Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-299

324 299. országos ülés november 6. 1877. mindenki előtt világossá vált már. A szélső bal­nak tehát tökéletesen igaza van, ha az ő állás­pontjáról a leendő osztrák-magyar bankot semmi áron sem fogadhatja el, épp oly kevéssé mint a közös vámterületet, amint a közös hadsereg eltör­lését és egyátalában a magyar államiság minden korlátjának megsemmisítését követeli. Ezen állás­pont világos és a reá alapított követelések követ­kezetessége nem tagadható. Hogy Magyarországnak nemcsak az önálló bank felállítására teljes joga van, hanem lett volna az összes a pragmatica sanetióból kimagyarázott közös ügyeket egészen máskép rendezni, és hogy azt annak módja és rendje szerint most is teheti, az nekem is szilárd meggyőződésem. Abban azon­ban, hogy közösügyeket teremtettünk és a bank­ban teremtünk egy uj ily közösügyet, jogfeladást nem találok, hanem teljesen osztozom Kállay Béni képviselőtársam e tekintetben kifejtett nézetében. Előttem ugy a politikai mint a közgazdászati ki­egyezés nem az ország jogának, hanem az ország érdekének kérdése. A mint az 1867. évi kiegye­zést bár sok részleteivel nem értek egyet, hazánkra nézve szükségesnek tartom, mivel az alapjaiban megrendült monarchiát uj törvényes alapra fek­tette, illetőleg azt megteremtette, ugy vonom a mo­narchia létezhetósének és életképességének minden következményét. Magyarország fejlődésének leg­biztosabb garantiáját a monarchia szilárd fenn­állásában találván, el akarok távolitva látni min­dent, mi a két felének egymásközti súrlódására alkalmat adhat, a mi érdekellentétek kifejlődését előmozdíthatja. Én igenis vallom azon dogmát, j melyet t. Ráth Károly barátom oly határozottság­gal visszautasít, hogy a politikai közösségnek ha nem is államjogi, de észszerű ós elkerülhetetlen corrolatiuma a közgazdasági közösség. És igy a pénzegység és vámterületi egység mellett, óhaj­tom, a mint különben sokan teszik a közvetett adók és monopóliumok közösséget^ is, és pártolom határozottan a hitel egységét is. Én nem keresek tehát, a mint az előttünk fekvő törvényjavaslat kormánypárti védői tették, mentséget a ministe­rium részére. Nézetem szerint leghelyesebben cse­lekedett volna, ha cartellbank-féle és egyéb kísér­letek helyett már régen ilyen törvényjavaslattal állott volna elő. Nem mondom, hogy részletei engem teljesen kielégítenek. Banktechnikai szempontból elég javít­ható marad fenn és pedig épp ugy Magyarország, mint az osztrák tartományok érdekeljen. De a statútum, melynek hibái egészen másutt vannak, mint ahol a bizottság többsége is azokat kereste, javítható és* a két kormány biztosított befolyása által előbb-utóbb kétségkívül lényegesen javíttatni ÍS ÍOg ' , „ Ha tehát nem léteznék is azon fenyegető dis­agió, melynek kikerülhetlenségét önálló bank fel­állítása esetében az előadó és Falk képviselő ur oly kitűnően kimutattak; ha a valuta helyre volna is állítva, én teljes egyetértésben gróf Desewffy Aurél képviselő úrral még sem pártolnám az ön­álló bank felállítását, akkor is szemem előtt le­begne azon, ha nem is törvényes, 60 éves viszony, melyben Magyarország az osztrák nemzeti bank­kal, illetőleg a bankjegyek r ügyében az osztrák örökös tartományokkal áll. Én nem tudom, hogyan nevezné Ragályi Nándor képviselő ur az osztrák­magyar közösségnek az előttünk fekvő törvény­javaslatban való nyilvánulását, de a magam ré­széről ez utóbbit fontos zálogul tekintem, hogy ezen közösség fennállani fog. Helfy képviselő ur azért nem akarja a közös bankot, mert arról van meggyőződve, hogy az annak adott privilégium tényleg nemcsak 10 évre, hanem sokkal hosszabb időre adatik. Én is azt hiszem; de ez reám nézve éppen indító ok arra nézve, hogy a kormány elő­terjesztését tökéletlensége daczára örömest elfo­gadjam. Kijelentettem már, hogy nézetem szerint is az önálló bank felállításához való jogunk lu év múlva ép oly világos lesz, mint ma. De Magyar­ország jól felfogott érdeke akkor bizonyára ép ugy, mint most a közös bankot fogja követelni. Azon valóban nyomós okok, melyeket külö­nösen Wahrmann és Falk képviselő urak hoztak fel, azon körülmények és lehetőségek, melyekre több oldalról lett rámutatva, szilárd meggyőződé­sem szerint 10. 20 és 30 esztendő múlva épen ugy fognak állani, mint állanak most. Azon re­ményt, melyet a törvényjavaslat legfőbb védői csábító palástként annak nyakába akasztanak, hogy t. i. 10 év múlva az önálló bank felállítása lehető és akkor kívánatos lesz: nem is tartom egyéb­nek, mint az ingadozók és a mesterségesen a kö­zös bank eszméje ellen felzuditott részbeli közvé­lemény számára a keserű piluia könnyebb lenyel­hetése végett alkalmazott czukorburoknak. Nekem erre szükségem nincs. Én valóban nem a kormány kedvéért, mely a Prileszky Tádé képviselő ur ál­tal számára követelt tiszteletét még igen sok te­kintetben jobban kiérdemelni tartoznék, hanem daczára azon a kiegyezési tárgyalásokban követett eljárásának, mely őt akarata ellenére ezen általam elvileg helyeselt javaslatig vitte, fogadom el a kormány előterjesztését. Igen örülnék ha ez való­ban az első lépés volna és nem az maradna azon ösvényen, melyet Zsedényi Ede tisztelt képviselő ur nekünk e vitában és részben már évek előtt folyvást mutatott. Én megvallom Tamás leszek benne addig, míg azon nézetek fognak uralkodni, melyekkel a kormány a kiegyezézi tárgyalásokat megkezdte, inig állam-életünkben az eddigi, igaz már jóformán lejárt félszeg-rendszer mérvadó maradand. Tisztelt ház! Jól tudom, hogy ilyen nézetek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom