Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-274

73 274. országos ülés september 28. 1877. és a birói hatalmat kiterjeszti bizonyos mérvben mind kettő fölé ; de azt hogy egyik fölé kiterjesztjük, a másik felé nem : ezt nem fogadhatom el, s a következetlenség váciját sem. Ki volt e házban melegebb védője azon elméletnek, hogy a végrehajtó hatalom intézkedései bizonyos birói ellenőrzés alá vétessenek, mint épen azon államférfiú, a kit szerencsénk van a ministerium élén tisztelni ; ki szólalt fel melegebben a házban a mellett, hogy a birói védelem garantiái terjesztessenek ki a polgári élet minden jogaira, mint azon férfiú, a ki jelenleg a ház tárgyalásait vezeti. És kérdem ok volt-e ez arra, hogy ezen garantiát közvetlenül teljes mérvben megadjuk, tekintetbe nem véve azon nehézségeket, melyek az intézmények tényleges megalakulásával járnak, azon szükséget, hogy a hatalom centrálisáivá és szabadabb kézzel járjon el ; ok volt-e arra, hogy ezen garantiákat rögtön behozzuk ? Én ugy tudom, nem volt. És azon országban, a melyben behozatott ez intézmény: vajon isoláltan hozatott-e be, vajon lemondott-e a parlament igazolási hatalmáról, mielőtt a közigazgatási bíráskodás egész rendszere megsulyosodott ? Ellenkezőleg, Angliában ez intézkedés mint hosszú lépések sorozatának befejezése történt meg. Évszázadok óta kezeltettek ott a közigazgatás ügyei a korona, bíróságai előtt, épugy mint a magánjog kérdései; évszázadok óta foglalkoznak a bírák közjogokkal, közjogi kérdések megvitatásával, közjogi sértések megtorlásával. Ha e jogot a többiekhez sorozták, nem egészen uj térre léptek, nem oly teendőt ruháztak a bíróságra, melyhez semmi analóg foglalkozásuk nem volt: hanem csak egy ujat soroztak azon számtalanhoz, mely százados szokás szerint őket megilleti. S ha az angol bíró állását tekintjük, ne feledjük, hogy az angol biró állása épen ezen kérdéssel szemközt más. Az angol biró független, a függetlenség teljes mértékével van felruházva. Függetlenek a mi bíráink is; de az angol biró minden függetlensége mellett nincs a politikai életből teljesen kizárva, nemcsak birói hivatalában, hanem életpályájának egyéb mozzanataiban is. Azt, hogy közjogok védelme, hogy a törvényhozó testület attribútumait illető eminens mozzanatok is a bíróságokhoz utasíttatnak, természetes ott, hol a bíróságok nemcsak ily kérdésekkel foglalkoznak, hanem az ország legfőbb bírái maguk is politikai pályán működnek és politikai férfiakként szerepelnek. Mi az ellenkező utat követjük ; mi a képviselőházból kizártuk a bírákat, kizártuk mindenből, minek a politikához csak némi köze van. Ott ez nem történt. Ott biróvá csak az lesz, a legfőbb bírák közé csak az emeltetik, a ki a képviselőház padjain gazdag politikai gyakorlatot szerzett és a közjogi kérdések vitatását nemcsak birói széke előtt, hanem a pártok tusaiban is megszokta. Nem akarom kétségbe vonni, hogy a mi bíráink tökéletesen függetlenek és tökéletes tárgyilagossággal Ítélhetnek e tekintetben is. Azt hiszem, hogy félreértés szolgál azon vád alapjául, nmlyet Sehwarz Gyula és Kállay Béni t. képviselőtársaim is felhoztak arra nézve, hogy a bíróságok tekintetében való bizalmatlanság volna talán annak oka, hogy e jognak a parlamentnél való megtartását óhajtjuk. Ez egyátalában nem áll. De azt hiszszük, hogy legalább is fölösleges oly kérdéseket a bíróság elé vinni, melyek természetűknél fogva a bíróságok előtt tárgyalt egyéb kérdésekkel összefüggésben nincsenek, s oly kérdéseket a bíróság elé utasítani, melyek a bíróságon kívüli más tényezők által ha nem is jobban, de ép oly jól elintézi) etők. Az elsőre nézve csak egyet jegyzek meg. A mi legfőbb bíróságaink helyzetünknél és a törvény intézkedésénél fogva kötelezvék arra, hogy a formalitásokra egyátalán a legnagyobb súlyt fektessék. Az egész birói rendszer, egész pályája, neveltetésük oda utasítja biráinkat, hogy mindig a törvény szavát, §-át nézzék és azt teljes szigorával alkalmazzák. Már most kérdem, hogy czélszerü és kivánatos-e a választási ügyekben, melyekről még az angol választási törvény is megmondja, hogy csekélységekre ne terjedjen ki e figyelem, mondom : czélszerü-e a formalismus ily szigorával eljárni és nem vétünk-e a tárgyilagos igazság ellen ? ha egy választást, mely lényegében kétségkívül helyes eljáráson alapszik, mely őszinte kifejezésre juttatja a választó közönség meggyőződését, a bíróság formai tévedés miatt legjobb meggyőződése ellenére megsemmisíteni kénytelen? (Élénk helyeslés.) A mi a másik mozzanatot illeti, azt jegyzem meg, hogy ón semmivel sem táplálok kisebb fogalmat legfőbb itélőszékünk bíráinak függetlenségéről , igazságszeretetéről és elszántságáról, igazságszeretetüknek tényleges kifejezést is adni a legnehezebb körülmények közt is, mint a kisebbségi vélemény pártolói. De engedjék meg nekem a kisebbségi vélemény pártolói, ha más fogalommal vélek birni az országgyűlési képviselőkről. Nem mondom, hogy itt ezen eljárást gyanúsították ; de azt állithatom, hogy ők ugy állították oda a kérdést, mintha a biráló bizottságok tagjaira nézve valami sokkal nehezebben megoldható feladat terhe hárulna, mint magokra a bíróságokra. Bocsánatot kérek, de oly képviselőktől, a kik nem itt a ház zajos vitáiban, hanem egy kis bi-