Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-297

297. országos ülés november 3.1877. 97 Ez az, a mit a t. képviselő urnák interpellatiójára válaszolok, kórvén a t. házat, hogy e válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Különben is a dolognak érdemileg megbirálására meglesz az alkalom, midőn az adatok a háznak asztalán fognak feküdni. {Helyeslés a középen.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! A t. ministerelnök urnák imént hallott szavaiból azt veszem ki, hogy, habár a Németországgal egy tariffaszerződés ezéljából folyt tárgyalások ez időszerint — idézem szavait szóról szóra — eredményre nem vezettek is, mégis a monarchia két kormányának egyetértése folytán egy más szerződéses viszonynak létrehozása végett Németországgal uj tárgyalások initiáltattak. Ily helyzetben, t. ház, ugyanazon okok, melyek interpellatióm beadásakor ? legnagyobb reserváltság szemmeltartására kényszeritettek, még ma is fennállanak, midőn tárgyalások indíttattak meg és még folyamatban vannak, akkor előbb, mintsem azoknak végleges eredményét ismernék, akár a tervbe vett tárgyalási czéi érdemleges megbírál ásába. akár az attól várható eredmény latolgatásába bocsátkozni helyesnek nem tarthatom : miért is a ministerelnök ur válaszának ezen részéi minden megjegyzés nélkül egyszerűen tudomásul veszem. Csupán egyet vagyok kénytelen átalánosságbati fölhozni, hogy jövő magamtartására nézve ezen ügygyei szemben előre is megvetettem az igazolásnak alapját. Azon szerződés, melynek Németországgal való létrehozásán a kormányok fáradoznak, t. i. a legkedvezményezettebb nemzetek jogait kölcsönös biztosító szerződés, daczára annak, hogy a ministerelnök urnák imént hallott jelentése szerint abba valószínűleg egyes kereskedelmi tételekre vonatkozó intézkedések is fognak felvétetni, nem azonos azon kereskedelmi szerződéssel, melynek megkötését én óhajthatónak nyilvánítottam; mert én egyenesen tariffa-szerződés megkötését óhajtottam volna Németországgal és más államokkal is. Ebből az következik t ház, hogy annak szüksége, hogy a kormány a törvényhozásnak a tariffa-szerződés megkötése ezéljából lefolyt alkudozások' megszakításának okai iránt annak idejében kimerítő felvilágosítást adjon, nem szűnnék meg az által sem, ha az ujabb alkudozások teljes eredményre vezetnének. En tehát ezen ujaid) alkudozásokra való tekintettel elodázom ugyan, de élnem ejtem abbeli szándékomat, hogy annak idején, mikor a végleges eredmény előttünk fog lenni, a kormányhoz kérdést intézek, hogy mindazon okmányokat a ház elé terjeszsze, melyek az eddigi tárgyalások megszakításának okaira világosságot vetnek. És tenni fogom ezt annak idején nem meddő kíváncsiságból, nem csak azért, hogy a parlament a KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XIII. KÖTET múltra nézve értesülést nyerjen, hanem azért is, hogy annak idején az események lefolyásában tényleg belenyúlhasson. Mert ha a nyerendő felvilágosításból az tűnnék ki. hogy a szerződési tárgyalások megszakításának oka nem a német birodalmi kormány, hanem a monarchia kormánya által követett kereskedelmi politikának elveiben keresendő: akkor a monarchia törvényhozásainak még mindig szabadságában állana azon elvek rosszalása által és a kormánynak lelépésére indítása ós uj kormány keletkezése által az akadályt elhárítani és az alkudozásokat tán jobb eredménynyel ujabban megkezdeni. E szempontból szükségesnek fogom tartani annak idején a teljes felvilágosítás kikéréséi. A másik megjegyzés, melyet tenni óhajtok, az általános vámtarifa előterjesztésére vonatkozik. A ministerelnök ur azt mondja, hogy ezen vámtariffa előterjesztése most már szükséges, s azt mondja, hogy azon ok is, mely miatt ez étidig be nem nyújtathatott, megszűnt, miután a farina szerződós ezéljából Németországgal folytatott alkudozások eredményre nem vezettek. A válasz e részét teljesen megnyugtatónak nem találom, és az abban foglalt nézetekkel egyet nem érihetek. Ha t. i. igaz. hogy az általános vámtariffa benyújtása ós ez által nyilvánosságra jutása a kereskedelmi szerződések megkötésére irányzott alkudozásokra kedvezőtlen befolyással lehet, — a mint elismerem, hogy igaz, — most sem látom elérkezettnek az időt arra, hogy az átalános vámtariffa előterjesztessék. Hisz Németországon kívül vannak Európában más államok is, melyekkel kereskedelmi szerződések köthetők és én részemről óhajtom, hogy ilyenek köttessenek: mert daczára azon nagy nyomatéknak, a melyet Németországnak mind politikai barátságára, mind a vele fentartandó szorosabb közgazdasági viszonyra is fektetek; daczára annak, hogy mindkét tekintetben sok indokból a prioritást Németországnak szívesen coneedálnám monarchiánk részéről, de a monopóliumot sem az egyik sem a másik irányban sohasem. Tehát óhajtom, hogy a Németországgali tárgyalások meghiúsulása után se mondjunk le arról, hogy kereskedelmi politikánk más államokkal szemben a szerződéses viszony alapjára fekíettessék; és ezért nem tartom helyesnek az általános vámtarifának már most befejezését. A szoros szükség és kényszer indokát sem fogadhatom el; merd lehet és van is bizonyosan a kormánynak egynél több módja. arra, hogy kereskedelmi ügyünk rendezése addig, míg megindítandó szerződéses tárgyalások folyni fognának, anélkül is, hogy az 1865-iki autonóm védvámos-tariffa életbe lépjen, átmeneti intézkedéseket létesíthessen kereskedelmi politikánk ideiglenes szabályozására. 13