Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-298

112 298. országos ülés november 5 1877. uj bástyát emelünk, a melyből az önállásunk oszlopai^ képes leend megingatni. És itt figyelmeztetem a bankügyi bizottság előadóját, ki azt mondotta, hogy el kell térnünk azoktól, kik a bankügyet nem önczélnak, hanem eszköznek tekintik; hogy tekintsünk a másik oldalra is, honnan ezen állapotokat még nagyobb veszély fenyegeti, azokra, kik azon általam is helyesnek ismert szempontból indultak ki, hogy Magyarország politikai önállása nagyobb közgazdasági onállás nélkül állandóan fenn nem tartható és épen ezért ellenségei a banknak. Én t. ház. a bankügyet a legfontosabbnak tartom állami életünkre és jövőjére nézve, és nagyon tartok tőle, hogy ha annak helyes rendezését most elmulasztjuk : arra az alkalom talán sohasem kerül vissza. De mi is tartóztat vissza minket attól, hogy az önálló bankot megszavazzuk? Több rendbeli aggodalom. Ezek egyike a loyalitás azon nyilatkozat folytán, mit rövid idő előtt a ministereinők ur tett. Én azokat, miket Falk képviselő ur minapi beszédjében felemiitett, nagyon helyén valóknak találom ; de nem tehetem, hogy sajnálkozásomat ne fejezzem ki azon nyilatkozat felett, melyctt a minister ur tett, a melylyel könnyű volt az agodalmakat felkölteni ; ele, tekintettel már csak Prileszky képviselő ur beszédére is. nehéz lesz lecsillapítani. Én azt hiszem, hogy ha ezen törvényjavaslat megszavaztatik, hogy az nem egyedül az ország érdeke részrehajlatlau bírálatának, hanem részben ezen loyalitási aggodalomnak is lesz következménye. Egy más aggodalmat, mely tartóztathat bennünket, a kormány és azon állapot képez_, mely bekövetkezhetik, Én mindenki bizalmát, és a pártérdeket és hűséget teljes tiszteletben tartom, de azon férfiú tana ós példája szerint, akinek érdemeit nem régtörvénybe igtattuk : sokkal magasabban áll a pártérdeknél a haza iránti kötelesség, és ugy hiszem, a képviselőnek ezen kötelessége azt parancsolja, hogy ily életbe vágó érdek kérdésijén egyedül csak lelkiismeretével számoljon, és ő bírjon meggyőződése bátorságával. Én nem tudom, jobban szeressük-e a zavartalan nyugalmat, amelyben eltespedünk, elrohadunk, és jövőnket veszélyeztetik; vagy koczkáztassunk inkább egy erisist, mely a levegőt azon rohasztó anyagoktól megtisztítja ; vagy, kíméljük a kormányt, melynek hívei vagyunk, és amely ezen törvényjavaslattal elbukik vagy legalább elbukhatik ; vagy kíméljük inkább a nemzetet, mely iránt hűséggel tartozunk, és amely nemzet szenvedni fog; de meglehet, elbukni még sem. Gondoljuk meg, hogy az ország nagyszabású dolgokat még alig vitt keresztül addig, míg be nem bizonyította, hogy tud érettük szenvedni; a bankügy pedig épen ezen nagyszabású dolgok közzé tartozik ellenségeink szemében is. És ha ezt most nem érhetjük el, anélkül, hogy egy vagy két ministeriutn magát érette fel nem áldozná: azt hisszük, hogy elérhetjük tíz év múlva, azért, mert a jogot törvénybe igtatjuk ? Igenis, ha nem léteznék azon bankjegy egység, vagy amire már Márkus t. képviselőtársam is ezóizott, az államjegyegység, vagy hitel- és forgalom-egység és végső esetben a monarchia egységébői következtethető bankügyi-egység, amelyek mindezeknek útját fogják' állani. Vannak oly aggályok is, amiket Zsedényi t. képviselőtársain érintett, hivatkozva a frauezia assignatákra és az 1814-iki devalvatióra, amelyek a rósz közigazgatás szempontjából merülnek fel, mely rósz közigazgatásnak az önálló bank csak tápot adhatna. Én ezen aggályokat bizonyos határig jogosultaknak találom ; azonban még sem hiszem, hogy a t. képviselő ur a bizalmatlanság a kormány és annak első ellenőrző közege, a pénzügyi bizottság iránt, amelynek ő köztiszteletü takarékos elnöke, — annyira vigye és az igazgatási képességet attól annyira megtagadja, hogy szükségesnek tartsa, hogy a pénzügy a kormány a parlament és maga a nemzet ellenében egy idegen befolyás alá a National-Bank embereinek gyámsága alá helyeztessék. Vannak végre aggályok, melyeket a bankbizottság terjedelmesebben fejteget, t. i. a disagió, vagyis mint más helyen magát kifejezi, a bankjegy egysége. Mi az a bankjegy egysége, melyről addig alkotmányunk nem tudott semmit, s amit ujabb időben oda át kigondoltak boldogitásunkra, hogy most annak feláldozzuk legszentebb érdekeinket ? Mire való egy ily alkotmány ha minket, ha anyagi érdekeinket nem képes megvédeni, ha ezen alkotmány ellenében elég, hogy egy vegyes bizottság határozata alkotmányunknak a legfentosabb érdekek iránti befolyását korlátozza, vagy talán kizárja. Arra, hogy csak a felemelt adókat, a behajtási szigorí és a bankjegy egységét deeretáíjuk magunkra : arra ez kissé költséges apparátus. Vagy talán azt akarjuk magunk is, hogy az 1867-iki mii. mely a 8 évi egyenes támadást diadalmasan kiáltotta, most megkér ültessék és hogy azon alapokból, — melyeket kiépittetlenül hagytak, — mely alapokra kötelességünk lett volna már eddig is ós kötelességünk volna ma is közgazdasági érdekeinknek egyik hatalmas oszlopát felállítani, a legfontosabb követ kifeszítsük és ezáltal ezen alkotmány értékét a nemzet szemében devalváljuk és a nemzet ragaszkodását hozzá megingatjuk ? De azt mondja a bankbizottság, hogy ezen disagió, moly nélkül ő habozás nélkül felállítaná a nemzeti bankot, kikerülhető, ha a magyar bank az államjegyeket minden időben és minden körülmények közt beváltja. Ez tehát concedálja, hanem hozzáteszi, hogy ezáltal nem volna képes a hiteligényeknek teljes mérvben megfelelni, ós annak következményeit élénk sziliekkel rajzolja. Ugy de a tárgyalás alatt