Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-274

80 274. országos ülés seplemfoer 28. 1877. lásától. És mikor összeadták a szavazatokat és mégis kitűnt, hogy az ellenfélnek két szavazattal többsége van : akkor ezen két szavazatot simpliciter az övé közül kitörülték és átírták a másik jelölt szavazatai közé ; és ezt a választást a bizottság verifieálta. T. barátom Dániel Ernő képviselő ur volt épen. előadó egy oly esetben, a melyet felfogásom szerint semmiféle biró nem verificált volna és az országgyűlés ezt is verifieálta. De számtalan példát lehetne felhozni, hogy a politikai pártok bizonyos tekintetben elfogultak; nem esküszegők, nem igazságtalanok, hanem a felfogás sokszor elfogult és nem felel meg az igazságnak. Azt mondja Pulszky t. képviselő ur, hogy az angol birákra inkább lehet bizni az igazolásokat, mert az angol birák részt vesznek a politikában. Engedelmet kérek, én megfordítom a dolgot, én sokkal jobban szeretem, ha a mi bíráink kívül állanak a politikai áramlatokon. Minden törvénytelen választást szigorúan kell megítélni ; törvényesen kell lefolyni a választásoknak, s hogy ezt jól megítéljék, azt csak szigorú független birák tehetik. Legkevésbbé sem derrogált a parlamentnek az által Anglia, hogy a bíróságokra ruházta a verifieatió jogát, hanem a legnagyobb igazságot cselekedte. Mi sem derogálunk ezáltal legkevésbbé sem a parlamentnek. Azt is mondják, hogy Anglia századokon keresztül tette azt; mi nem tehetjük, mert a mi parlamentünk csak néhány éves. Ha ez a tlieoria állana, akkor magát a parlamentalismust sem gyakorolhatnék, mert hiszen nálunk az sem régi. (Derültség.) Hogy Francziaországban, Olaszországban nem bízták a bíróságokra a verifieatiót, az rám hatással nincs, ón szívesebben- tanulok Angliától, és sajátítom el az angol intézményedet, mint akár Olasz- akár Francziaországéit. Ennélfogva én a törvényjavaslatot, ugy a mint az beterjesztetett, pártolom (Élénk helyeslés.) Mocsáry Lajos: Nem osztozkodhatom Pulszky Ágost képviselő társain azon felfogásában, melynélfogva ő az 1874: XXXIII. t. ez. 89. §-a rendelkezését nem tekinti egyébnek, mint kezdeményezésnek arra, hogy ezen eszme, t. i. az igazolási kérdésnek biróságokra való bízása keresztül vitessék. Hasonlókép nem osztozkodhatom Dániel Ernő képviselő társam azon felfogásában, melynél fogva szerinte az emiitett törvényezikk nem tartalmaz egyebet, mint utasítást a kormánynak, hogy kellő időben, mihelyt meg lesznek a kellő feltételek, léptesse életbe azon törvényt. Én úgy fogom fel, hogy az 1874. törvénynek ide vonatkozó §-a határozott peremptorius rendeletet tartalmaz, mely után a törvényhozásnak nincs hátra egyéb feladata, mint ezen törvény életbeléptetését eszközölni. Elismerem, hogy a törvényhozásnak joga van máskép intézkedni, joga van a törvényt eltörölni, s annak helyébe mást tenni. De hogy erkölcsi kötelezettsége igenis van : azt állítom. A képviselőháznak tekintélye megkívánja azt, hogy a törvényhozás intézkedéseiben meg legyen bizonyos stabilitás, ós ha most, akkor, midőn a körülmények azóta egyátalában nem változtak ; midőn azóta semm(/jm fordult elő, ami ne forgott volna fenn már e~ törvény meghozásakor : én "azt hiszem t. ház, a törvényhozás tekintélyének ártana az, ha ily hamar változtatná meg intézkedését, mert akkor nem vonhatná el magát azon imputatió alól, hogy itt nem meghatározott irány, hanem mellékes tekintetek és szeszély dönt a törvényhozás intézkedései fölött. Es én ugy látom, hogy ezen consideratió elől nem zárkózhatott el a t. központi bizottság többsége sem, mert igen feltűnő az, hogy ha nem tartja jónak ezen törvény effectuatióját: miért nem hozta indítványba annak eltörlését? En ezt sokkal helyesebbnek tartanám, mint bujkálni a törvény rendelete előtt, kijátszani a törvényt az által, hogy az annak végrehajtására szükséges intézkedések megtétele elodáztassék. Azt mondja a központi bizottság jelentése, hogy azóta a körülmények tetemesen változtak, mert mióta a mostani biráló bizottságok vannak behozva: azoknak eljárása ellen részrehajlás miatt panasz egyátaljában nem lehet, ugy hogy a t. központi bizottság jelentése csakis tévedéseket concedál; de azt, hogy a gyakorlat ellen alapos kifogásokat lehetne tenni, azt meg nem engedi. Ennek ellenében bátor vagyok t. ház, egyszerűen a sajnos köztudomásra hivatkozni. Tegye mindenki kezét szivére s kénytelen lesz beismerni, hogy valóban azon formák, melyek ujabban behozattak, egyátalán a lényegen nem tettek semmi változást, s nem is fognak mindaddig, inig azok, kik ezen eljárást gyakorolják, bármely formák közt ugyanzok maradnak. Már pedig ezen törvényhozás a maga elődjeitől ezen könnyüvérüségnek, hogy ugy mondjam cy ni sinusnak örökségét vette át ezen tekintetben, s meg vagyok győződve, átfogja adni utódainak. Ha ebben még-kétségem lehetett volna, azt teljesen eloszlatta egy igen jeB-eísaé-:-kifejezés, melyet t. képviselőtársam Horváth Lajos tegnap ezen felfogás jellemzésére beszédében felhozott. Azt monda ugyanis, hogy az igazolás kérdése mindig hatalmi kérdés. íme t. ház, azon megrögzött rósz, immár különleges tisztességes nevet keresett ós talált is magának. Pedig ha azt kérdjük, hogy hát voltaképen mit jelent kifejezés : „hatalmi kérdés" ? nem találunk egyebet, mint azt, hogy azon felfogás