Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-273

64 273. országos íilés september 27. 1877. No már kérem, a mit Bismarck herczeg a szövetségesek egyikének külügyministere szövetségnek nevez: azt talán nekem is szabad szövetségnek nexezmfilelyeslés és derült-ég a széhtíbaloldalon.) Hogy mi ezélja vau ezen szövetségnek, azt óu — megvallom — nem tudom. A t. ministereluök ur azt méltóztatott mondani, hogy egyéb ezélja nincs, mint az, hogy minden előforduló európai politikai kérdés a három hatalmasság között egyetórtöleg intéztessék el. Nem tudom, mennyire lehet hitelt adni egy német, igen elterjedi és tekintélynek örvendő lapnak, a mely kissé részletesebben adja elő ezen szövetség czélját. Az „Augsburger Alig. Zeitung" nevezetcsen ekként részletezi a czélokat, melyeket ezen hármas császári szövetség maga elé tűzött. E szerint a hármas szövetség ezélja, ]-ször: benső barátságot kötünk és mindenben őszinte bizalmas előzékenységet ígérünk egymásnak ; 2-szor : ha valamely ezen szövetséghez nem tartozó hatalom egyikünket megtámadna, vagy ha egyikünk valamely ezen szövetségen kívül álló hatalommal összeütközésbe jönne : mindenikünk igéri, hogy szövetséges társa ellenségét semmiben sem fogja támogatni; 3-szor: ha egy szövetséges társnak valamely idegen hatalommal való ily összeütközésénél egy szövetséges társ érdekei szenvednének : akkor ezen érdekek teljes szövetséges-!ársi hűséggel megóvandók. Mondom, nem tudo.m melyike ezen versióknak hiteles; ez-e, vagy pedig az, melyet az imént a t. miniszterelnök ur rövid szavakkal és egész általánosságban megemlíteni méltóztatott. De legyen bár ugy, amiként a t. ministerelnök ur mondotta, én a szövetséget ily alakban sem tartom helyesnek, nem tartom helyesnek két oknál fogva: először azért, mert bármely szövetséget rendes viszonyok közt béke idején minden szükség nélkül egy vagy több hatalmassággal nem tartok czélszerünek. Az államoknak, hogy saját érdekeiket minden körülmények közt megóvhassák, tökéletes cselekvési szabadságra van szükségök (Igaz! Ugy van! halfelöl.) Ezt előre lekötni véleményem szerint az előrelátás hiányára mutat. Ez az első ok, a miért ezen szövetséget nem helyeslein. A második pedig az, hogy oly hatalmassággal lépni szorosabb viszonyba, melynek érdekei nem csak Magyarország, hanem az összes monarchia létérdekeivel homlokegyenest ellenkeznek. {Igaz ! ügy van ! b-dfdöl)^ véleményem szerint a legnagyobb hiba volt, (Élhűi helyedés a széhö balfelöl.) És ezen szövetségét fentartani, fentartani még akkor is, midőn a keleti kérdés jött, vagy inkább hozatott szőnyegre bizonyos hatalmasság által, egyátalán fogva nem igazolható. Pedig hogy fentartották a keleti kérdés óta is. ezt ugy hiszem nem szükséges bizonyítgatnom. Számtalan tény bizonyítja és fájdalom igazolja egyszersmind azt is, hogy ezen szövetségnek megkötése Magyarország és a monarchia érdekeire nézve káros hatással van. (Helyeslés a szélső b úoldalon.) A t. ministerelnök ma is, mint máskor mindég azt hangoztatta, hogy a külügyi kormányzatnak iránya, fótörekvése a monarchia érdekeinek minden körülmények között való megóvása. Úgyde a mi a keleti kérdést illeti, nem nehéz kimutatni t ház, hogy a monarchia érdekei fokról-fokra feláldoztattak egész a mai napig. (Igazi Ugy van! balfelöl.) Hol kezdődött a keleti kórdósben a diplomatiai actió ? A deczemberi körjegyzékkel, ineket Andrássy Gyula a garantia-hatalniakhoz intézett. Ezen jegyzék, a mig egyrészről felhívja a portát arra, hogy az uralma alatt levő keresztények sorsán javítson s átalános reformokat hozzon be: a török birodalomnak nem csak területi épségét, hanem souvereuitását és függetlenségét is sértetlenül hagyja. Már a berlini memorandum a 3-as szövetségnek a kedves első gyermeke, ha nemis integritását, de függetlenségét a portának mindenesetre megtámadja. A konstantinápolyi értekezlet, melyhez gr. Zichy is, — azon követ, ki a porta előtt semmi esetre sem, de Oroszország előtt igen kedves, — hozzájárult Austria-Magyarország nevében, a török birodalomnak nem csak függetlenségét, hanem mondhatni, jövőjét is aláásni törekedett. És alig lehet kevesebb szemrehányást tenni az úgynevezett londoni jegyzőkönyvnek sem ; mert ez által is a török birodalom függetlensége lényeges csorbulást szenvedett volna. Mit mutatnak a többi tények ? Azt talán, hogy megőrizték Magyarország érdekeit, meg a monarchiáéit ? A monarchia érdeke azt kívánja, hogy azon szomszéd birodalom, mely monarchiánk legtermészetesebb szövetségét képezi, nemcsak a maga területi épségében, hanem függetlenségében is fentartassék. Önök pedig rnagukvíselete, maguktartása által épen az ellenkezőt cselekedték. Önök nem csak. hogy nem tiltakoztak a háború ellen, mely Oroszország részéről indíttatott a porta ellen a párisi szerződés ellenére, mely szerződést pedig önök is aláirtak, hanem szó nélkül hagyták azt is, hogy Eomania elegyedjék a háborúba. Önök -ugy a Magyarországon mint Eomanián keresztül Szerbiába csapatokban átvonuló önkényteseket nem tartoztatták fel. Önök keze inkább Oroszország felé hajlik, (Ugy van !) mint nem mondom Törökország, hanem mint saját magunk felé, mert, hogy Törökországnak nem mondom elbukásával, hanem csak meggyengítésével is Magyarországnak és a monarchiának jövője koczkán forog: az kétséget sem szenved. (Ugy van !) Helyesen jegyezte meg az előttem szólt Simonyi Ernő képviselő ur, hogy ha ezen szeren-