Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-274
84 274. országos Ülés september 28. 1877. szonyaiban arra, hogy az alkotmányos tényezők akarata összeütközésbe jöjjön és minél több elemeket rejt egy ország magában, melyek más érdekek érvényesítése fejében, az ország túlnyomó része akaratának sőt az alkotmányos szabadság rovására is készek a kormányzati hatalommal ily kísérletekre szövetkezni. Ha még ehhez, hogy egészen saját hazai viszonyainkra czélozzak, hozzá teszem azt, hogy azon közjó,; kapcsolat, melyben hazánk a monarchia másik ielének országaival áll, — mely kapcsolatot én szükségesnek, üdvösnek, fenntartandónak és kifejtendőnek tartok, — de a mely kapcsolat, mint már a múltban tapasztaltuk és előreláthatólag a jövőben is tapasztalni fogjuk, oly szükségszerű helyzeteket hoz létre, midőn az állam érdekében helyesnek itélt politikára nézve a nemzet ós a kormányzat között jelentékeny nézeteltérések vannak: midőn az ügyeknek alkotmányos és a nemzet érdekeinek megfelelő elintézése az alkuvást, a kölcsönös engedékenységet számos viszonyok kölcsönös méltatását okvetlen megkívánja; s midőn a parlament függetlensége és ereje nélkül országunk méltányosan mérsékelt érdekeinek is gyakran nagy kára történhetnék: ily kapcsolat mellett, kivált, ha ezzel egyidejűleg ama más kétnemű körülmények is, melyekre czéloztam, fennforognak, nem helyesebb politika-e, mely óvakodik a parlamentnek a többi alkotmányos tényezők irányában való gyengítésétől ? Nem kell-e az összes európai fejlődés tapasztalásai szerint feltennünk, hogy az ily viszonyok kőid; fejlődő és működő képviseleti kormányzatban is jöhetnek helyzetek, midőn az alkotmányos tényezők az alkuvás fáradságos, az engedékenység nehéz és türelmet s mérsékletet kívánó útja helyett ama könnyebbnek, rövidebbnek és kényelmesebbnek látszó módhoz lennének hajlandók folyamodni, mely mind e nehézségeket az által kerüli meg, hogy az alakulásra gyakorolható befolyásával magát a parlamentet, tegye engedékenyebbé s olyanná, mely czélzataira könnyebben reá áll. T. ház! Nincs miért szemet hunyni e viszonyok előtt. E viszonyok vizsgálásának végeredménye oda vezet, hogy nálunk epén a parlamenti kormányforma érdekében, épen a miatt, hogy a nemzeti akarat érvényesítése inkább biztosittassék, nem volna helyes egy, a függetlenséget biztosító fegyvert kiadni a parlament kezéből csak azért, mert biztosak vagyunk az iránt, hogy arra sem ma, de talán holnap sem lesz szükségünk. Mert ezt kiadni azért, mert önvédelmünk biztosítására legközelebb szükséges nem lesz: annyit tenne, mint a jövőre könnyelműen gyöngíteni magunkat. {Helyeslések.) A másik, t. ház, a mit felemlíteni akarok, abban áll, hogy azt mondják: hiszen ha a parlament kezéből az igazolás kiadatik, az által a parlament összealkotására a parlamenten kivül álló tényezőknek visszaélésre kaput nyitó befolyás nem engedtetik, vagy hogy világosabban szóljak, a bírák nem használtathatnának fel, s nem is valószínű a bíróságok felhasználása arra, hogy a parlament összealkotását más tényezők és érdekek befolyásolják. Erre nézve hivatkozom az egész európai continens alkotmányának történetére ; — hivatkozom arra, hogy mihelyt arról van szó, hogy a politikai hatalmi viszonyok egy vagy más értelemben alakíttassanak,— pedig a parlamenti választások igazolása gyakran eldönti azt, nem csak melyik párté lesz a többség, ele közvetve azt is, maradhat-e egy kormány, vagy sem, kivihetők-e bizo-. nyos tervek, vagy megfognak bukni, — ilyenkor mondom, mindegyik párt, sőt minden kormány hozzányúl azokhoz az eszközökhöz, melyek a hatalmi tényezőknek részére kedvező alakulását biztosítják. Ez a raison d'ótat. Az ily cselekvést állam czólszerüségi eljárásnak tekintik, és soha egyetlen országában a continensnek a bírói szervezeteknek az alkotmány által biztosított függetlensége nem védte a bíróságot attól, hogy azon kísérlet meg ne történjék, hogy politikai fegyverül a birói hatalom használtassák. Azt vetik ellent, hogy ha egyszer a kormányzat ennyire el van tökélve : az alkotmányt felforgató nyílt erőszaktól sem retten vissza, mit a •parlament önigazolás! joga épen nem gátol meg. De ne feledjék el, hogy a nemzeti akarat kijátszására czélzó törekvések nem mindig erőszak színiében lépnek fel, ellenkezőleg a formák kímélésével akarnak czólhoz jutni. Hány állam csiny hiúsult meg, vagy meg sem kiséreltetett a miatt, mért oly és annyi erőszakot kellett volna elkövetni, annyi tényezőre hatni, hogy sikerre kilátás nem volt. Es bár mint vizsgáljuk is a dolgot, a parlament függetlenségét felfele megvédeni, az azt aláásni akaró befolyásokat meghiúsítani semmi intézmény nem képes ugy : mint maga a parlament. De vannak okok, s ily okokat különösen t. barátom Horváth Lajos hozott fel, melyek azt mondják, hogy ily veszély nem forog fen. Mi előtt ezek bírálatába bocsátkoznám , felemlítem azt, hogy teljesen közönbös ezen jog értékére nézve : vajon azt a törvényhozó testületek eredeti vagy szerzet jogának tekintjük-e, mihelyt világos az, hogy e jog a parlament függetlenségének biztosítására bizonyos körülmények közt szükséges ; egyébiránt ezen különböztetésnek a parlament jogai tekintetében értelme sincs, valamint teljesen téves megítélése a jognak azon álI litás, hogy „az igazolási jog nem is a parlament,
