Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-298

298. országos ttlé- iiovemWr 5. 187". 113 levő törvényjavaslat szerinti banknak 50 milliónyi dotatióját szintén elégtelennek tartja, hanem annak következéseit már sommikép sem festi, hanem azon határozati javaslattal nyugtatja, meg magát. Hát én azt kérdem : miért Jegyen visszautasítandó az államjegyeket beváltani köteles önálló magyar bank, mely e mellett talán nem képes a hiteligényeknek ugy mint különben megfelelni, midőn annak érdeke a magyar forgalom érdekeivel van kizárólagos kapcsolatban és kiválólag a magyar kormány felügyelete alatt áll, minélfogva bizonyosan fog tudni módot találni, hogy a bajon, ha előfordul segítsen ? s miért legyen elfogadandó a másik bank, mely ugyanazon hibában szenved és melyet sem szerkezete, sem a felügyelet nem fogja ösztönözni és kötelezni arra, hogy a magyar érdekeknek igyekezzék Joliban megfelelni ? Már ezen egy pont is, t. ház, kételyeket támaszt bennem a bankügyi bizottság érvelésének alapossága iránt. Falk Miksa t. képviselőtársam minapi beszédében még tovább ment. 0 nem is volt hajlandó eoncedálni, hogy egy ily bank létrejöhet. 0 azt mondja, hogy a National-Bank azon feltételt, hogy az államjegyeket mindenkor beváltsa, nem fogadja el. Én azt hiszem, hogy ezt ő maga sem tartja legyőzhetetlen akadálynak; hacsak azt nem hiszi, hogy e bank képes volna az osztrák állammal is ép ugy kikötni, mint azt velünk tette. De ha ezen alternatíva állíttatik eléje, hogy vagy liquidáljon, va»y fogadja el e feltételt, bizonyosan meg fogja, magát gondolni : azonban erre. mint a t. képviselő nr is mondja., nincs is szükség, mert ez kerülő utón nem volna egyéb, mint cartellbauk, ami pedig rövid uíon is elérhető magyar bank által, amire nézve ő kétségbe vonja, hogy azt tehessük, mert szerinte a magva]' bank fedezeti tőkéjének nagy részét kénytelen volna, parlagon hevertetni és azonfelül az államjegyek szintén megkevesednének a forgalomban. De, t. ház, az osztrák nemzeti bank az osztrák államnál 80 milliót, szintén parlagon hevertet s azért r mégis exislál, sőt tisztességes osztalékot is ad. Én nem érteni: miért volna, lehetetlen, hogy a magyar bank ezen feltétel mellejt, existáljon. ha ahoz aránylag államjegyekben fogja fedezetének egy részét hevertetni, amely összeg, amely állandóan hever, különben sem lehet oly nagy, hogy azt a forgalom megérezhetné ; és ha mindamellett szaporítani kellene az államjegyek mennyiségét, az Magyarországnak és Ausztriának, a két deficites állani egyikének sem válnék kárára. De, t. ház. növeli kételyeimet a, bankügyi bizottság érvelésének alapossága iránt azon rajz, melyet elénk tart. Azt mondja, hogy a rendezetlen pónzviszony volt a monarchiának közgazdasági legnagyobb szerencsétlensége és fcjlőcléskópességének legnagyobb akadálya, ez isolálta a monarchiát a KÉPY. H. NAPLÓ 1875-78. KÖTET. XIII. többi Európától, megnehezítette és complicálta a kereskedelmi összeköttetéseket a külfölddel, ez okozta, hogy a külföld bő és olcsó hitele fel nem használható volt, és aki reá szorult, az mérhetetlen drágán volt kénytelen azt megfizetni, mint például a 153 milliós kölcsönnél történt. Azt kérdem, t. ház. nincs-e ebben tulság, vagy szó szerint kel! elhinni mindazt, amit a, bankügyi bizottság mond ? Hiszen Magyarország közgazdasági legnagyobb szerencsétlenségét és fejlődésének legnagyobb akadályát nem a valuta, rendezetlensége okozza, hanem azon viszony, a melyben az ipart ki nem fejtheti, amely miatt a kereskedési mérleget activvá nem teheti: ez pedig a közös vámterület. (Helyeslés a baloldalon.) Ami Ausztriát illeti, miután ő a védvámokat saját érdekében állónak tekinti és a múlt időben a disagióban épen a véd vám egyik leghatalmasabb eszközét találta, fel, azt hiszem, hogy Ausztria sem volt azon, hogy isolálta volna a monarchiát Európától. Tessék megnézni az áruforgalmat a külfölddel, mennyire emelkedett az agió keletkezésének ideje óta, és mennyivel nagyobb az, mint volt az agió nélküli 48 előtti időben. De természetes is : az agió legfeljebb árkülönbséget idéz elő az áruk között, már pedig köztudomású dolog, hogy gyakran attól függetlenül nagy árhullámzások állanak be az áruknál, mégis azért a kereskedési összeköttetést, épen nem teszi lehetetlenné, sőt inkább élénkíti. Ha, mi veszünk a külföldtől árukat arany vagy ezüst pénzben felszámítva, a helybeli belföldi kereskedő az agiót a fogyasztóra kiveti : ha pedig mi adunk el a külföldre búzát vagy gyapjút, vagy az árak visszahatása folytán a belföldi forgalom és igy az ingatlan is rendszerint megnyeri az agiót, annyival többet kap az áruért; holott a kiállítási termelési költséget, az adót nagyrészt rósz pénzben fizeti, ez tehát, nézetem szerint nem szerencsétlenség. Ami a hitelezéseket illeti, hogy azokat, lehetetlenné tette volna. Igen, ha jogunk km ne a külföldtől arany és ezüst pénzben felvett, kölcsönt bankvalutában visszafizetni. De ilyen eset nincs ; hiszen nemcsak a tőkét tartozunk ugyanazon pénzben, arany, ezüstben fizetni, de a kamatokat is ugyanazon nemben szokták tőlünk követelni. A mi a 153 milliós kölcsönt illeti, annak épen nem a, valuta rendezetlensége az oka, hanem első sorban a rósz gazdálkodás, másodiksorban, és főkép pedig azon isoláltatás, melyet némely bécsi bankkörök, akik kizárólag velünk kívántak üzletet csinálni, a külföldön feltudták használni, hogy hitelünket végkép megingassák és minden külföldi versenyt lehetetlenné tegyenek. Ebben tehát a valuta rendezetlensége egészen ártatlan. 15