Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-297
3tí 297. országos ülés november 3. 1877. Szalay Imre: T. ház! Örömmel kell constatálnom, hogy az általam beadott törvényjavaslat oly üdvös mozgalmat idézett elő azon téren, mely e törvényjavaslat idő és ezélszerüségét legjobban mutatja, hogy az egész országban, különösen kiket legjobban érdekel, s kik felfogták, hogy a borgyártás oly terjedelmet vesz, melynek hogyha határ nam szabatik, a szőlőtermelést pusztulással fenyegeti. Mielőtt azonban a pénzügyi bizottságban, melyhez a törvényjavaslat utasítva van, bővebben kifejteném nézeteimet, szükségesnek tartom itt is a házban kifejezni, miként, amint a kérvények is mutatják, én tökéletesen félreértettem. Törvényjavaslatomnak ezélja t. ház, nem az volt, hogy mintegy sanctionaltassék és előmozdiíassék a borgyártás. Kik bővebb figyelmet fordítottak arra, tudják, hogy ezélja világos, mert, hogyha azon rendeletek megtartatnak, melyek a törvényjavaslatban foglaltatnak, akkor a borgyártás magától megfog szűnni. Igen sok nézet merült fel azonban e tekintetben, melyek határozottan ellentétesek voltak az én czélommal. A megyék legnagyobb része e törvényjavaslat elvetését ós a borgyártás feltétlen megtiltását óhajtja. Én tökéletesen egyetértek velők, s nekem is ez ozélom, hisz indokolásom világosan, megmondja, hogy a borgyártást Magyarországban minden áron megakadályozandónak és feltétlenül eltiltandóuak vélem. Nem hagyhatom e helyütt megemlités nélkül azt is, hogy én Magyarország iparosaiban rendkívül csalatkoztam. En azt tartom, hogy Magyarország iparosai felül tudnak emelkedni önző erdekeiken és hazafiúi szempontból fogják e törvényjavaslatot megbírálni. És épen az ellenkező történt, mert az iparos egyletek közül talán egy-kettőt kivéve, valamennyi elvetendőnek tartotta azon törvényjavaslatot, és azt azzal indokolják leginkább, hogy nincs borgyártás s ha nincs, mért félünk attól oly nagyon'? — Trefort minister urnák azt vethetem szemére e kérdésben, hogy — bocsánat a triviális kifejezésért, — ezen esetben ebre bizta a hájat. A gazdasági egyesületek, kikhez jogszerűen kellett volna egyedül utasítani, megvitatták a törvényjavaslatot, de azok nagy része még most sem adta be jelentését. Az iparosok ugyan beadták jelentéseiket, de hogy miként bántak el a javaslattal, azt a minister ur legjobban tudhatja Ezek elmondása után, mikkel álláspontomat akartam körvonalozni, egyszerűen pártolom a bizottság véleményét. {Helyeslés). Elnök: E szerint a kórvény ki fog adatni a pénzügyi bizottságnak. Szivák Imre előadó : {olvassa, a kérvényt bizottság véleményét a 20—24. számú kérvény éhre vonatkozólag, mely észrevétel nélkül elfog adtatik.') Elnök: Eszerint a kérvények XLIII-ik sorjegyzéke letárgyalva lóvén, következik a miniszterelnök ur válasza Apponyi Albert gróf interpellátiójára. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Apponyi Albert gr. képviselő ur múlt hó 27-éa a következő interpellátiót intézte hozzám: „1. Igaz-e az, hogy a Németország birodal ml kormányával kereskedelmi szerződós megköté se czéljábol folyt alkudozások végleg megszakadtak • és ha igaz: 2. Minő lépéseket készül a kormány tenni, hogy Magyarország érdekeinek megfelelő külkereskedelmi politikája érvényesíttessék ? Egyszerre fogok az egymással úgyis összefüggő két kérdésre felelni. (Hall'iuk.) Az igaz, hogy a német birodalmi konnánynyal egy tariffa szerződés kötése iránt folytatott alkudozások ez időszerint megszakadtak. A kormány kívánván, hogy mindemellett a német birodalommal kereskedelmi szempontból szerződésen kívüli állapot ne idéztessék elő, s hogy a kormány a maga részéről ez irányban mindent meg tett légyen: máris megtette a maga utján a kellő lépéseket arra nézve, hogy a német birodalom kormánya egy, a legkedvezrnényezettebb nemzetek helyzetét előidéző szerződés kötésére indittassék és abba lehetőleg egyes oly elvi megállapodások vétessenek fel, melyek kereskedelmi viszonyainkat biztosítani lennének hivatva addig is, mig remélhetőleg lehetséges lesz egy. tariffa-szerződóst kötni a német birodalommal. Másfelől szükségesnek tartja, hogy a vámtariffa előterjesztessék és ez valószínűleg a jövő hét utolsó napjának valamelyikén a képviselőház asztalára fog letétetni. Már a folyó év június havában a t. ház kebelében is nyilvánítottam, hogy a tariffa elő fog terjesztetni óhajtásunk szerint és ha lehet, a német szerződéssel együtt; ha pedig ez nem volna lehetséges, elé fog terjesztetni e nélkül is. Előterjesztése okvetlenül szükséges is, mert egyfelől azt hiszem, egy állam sem fogadhatja el azon helyzetet, hogy az, hogy saját bensejében megállapodásokra tudjon jönni, egy másik, ha szinte barátságos hatalom jó tetszésétől függjön. De szükséges ez azért is, mert ha sikerül is a legkedvezrnényezettebb nemzetek sorába helyező szerződést kötni: most a német birodalommal — mint méltóztatnak tudni — tarifának külön kell meg állapitatni. Még szökségesebb ez azon nem várt, de bekövetkezhető esetben, ha ez nem sikerülne; mert az egyik, vagy a másik esetben különben annak lennének kitéve, hogy életbe kell január 1-től kezdve lépni az 1865. évi módosításokkal az 1853. évi átalános vámtarifának, mely pedig egészen védvámos természeténél fogva kereskedelmi érdekeinkét határozottan igen mólyen sérti,
