Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-274

H>« 274. országos ülés september 28. 1877. tározatra, mint a melyet a megelőző parlament hozott. Es a harmadik, nézetem szerint, szintén téves szempont, melyre szintén t. barátom hivatkozott, abban áll. hogy az 1874. évi törvényhozás ezen törvény megoldását halasztatlannak mondotta ki és ennélfogva ezen törvény megalkotását most el­odázni nem lehet, nem lein t azt elvetni a nélkül, hogy a parlament tekintélyén nagy csorba ne üt­tetnék. {Elénk helyeslés több oldalon.) Ez utóbbira t. barátom Pulszky Ágost az ál­szégyenre való czélzással igen helyesen megfelelt és ón azt hiszem, Imgy a t. háznak nincs egy tagja sem, ki ne osztozna azon nézetben, hogy mi jogosítva vagyunk függetlenül minden korábbi megállapodástól ezen törvényjavaslatot csakis sa­ját érdeme, saját helyessége, vagy helytelensége alapján teljesen szabadon megbirálni és ha a döntő érvek méltatásában, ma más eredményhez jutunk mint az 1874. évi parlament: akkor teljesítjük iga­zán kötelességünket, ha elhatározásunkat meggyő­ződésünkhöz szabjuk : és megsértenők kötelességün­ket, és ez csorbitná valóban a parlament tekinté­lyét ha álszégyentől vezéreltetve, nehogy egy ko­rábbi parlamenti megállapodással ellenlétbe jöj­jünk, helyesebb nézetünknek jelenleg érvényt sze­rezni nem igyekeznénk. (Elénk helyeden több ol­dalon.) És engedje meg nekem t. barátom, ha azt mondom, hogy én az egész érvelésében ezen lo­gikai tévedés mellett, a tények méltatásában való tévedést is találok ; mert tökéletesen téves azon következtetés, hogy az 1874. évi törvényho­zás ezen törvény megalkotását elhalaszthatatlannak tartotta. Magok azon tények, melyek ezen törvény­hozás termében történtek és melyeknek mindket­ten tanúi voltunk ; épen magok azon tények, me­lyeket t. barátom felhoz, egészen más következ­tetésre vezetnek. Két indítvány tétetett a házban. Az egyik indítvány csak elvileg kívánta ki­mondani a Curia bíráskodását, de ezen bírásko­dás hatályba léptét bizonytalan jövőnek adta át. Ez volt a központi bizottság javaslata. Ezzel szemben állott azon kisebbségi javas­lat, melyre t. barátom czélzott, a mely kisebbségi javaslat oly utasítást és oly határozatot kívánt a ház részéről, a mely még az őszi ülésszakban meghagyja a kormánynak a törvényjavaslat elő­terjesztését, és az ellenzéknek azon t. vezére, kit most is egy más állásban tisztelünk magunk közt, azt mondta, hogy ha ezen határozati javaslatot elvetik : akkor ez biztos jele lesz annak, hogy a ház ezen kérdést most eldönteni nem akarja, ha­nem azt egy bizonytalan jövőnek engedi át. Es a ház ezen érvelés daczára a határozati javasla­tot elvetette; — ha ezen tényből valamely követ­keztetését lehet vonni, — én nem akarok sem vádolni, sem dicsérni, mert ezen parlament tette lehet helyes, lehet helytelen, de nézetem szerint cselekedeteit vád tárgyává tenni nem lehet — ha mondom e tényből valamit következtetni lehet: az nem az, melyre t. barátom jutott, hogy t. i. a ház halaszthatlaunak ítélte ezen törvény megalko­tását ; hanem az, hogy ezen lépés hordereje iránt a ház kezdett tisztába jönni, érezte ezen lépés ne­hézségeit, érezte azt, hogy ennek oly könnyű meg­oldása nem lehetséges, mint az fel volt tüntetve s ezen s annak végleges elintézése elől kitért, későbbre hagyván annak érdemleges megvizsgálá­sát, mely csak is akkor tehető, midőn a gyakor­lati valósítás módozatai megáll api ttatnak ; s rend­szerint nem akkor, midőn minden közvetlen ha­tályosság nélküli elvi kijelentések iktattatnak a törvénybe. x Számos törvényes rendelkezés van beírva torvénykönyveinkbe t. ház, mely csak elvi meg­állapodást tartalmaz, hogy ugy mondjam, csak elméleti érvénynyel bír, s melynek gyakorlati ha­tálya épen nincs. Ezen eljárást én, különösen ak­kor, ha nem egy alapos, kimerítő vita után ho­zattak : helytelennek tartom, mert természetüknél fogva nem tartoznak a törvényekbe, mert csak látszólag döntik el a kórdóst, felhagyván legalább rendszerint az utólagos megvizsgálás szükségét akkorra, midőn a hatályba léptetéshez szükséges intézkedések egész sora meghozatik. Ki van mondva törvénykönyvünkben a pol­gári eljárásra nézve a szóbeliség és közvetlenség behozatala, csak ugy mellékesen ; ki van mondva a büntető eljárásra nézve a büntető esküdtszékek felállítása, és ki fogná e házban — talán leg­utolsó lenne az én t. barátom — azt mondani, hogy tartoznak azok, kik a büntető esküdtszék és a szóbeliség és közvetlenség behozatalát ma el­lenzik, tartoznak előállani és bemutatni, hogy va­lamely változás következett be a döntő körülmény­ben, különben érveléseket a parlament tekintélyé­nek csorbítása nélkül " nem lehet figyelembe venni. Nem volt helyes lépés a törvényhozástól ós nem helyes sohasem oly könnyedén, szigorú meg­vizsgálás nélkül, következményeiben teljes elvi ha­tározatokat törvénykönyvünkbe iktatni, mert a tör­vényhozásnak főkötelessége, midőn rendszabályai iránt határoz : azokat a gyakorlati hatás és kivi­hetőség szempontjából bírálni meg De t. ház, ezek csak mellékes szempontok és én ezen szempontok czáfolásába csak azért bocsát­koztam, mert t. barátom ezekre súlyt helyezett, és ha nem is döntőknek, de olyanoknak tartotta, melyekkel a ház elhatározását befolyásolhatja. A mire én valóban súlyt helyezek: ez azon okok

Next

/
Oldalképek
Tartalom