Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-293
388 293. országos Illés október 29.1877. nagyobb mértékben követte volna az átaláiios i áramlatot, vezettetvén azonkívül egészen bona íide azon hazafias gondolattól is, hogy az országban mutatkozó lendületet támogatni kell? És ha ez j ugy lett volna: nem valószinü-e, hogy midőn aztán 1869-ben a kisebb, 1873-ban a nagyobb katasztrófa bekövezett, ebbe belesodortatott volna a zsenge intézet is, magával rántva az általa kiboesájtott jegyeket is, azon hitelpapírt, mely egyetlen fizetési eszközünket képezte volna ? És ha most állíttatnék fel magyar bank: azt gondolja-e Helfy ur, hogy ezen jegybank kezelőiben nem lesz meg a törekvés minél nagyobb osztalékot adni részvényeseiknek, hogy látva, miszerint pénzök magasabb kamatláb mellett el nem helyezhető, ők nem fogjak a kamatlábat leszállítani és az által segédkezet nyújtani oly szédelgő nyerészkedésre, ( mely különben tán éltbe sem léphetett volna? És ha azután ennek következtében a válság közeledik, azt gondolja-e az én t. barátom, hogy a magyar bank akkoi nem fog tőkéjének biztonságáról gondoskodni az által, hogy a kamatlábat rögtön felemeli és a kereskedelmet és ipart ugyanazon zavarokba ejti, melyeket a nemzeti bank hasonló eljárása által okoz? De még akkor is, ha fel leli tnc tenni, hogy a magyar bankot csupa Oató-i je lemii emb rek fogják kezelni, kik első sorban nem a részvényesek érdekeire, hanem a közérdekre fognak gondolni: még ezen esetre is ennek nem az a következménye lehetne, a mit Helfy ur vár, t. i. bő és olcsó pénz; hanem épen az ellenkező, t- i., hogy ez a magyar bank még rendes iuőben is aránylag magasan fogja tartani a maga kamatlábát, ez által a nem jogosult és csupán nyerészkedésre irányzott vállalkozási szellemet már csirájában elölendő. Ezzel, a mint mondom, ezen magyar bank késségen kivül helyesen fog cselekedni ; de nem azt fogja tenni, a mit Helfy ur tőle vár, hanem az ellenkezőt, t. i. aránylag még nagyobb kamatlábat fog megállapítani és akkor a szédelgésnek bizonyos mértékig elejét fogja talán venni, de azon olcsó pénz, a melyről Helfy ur álmodik, tőle nem lesz kapható. {Helyeslés a középen.') Második következménye a bank-eljárásának Helfy ur szerint az uzsora terjeszkedése volt oly ijesztő mérvekben, hogy a törvényhozás egy uj uzsora-törvénynek — az én véleményem szerint is igen kétes hatású — gyógyszeréhez lőn kénytelen folyamodni. Megvallom, hogy nem igen értem az összefüggést, mely Helfy ur szerint az uzsora és a bankügy közt létezik. Nem akarok itt hosszasan az uzsoráról beszélni, hiszen e kérdés csak nem rég volt tárgyalva a házban, hanem csak arra akarok röviden figyelmeztetni, hogy azok, kik az. uzsora miatt panaszkodnak, s alatta valósággal szenvednek, két csoportra oszthatók. Vannak olyanok, kik azért kénytelenek túlságosan magas kamatot fizetni, mert semmiféle biztosítékot nyújtani nem képesek, s igy tulajdonképen hitelre nem is érdemesek. Hogy az. a ki ily embereknél koczkáztatja a maga pénzét, roppant kamatot szánul: az természetes, mert attól tartván, hogy adósa egy, két vagy három év múlva talán fizetés-képtelenné válik, oly kamatot számit, hogy ezen rövid idő alatt a kamatban már a tőkének is kisebb-nagyobb része visszafizetve legyen, és igy évről-évre a tőkeveszteség esélyei kisebbedjenek. Az uzsora ezen nemén sehol a világon és semmi intézkedés által segíteni nem lehet, ós a törvény szigora által csak annyi volna elérhető, hogy az ilyen — hitelre nem érdemes egyének egyáltalában nem fognak pénzt kapni. Tisztességes magán ember egyébiránt ily kölcsönözi etekbe nem is ereszkedik és jegybanknak már még kevésbé volna szabad. Igy tehát csak a második csoportról lehet szó, t. i. azokról, kik hitelképesek, a kik tudnak biztosítékot nyujiani és mégis csak szerfelett magas kamat mellett kaphatnak pénzt. Ez minálunk majdnem mindennapi jelenség. De vajon ezen magas kamatlábat mi okozza ? Előttem fekszik a legnagyobb európai bankoknak kamatlábára vonatkozó kimutatás 1863—1875-ig, és ebből azt látom, hogy az ezen időszakot képező 678 hét alatt az átlagos kamatláb volt: az angol banknál 4'086, a franczia banknál 4197, a porosz banknál 4632, az osztrák nemzeti banknál 4-888. E szerint az osztrák nemzeti bank átlagos kamatlába nem volt egészen 2 / 5 ü /o-al magasabb mint az angolbanké, nem egészen VioV&l magasabb mint a franczia banké és körülbelül V/Vei magasabb mint a porosz banké. Vajon hiszi-e valaki, hogy ezen V 4 °/ 0-nyi különbség eredményezte azt, hogy minálunk az uzsora oly borzasztó fokra hágott, s ha a nemzeti bank kamatlába átlagosan ezen egész idő alatt 5°/ 0-en alól maradt ? vajon az okozhatta-e azt, hogy még a jó hitelű, nevezetesen vidéki kereskedő is csak 12, 15 vagy 20% mellett kaphatott pénzt? Azt hiszem, a bajnak oka egészen másutt keresendő. (Halljuk)) Nem tagadhatni, hogy azon pénzmennyiség, melyet a nemzeti bank Magyarországnak rendelkezésére adott, egészben véve nera felelt meg mindenkor az ország hitelszükségleteinek, de hogy még azon pénz is, melyet ő csakugyan adott, csak aránytalanul drágán volt megszerezhető azok által, kik a hitelt igénybe vették, annak két oka van: az egyik az, hogy Magyarország tőkeszegény ország, hogy tehát a magántőke alig észrevehető mértékben járul hozzá a hitelszükségletek kielégítéséhez. Angliában, Francziaországban, Hollandiában, Németországban nem azért olcsóbb a pénz és átalában hasonlithatlanul kisebb a kamatláb, mint nálunk, mivel az ottani bankok, többet törődvén a közérdekkel mint az- osztrák nemzeti bank, a miénknél olcsóbb kamatláb mellett hiteleznek, mert mint az imént kimutattam, a különb-
