Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-293
293. orszíigos Ülés október 29 1877 389 ség alig tesz 1 / 4 0 / 0-ot; hanem azért olcsóbb ott a ; pénz, mert ott a vagyonosság sokkal nagyobb, l ugy, hogy a bank egymaga nem is képes kénye- ! kedve szerint meghatározni a kamatláb mértékét, hanem ez függ a rendelkezhető és elhelyezést kereső magántőkék mennyiségétől, melyek eoncur- \ rentiát csinálnak a banknak. Ha a bank igazol- i hatlan magasságra akarná felemelni a kamatlábat, j a hitelt keresőnek ezer meg ezer magán forrása ! van. és ha ott olcsóbban kapja a pénzt: a bank is kénytelen leszállítani a kamatlábat, ha csak j kamatozás nélkül nem akarja hevertetni a maga tőkéit. Ezen concurrentia — mint mondom — mi- ! nálunk majd nem teljesen hiányzik, mert hiányzik j a vagyonosság és az elhelyezést kereső magán- j tőkéknek legalább aránylag oly mennyisége, mi- j nővel az emiitett országok rendelkeznek. Második | oka a pénz drágaságának abban keresendő, mi már az uzsora-törvény megvitatása alkalmával e házban részletesen lett fejtegetve: hogy t. i. a vidéki pénzintézetek, nem mondom hogy mind, — mert vannak igen tiszteletre méltó kivételek — de mindenesetre a vidéki intézeteknek nem csekély része, mely a nemzeti banktól hitelben kapott pénzt a kereskedelem ós ipar csatornáiba vezeti: ezen közvetítésért roppant magas közbenső I dijt vesz, hogy aztán részvényeseinek minél nagyobb osztalékot adhasson E baj növelve lett azon szomorú jelenség által, melynek nem egyszer voltunk tanúi, hogy t, i. mihelyt valahol egy virágzó takarékpénztár vagy efféle intézet létezett, mely j magas osztalékot adhatott részvényeseinek : rögtön a nyakára ült egy második és harmadik ver- j senyző intézet, {Ugy vanl) mely azután, hogy a betevőknek pénzét magához csalogassa, ezeknek magasabb kamatot igért, mely kamaton a régi intézet, hogy a betételeket megtarthassa, ismét | túllicitálni volt kénytelen és igy az ezen az utón összegyűlt pénzek is csak igen magas közbenső kamat mellett juthattak végre a hitelt kereső kereskedőnek vagy iparosnak kezébe. {Igaz \) Ezen a bajon némi csekély részben a dotatiónak felemelése ós a fiókoknak szaporítása segíteni fog; de az uzsora — a melyről az imént, habár csak futólag, kimutattam, hogy egészen más forrásokból ered, —- semmiféle jegybank által végleg elhárítható nem lesz. A mi aztán különösen a földbirtokot illeti, nem tagadhatni, hogy a nemzeti bank, melynek történetesen hypothekaris osztálya , is van, (mert ez nem tartozik tulajdonképen a jegybank leendőihez) az által hogy az utóbbi években 50 milliónál többet kölcsönzött magyarországi földbirtokra: valóban nem csekély szolgálatot tett az országnak és nem egy virágzó birtokot ragadott ki az uzsora körmeiből. A kisebb földbirtok pénzszükségletén pedig semmiféle jegybank, de még nagyobb szabású földhitelintézet sem fog segíthetni, hanem egyedül oly intézet, mely kizárólag ezen kisebb földbirtok hitelszükségletének kielégítése végett alapíttatott, s azon örvendetes fordulatnál fogva, melyet ez ügy legközelebb nyert, bizton remélhetjük, hogy ilynemű intézet létre fog jönni. Azon két panasz közül, melyet Helfy ur a nemzeti bank ellen felhozott,-— én részemről tudnék többet is, de egészen másokat és alaposabbakat felhozni, hogy ha a múlt körüli recriminaüóknak még valami haszna lehetne; de ezen két panasz közül az egyik azon alakban, amint felhozatik, hogy t. i. a nemzeti bank kamatlábának magassága által a szédelgést előmozdította volna: merőben ellenkezik a valósággal; az uzsorára pedig a jegybanknak egyátalán befolyása nem volt ós nem is lehet. Átmegy azután Helfy ur azon érvekre, melyek az ő állítása szerint különösen opportunitási szempontból egy önálló magyar bank azonnali felállítása ellen felhozattak. Itt első sorban megemlíti azon kifogást, hogy az osztrák és a magyar nemzeti bank jegyei közt értékkülönbség fogna lenni, a mi végtelen zavarokat és veszedelmeket idézhetne elő. Miután ugyanezen tárgygyal, még pedig — Helfy ur nem fogja tőlem rósz néven venni, ha ezt nyíltan kimondom — sokkal alaposabban foglalkozik Chorin s Liechtenstein képviselők külön véleménye, az értékkülönbség kérdéséről majd csak később fogok szólani, ha majd a másik különvéleménynyel kellend foglalkoznom. Hanem egykét megjegyzést mégis kell tennem oly állításokra, a melyek Helfy urnák kizárólagos tulajdonát képezik, s melyeket magukévá tenni Chorin és Liech- «* tenstein urak bizonyosan nem lesznek hajlandók. (Halljuk !) Először is arra figyelmeztetem az igen t. képviselő urat, hogy ő a nemzeti bank jegyeinek érezfedezeti módjára nézve nagy tévedésben van. 0 azt mondja: „ha az órezfedezet aránya ugyan az lenne, mint az osztrák nemzeti banké, vagy ha kell még annál jobb, teszem ha 100 millió bankjegy kibocsátására nem 30, hanem 35 vagy 40 milliónyi érezfedezetet állapítunk meg stb." A t. képviselő ur e szerint abban a véleményben látszik lenni, hogy az osztrák nemzeti banknál a 30°' y-os vagy bármily százalékos érezfedezet volna elfogadva. Tévedni méltóztatik. Az érezfedezet a a banknál ugy van szervezve, hogy a forgalomban levő bankjegy mennyiségből 200 millió órezfedezet nélkül egyedid bankszerű biztosság mellett adható ki; de minden jegy, mely 200 millión felül bocsáttatik ki, kell, hogy érczczel fedezve legyen. a mi egészen más, mint a százalók szerinti fedezet. A t képviselő ur azután hivatkozik arra, hogy Olaszhonban 6, Németországban 33 jegybank működik, s egyiknek sincs disagiója, s hogy ugyanez áll Amerikára s Svájczra nézve. Erre a t. előadó ur már részletesen és kimerítően felelt.
