Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-274
27+. országos Ülés septeiuber 28. 1877. 8! uralkodik immár a képviselőház tagjai között, hogy igazolási kérdésekben nem kötelesek magokat szorosan az igazságszolgáltatás funetióihoz tartani; hanem igenis joga van felhasználni azon alkalmat arra, hogy saját pártjaikat szaporítsák, s az ellenpártot apasszák. Íme ezt jelzi azon felfogás, melyet a t. képviselőtársam „hatalmi kérdés" alatt ért. A t. előadó ur azt monda tegnap, hogy igaz, hogy Anglia az utóbbi években a legfőbb törvényszékeknek deferálta eddigi jogát; de Anglia parlamentje más tekintetben annyira terjesztette épen az utolsó időben a maga hatalmát, hogy a mely csorbát souverainitásán az által ütött, egyebek által bőven kivan pótolva. Azt monda t. képviselő ur: ebbe kövessük az angol parlamentet; nem pedig abban, a mivel hatalmát tényleg csonkitja. Én e tekintetben igen szívesen hozzájárulok a t. előadó ur felszólalásához, mert egyátalán nem osztozhatom azon nézetben, melyet Kállay képviselő ur kifejezett, hogy t. i. a magyar parlament souverainitása talán nagyon is ki van fejtve, talán túlságos hatalommal is bír ezen parlament. Én igenis, nem tagadhatom, nem vonhatom ki magamat mindig bizonyos szánalom érzetétől, valahányszor a parlament függetlenségéről, hatalmáról, souverainitásáról hallok beszélni. Én azt tartom ellenkezőleg, hogy ennek igenis még nagy hiányai vannak. És ha a t. képviselő ur például, vagy bárki más, igyekezni fog ezen csorbát kiküszöbölni, például az által, hogy töríütessék el az, a mi e parlament hatáskörének leglényegesb részét elvonja, t. i. a delegatiók ; ha például arra méltóztatik lépést tenni, hogy ezen parlament ne legyen oly helyzetben, hogy akkor midőn legfontosabb életbe vágó kérdések felett óhajt és kellene is intézkedni: akkor a ministeri válaszoknak apró pénzével engedi magát kifizettetni, én ilyen törekvésekhez szívesen hozzá fogok járulni. Azt mondja a t. képviselő ur, a parlament tekintélye az által esonkittatik, hogyha ebbeli hatalmát a bíróságokra ruházzák át. Én épen a parlament tekintélyének megóvása szempontjából tartom szükségesnek azt, hogy ezen hatalmat a bíróságoknak át kell adni: mert semmi sem árthat jobban a képviselőház tekintélyének, mint hogy ha megújuló esetek után mindég azon vád háramlik rá, hogy nem képes igazságosan Ítélni ott, a hol veriíicationális kérdések fordulnak elő. Én megengedem azt, hogy ezen actus, a mely most a Ouria bíráskodásának pártolói által létrehozatni szándékoltatik, bevallását jelzi annak, hogy a ház nem érzi magát azon helyzetben levőnek, hogy helyesen Ítéljen az igazolási kérdésekben; de én azt hiszem, sokkal kevésbbé fog ártani a törvényhozás tekintélyének, ha most egyszer mindenkorra átesik a vallomáson, mint voltakép KÉPV. H. NAPLÓ 1875—78. Xü. KÖTET már átesett 1874-ben, mintha magát azon mindég megújuló vádaknak kiteszi. Egy sajátságos okoskodást hallottam még tegnap a Ouria bíráskodás ellen felhozni, és ez az volt, hogy az illetők féltik a Ouria tekintélyét attól, hogy majd az ily eseteknél nyilvánvalóvá lesz, hogy a Curia is rószrehajlólag itél. Én t. ház ebből csak azt látom, hogy képviselői körökben annyira veszélyes és sikamlósnak tekintik már az igazolási kérdések elintézésének terét, hogy egyáltalában nem képesek elhinni, hogy bárki is — legyen az maga a Ouria — e kérdésekben valóban igazságosan és részrehajlatlanul ítélni képes volna. Ha ily felfogás létezik köztünk: azt hiszem, nagyon elérkezett már annak ideje, hogy a ház ebbeli jogait átruházza. Egyébiránt mondom ha már annyira veszélyesek e kérdések, hogy azoktól az azokkal foglalkozó testületek tekintélyét félteni kell: akkor én megvallom, hogy bármily nagy súlyt fektessek is arra, hogy a Ouria tekintélye megóva legyen ; de még nagyobb súlyt fektetek arra, hogy meglegyen óva a képviselőháznak tekintélye, és ez különösen nem fölösleges napjainkban, mert ha körültekintünk, sajnosán keli tapasztalnunk, hogy a közvélemény előtt a képviselőház tekintélye fájdalom ! naprólnapra alább száll. Pártolom a Ouria bíráskodását védelmező törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés.) Szilágyi Dezső : T. ház! A fenforgó tárgynál nézetem szerint törekednie kell a t. háznak, hogy a dolog érdemének tiszta felismerése alapján hozzon a ház határozatot. Első és főkc'telességünk tehát az, hogy határozatunkra való befolyástól távol tartsuk a téves szempontokat, mert azok a helyes megoldás nehézségeit ok nélkül szaporítják, az által, mert elhomályosítják a kérdés érdemét, s a figyelmet oly czélokra és indokokra vezetik, melyeknek döntő befolyást nem szabad engednünk. Ily téves szempontoknak tartom azokat, melyeket Horváth Lajos t. képviselőtársam beszédje nagy részében mondott, midőn azt kívánta az ellenvélemény képviselőitől, hogy oly érvekkel lépjenek a ház elé, melyek az 1874-iki törvényhozás előtt nem lehettek ismeretesek s ugy tekintette ezen ügyet, mintha ez egy perujitási kérdés volna, melyben végérvényes ítélet hozatott 1874ben, és a melyet most már csak uj . ;ékok alapján lehet megbolygatni. Vélekedésem szerint téves azon másik nézet is, hogy azok részéről a kik e törvényjavaslatot ellenzik, csak a körülmények oly változására alapított érvelés vehető figyelembe, mely 1874. óta a mai időpontig merült fel ; mert ha ily változás ki nem mutattatik. a ház ma sem jöhet más hall