Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-274

274. országos Illés gept ember 28. 1877. 93 A törvényhozás ezen másik teendőjének meg­felelőleg, feladata ezen most előttünk fekvő tör­vényjavaslatnak, a mely tisztán az 1874-ki vá­lasztási-törvény álláspontjából indul ki, s a mely ezen alapszik. Azt hangoztatják mindig t. ház, hogy 1874. óta semminemű változás nem állott be. Arra ala­pítják a t. ellenfelek okoskodásaikat, hogy az 1874. törvény, midőn a Ouria bíráskodását elv­ben kimondta, a mi bírói szervezetünkbe akár külső, akár belső változást hegyezett kilátásba, s ilyet tartott szem előtt Én ugy vagyok meggyő­ződve, hogy ezen változás sem nem állott be, sem szükséges nem volt. Mert a birói szerve­zetre vonatkozó tőrvények már akkor azon ala­pon le voltak rakva, mely alapokon a birói szer­vezet folytonos működésben fejlődhetett és fejlő­dött a nélkül, hogy bárminemű változás szüksé­ges lett volna és beállott volna. A bírósági szervezetre vonatkozó régibb tör­vények, a birói függetlenségről szóló törvények megteremtették gyümölcseiket: a mennyibe;! azon bírákat, kikre nézve a függetlenségi törvény fel­függesztve nem lett, csakugyan függetlenségükb: n biztosította, s e tekintetben változást várni nem kellett; nem is állott be azonban oly körülmény sem, a mely azon bizalmunkat, azon hitünket a bíróságok függetlenségéről megingatta volna. A feladat tehát csak az, hogy miután a megválasz­tott képviselő igazolása körüli kérdés, az eddig divatban volt és törvényesen uralkodó eljárás csak provisoriurn volt, oly természetű proviso­rium, mely jobbnak hiányában folytonosan alkal­maztatott : ezen provisoriurn szüntettessék rneg, mihelyt azon független fórum meg lett alakítva, melynek hiánya okozta épen, hogy a ház meg­tartotta az igazolási eljárást. Az igazolási eljárásra nézve t. ház, a házat nem tartom helyes bírónak. Először is a tapasztalat — mint másrészről is megemlítve lett — az igazolási eljárásnak csak­ugyan anecdoticus furcsaságait a bizonyítási el­járásnak és itélethozásnak tüntette fel. Azonkívül igen fontos körülmény ezen kérdés megítélésénél az, hogy az igazolás a ház bizottságai által gya­koroltatván, e tekintetbe a bíráskodásánál colle­gialis szempontok is döntenek. Az informatiónak itt sokkal tágabb tere lehetséges és képzelhető, mint a bíróságoknál, a kik e tekintetben egészen távol állanak az illető jelöltektől, és hozzá járul még azon körülmény is, hogy a ház többsége a bizottságokban képviseltetvén, a ház többségének mindig, bár talán teljes öntudatra nem is jutott, hajlama van arra nézve, hogy saját jelöltjeit tá­mogassa, e tekintetben lehat a jelen törvényja­vaslat épen a minoritás érdekében alkotott bizto­síték, a szabadság ismérvei pedig inkább oly biztosítékokban keresendők, melyek a kisebbség jogait biztosítják s mo::ditják elő, mint oly bizto­sítékokban, melyek a többség érdekeit óvják meg. Azért én nem is a privilégium szempontjából íté­lem meg a kérdést és nem látok privilégium-fel­adást e törvényjavaslatban, mert a privilégium önezélnak tekintendő, ezen biztosíték azonban, mely a bíróságok hiányában a ház bíráskodásá­ban feküdt: nem privilégium, hanem csak egy in­tézkedés ós mint ilyen sokkal jobb intézmény által pótolható, és feladás .öncsonkítás abban nem rejlik. Ep azon indokok, a melyek Szilágyi Dezső képviselő ur által idéztettek, mint az Angol par­lamentet arra bírók, hogy 1868-ban e törvényt megalkossa : nálunk is fenforognak anélkül, hogy azon mérvben fenforognáuak az ellenérvek, mint azt a t. képviselő ur felhozta. Fenforog először azon indok, hogy a ház bizottságai igen enyhék a bizonyítási eljárás terén ; fenforog azon indok, hogy a ház bizottságai, ha nem is mondhatjuk azt, hogy nem bírnak fölényt mutatni az ott mű­ködő szakemberekkel szemben: de kétségtelen, hogy az eljárás nem mutatta eddig azt a szak­szeiüséget, mely minden bíráskodási funetióhoz megkívántatik. Hivatkozom csak azon nem rég történt esetre, midőn egy verificationális kérdés­ben az igazoló bizottság negatív bizonyitékadásra hivta fel azokat, kik a kérvényt beadták, azt kö­vetelvén tőlök, hogy hozzanak bizonyítványt az ország összes municipiumaitól az iránt, hogy az illető sehol sem szerepel mint választó, a helyett, hogy egyszerűen szorították volna a jelöltet, hogy igazolja, miszerint igen is mint választó be van írva. A harmadik indok az, hogy a vesztegetés szempontjából helyi vizsgálatok szükségesek és ezek egyes kerületek képviselőit eltávolítják azon vesztegetések színhelyére és így a kerületek kép­viselet nélkül maradnak. Ez nálunk is előfordul, és elvonja a képviselőknek euy részét attól, hogy kép­viselői kötelezettségüknek megfelelhessenek és jo­gaikat gyakorolhassák. Ezen kivül a függetlenség szempontjából szin­tén Kívántam néhány megjegyzést tenni. (Halljuk.) Én t. ház azt találom, hoecv daczára annak, mi­szerint a mi curiai bíráink azon nagy fizetések­ben nem részesülnek, melyek az angol bírák füg­getlenségét biztosítják, igazolási ügyekben a bíró­ságban több függetlenséget látok, mint magokban a képviselőkben. Arra történt hivatkozás,-hogy a semmitőszéki bírák is bírhatnak kilátással bizonyos előlépte­tésre. Én t. ház hivatkozhatom arra, hogy a mi bíróságainknak a függetlenségüket biztosító tör­vény életbeléptekor csakugyan ismertem szelle­müket és ismerem ma is, és mondhatom, hogy • már az első folyamodást! törvényszékeknél is a függetlenségnek oly szellemétől voltak áthatva, hogy egy felsőbb helyről jött iuformátió inkább hátrá­nyára szolgált volna az ügynek. Ha ezen ültet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom