Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-274

274. országos iiíés \ zottság körében, a bírói hitet letéve, Ítélnek, oly képviselőktől meg is várjuk, meg is várhatjuk és tapasztaltuk is _azt, hogy részrehajlatlanul ítéljenek és ítélnek. És ha ezen ítélőképességet, ha a részrehajlatlanság lehetőségét megtagadjuk tőlük, kérdem én: mi joggal követelhetjük a választók százezreitől, hogy nyugodt lelkiismerettel bízzák rajok az ország fegfontosabb ügyei fölötti döntést, azon fontos ügyek fölötti határozást, a melyeket szintén nem szabad, nem lehet a hatalom sugallata, az önérdek mozzanatai szerint elintézni, a melyekben szintén részlebajla 'aiiul és pártatlanul azon meggyőződés szerint kell szavazni, amely csakis az ország javát kívánja tekinteni, és a melyben sem a popularitásnak, sem a kividről jövő nyomásnak, sem pedig a hatalom érdekeinek nem szabad felülemelkedni a képviselő lelkiismeretén V Ha az egyik a nagyobbik kérdésben nyugodtan merjük a parlamenti felelősséget elvállalni, inert tudjuk, hogy annak eleget tehetünk : akkor bátran kiterjeszthetjük ezt a másik kérdésre is. De nem akarom tovább fűzni az összehasonlítást a bíróság ós a képviselőház közt, mert nem tudok gyanítani egyik irányban sem, mert nem tudom kétsógbevonni a bíróságnak részrehajiatlanságát és pártatlanságát; de hogy az ellenkező eljárásnak nemcsak az az eredménye lehet, amint Kállay igen t. képviselőtársam tőle vár, hogy nemcsak azon összhang jöhet ki az ez iránti intézkedések eredménye gyanánt, a melyet a kisebbségi vélemény pártolói előttünk felmutatnak: erre vonatkozólag legyen szabad csak egy külföldi ország példájára hivatkoznom, egy igen szomorú látványra, a mely e napokban foly le szemünk előtt, egy külföldi ország példájára, a hol előreláthatólag a törvényhozói ós birói hatalom igen rövid idő múlva a legélesebb ellentétben lesznek egymással, annak daczára, hogy ott a bíróságok 80 év óta élvezik a függetlenség garantiáit, ós annak daczára, hogy ott nem lehet mondani, hogy a pártok, legalább a törvényhozói hatalomban a többségre vergődő párt, kellő mérsékletet ne tanúsítana. Midőn ily látványokat szemlélünk: akkor lehetetlen, hogy Kállay Béni képviselő ur .okoskodását elfogadjam, ki azt mondta, hogy hatalom erőszakos támadása ellen ezen garantia úgysem használna, s hogy az erőszak lehetőségét "ki kell zárni. Bocsánatot kérek, minden parlamenti intézmény csak arra való, hogy az erőszak használatának, az erőszak érvényesítésének alkalma és módja kikerültessék. És miért halmozzuk el a páriámén tális életet garantiákkal, miért nyúljunk a kisebb garantiákhoz ott, a hol nagyobbak is megvannak? Miért nem fogjuk a ministereket mindjárt perbe ? Azért : mert gyakran az apró garantiák is elengedők, és mert a számos apró garanseptember 28- 1877. 79 tiák élő sövénye gyakran kevésbé áthágható akadályt képez, mint az egy kőből épült fal. T. ház ! Azt hiszem, hogy a kérdés a mint ma előttünk áll, merőben czélszerüségi kérdés és épen ezért nem félek attól, hogy midőn ina eltérő eredményre jutunk attól, a mit a ház 1874-ben szavazatával szentesitett: ez által a parlament tekintélyének ártanánk. Gyakran fordul elő egy argumentum a parlamentalis életben, a melynek nem vagyok nagyon hajlandó nagy súlyt tulajdonítani, sőt a melyet határozottan károsnak vélek az ügy érdemére nézve, s ez a hivatkozás egy bizonyos álszégyenre. értein azon érvre való hivatkozást, hogy mintán megtettük az első lépést, tegyük meg okvetlenül a másodikat is, ne vegyük többé magát a főkérdóst tekintetbe: az ugy is el van döntve. Azon ország története, melynek parlamentje legjobban tudta jogait megvédeni, melynek parlamentje legnagyobb hatalommal bir, tanúsítja, hogy parlamenje sohasem ijedt vissza ily inconsecjucntiától, hanem fölébe helyezte ennek mindig meggyőződését s a közügyek javát. E tekintetnek előttünk is egyedül szabad döntőnek lenni, s azért az előrebocsátott argumentalás nyomán szavazatomat a központi bizottság által előterjesztett véleményre adom. {Helyeslés?) Móricz Pál: T. ház! Méltóztatnak tudni, hogy mikor a kormány ezen törvényjavaslatot beterjesztette, azt egy országgyűlési határozat nyomán, kötelességszerüleg terjesztette be. Semmi kétség az iránt, hogy a múlt országgyűlés, midőn ezen határozatot hozta : az igazság és tapasztalásnak felelt meg. Az igazságnak ós tapasztalásnak felelt meg és azért nem áll tisztelt előttem szólott barátomnak azon megjegyzése, hogy a kik ezen törvényjavaslatot pártolják, csak a theoriának felelnek meg ; mert tapasztalás mutatta azt, hogy sok esetben megtörtént tények indokolták azt. Élő példát tudnék felhozni és fogok is egy pár példát felemlíteni, a nélkül, hogy nevet említsek. (Halljuk.) Nevezetesen híven emlékszem, hogy egy képviselő társunknak választása alkalmával 700 szavazattöbbsége volt és a választási elnök nem akarta beírni a választási lisztába névszerint a szavazatokat. A bizalmi férfiak követelték a beírást, az elnök azonban kereken megtagadta ; a bizalmi férfiak bejegyezték ezt a jegyzőkönyvbe és a következés az lett, hogy a választás ezen formahiba folytán megsemmisíttetett és a ki 700 szavazattöbbsóggel meg volt választva : a második választásnál néhány szavazattal megbukott. A második esetben megtörtént, hogy a választási elnök látva, hogy az ellenjelölt többséget arat, egyszerűen bezárta a választást ós elzárta a még kint levő szavazókat szavazataik haszna-