó hatalom második és döntő tényezőjének meggyőződését, lehetne annyi érzékkel ós tapintattal, hogy azon fejedelmet ...... Elnök {csenget) : A képviselőház az előtte levő tárgyakra nézve, nem tekintve a törvényhozás többi factorainak nézetét, önállólag szokott tanácskozni és határozni, ennélfogva kérem a t. képviselő urat, méltóztassék ez irányú észrevételeinek folytatását abba hagyni. (Helyedé*.) Steinacker Ödön: Elhallgatom tehát, a mit, ugy hiszem, elmondhattam volna, és csak azon megjegyzésre szorítkozom, hogy nem igen valószínű, hogy a felsőház ismert összealkotásánál fogva a képviselőház ilyen határozatához hozzá járulna. Tisztelt ház! A midőn az általam mondottaknál fogva határozottan kijelentem, hogy az önálló bank eszméjét nem pártolhatom, egyúttal mégis utalok egy eshetőségre, mely, ha bekövetkeznék. bizonyos körülmények közt a közös bank előnyeiről lemondani kész volnék. Ha t. i. az egybankrendszer helyett, a bankjegy kibocsátási monopólium helyett, a monarchiának két fele, kétségbe nem vonhatlan jogával élve, de egyetértőleg a több-bank rendszert választaná eszközül a hiteligények kielégítésére. Én nem merem ugyan eldönteni, vajon ezen rendszer, melyet egy általam szaktekintélynek elismert gyakorlati államférfi, gróf Lónyay Menyhért, a monarchiára és hazánkra nézve legelőnyösebbnek tart, a mi viszonyaink közt, közgazdasági tekintetekből valóban a legjobb volna-e; politikai tekintetekből azonban nem haboznám azt elfogadni akár tíz év inalva is, ha előbb bekövetkezendett mindaz, a mit kívánt Zsedényi Ede képviselő ur, ha kitartóbbak leszünk azon polgári erények, a munkásság és takarékosság gyakorlatában, melynek népünkben, vagy jobban mondva annak nagy részében tapasztalható elégtelenséget oly tiszteletre méltó őszinteséggel constatálta Kállay Béni képviselő ur. Mert én teljességgel nem szerettem bele az uj törvényes kiadásban további működésre hivatott osztrák nemzeti bankba, hanem perhorrescálok a monarchia két felében egy más mellett fenálló két monopolizált bankot, melyek az érdek-ellentétek fejlesztésére szolgáihatnának és csak szaporítanák azon emeltyűk számát, melyek már a mostani rendszer keretébon arra alkalmasak.
