Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-293
288. országos Illés oktáber 29.1871. 387 lábot leszállítják, kölcsönvételt könnyítik, tehát a szédelgést előmozdítják ; mig aztán, mihelyt válság közeledését sejtik, a kamatláb felemelése által tőkéiket biztosságba hozni törekszenek. Hogy a nemzeti bank is ezen hibába esett, azaz, hogy épen ellenkezőjét tette annak, a mit Helfy ur vádul hoz fel ellene, azaz hogy sokat vétkezett, ele épen a Helfy ur által emiitettei ellenkező irányban: azt az ő saját kimutatásaiból czáfolhatlanul ki lehet deríteni. Midőn, látta, hogy bankjegy-forgalma, mely 1865-ben még 351 milliót tett, 1866-ban már 284, 1867-ben pedig 247 millióra csökkent, részvényeseinek osztaléka pedig, mely 1824-től kezdve egész 1855-ig a tíz °/ 0-kot mindig meghaladta, sőt egyes években majdnem 15°/ 0-ot tett, 1855 óta folytonosan sülyed és nevezetesen 1867-ben és 1868-ban 6 l / í °/ 0-ra leszállott, a nemzeti bank a kamatlábat az escompte-üzletben 4°/„-ra, a lombard-üzletben pedig, ez üzletágnak egyszersmind tetemes kiterjesztése mellett, először 5°/ 0-ra, 1868-ban pedig 4 1 / a °/ 0-ra szállította le, és az általa adott pénz ezen olcsósága által bizonyosan nem csekély mértékben segítette elő az akkori időben amúgy is neki vadult szédelgést. Az eredmény a bank szempontjából megfelelt a várakozásoknak. Igaz, hogy a bank, miután igy éveken át az olcsó kamatláb által a szédelgés lábrakapását elősegítette volt, 1869-ben, midőn minálunk az ismeretes pénzválság beállott : láthatólag megijedt és a kamatlábat először 5, azután ö 1 /* azután öVs- ?» 77í 0 /or & emelte a lombardüzletre nézve. De ezen rögtöni felemelések épen arra voltak elegendők, hogy a solid üzletet zavarba ejtsék, de nem voltak elegendők arra, hogy a nyaktörő vállalatoknak szédelgéseit elriasszák. A bank pedig e mellett meglehetősen jól érezte magát, mert jegyforgalma, mely 1867-ben csak 247 milliót tett, évről-évre emelkedett 276, 285-7 , 296-9 , 3173 , 318'3 , és midőn a szédelgés tetőpontját érte, t. i. 1873-ban, 359 millióra emelkedett; az az hat év alatt 112 millióval, eltekintve attól, hogy az államjegyek mennyisége ugyanazon idő alatt szintén 43 millióval szaporodott, ugy, hogy 1867-től—1873-ig az összes forgalmi jegyek 155 millióval szaporodtak, a minek azután megfelelt az is, hogy a bank részvényeseinek osztaléka, mely — miként említem — 1867-ben már csak 6 x / s °/ 0-ot tett, szintén folytonosan emelkedett és 1873-ra már 11-60%-ot tett. A bank tehát igen is kizsákmányolta a maga javára a nyerészkedési áramlatot az által, hogy a kamatlábat leszállította és nevezetesen a Lombard-üzletet, a mely talán nem is tartoznék az ő szakmájába, kiterjesztette, és midőn azután a válságos idők bekövetkeztek, csak annyiban szorította meg, a mennyiben ezt az ő saját tőkéinek biztonsága megkívánta; de nem bírt kellő erélylyel elíentállani azon kecsegtető kilátásnak, hogy részvényeseinek osztalékát szaporítsa. Vétkezett tehát a bank, de nem azon irányban, melyet Helfy képviselő ur kisebbségi véleménye megjelölt, hanem épen az ellenkezőben. Igaz, ha méltányosak akarunk lenni, hozzá kell tenni, hogy ez nem a nemzeti banknak speciális bűne, hanem általában a jegybankoknak eredendő bűne, melyet ezen intézetek — a solid angol bankot sem véve ki — mindenütt és mindenkor elkövettek. Épen húsz éve, hogy Németországban igen heves vita folyt a jegybankoknak ezélszerűsége fölött. Méltóztassanak megengedni , hogy Mohi hires röpiratából, mely 1858-ban a jegybankok ellen megjelent, csak néhány sort idézzek : „Tény az — úgymond Mohi — hogy még az angol bank jegyforgalmánál is igen jelentékeny ingadozás észlelhető ; tény, hogy még azon bank is, az üzleti tespedésnek idején leszállott jegyforgalmát az által csigázza fel, hogy kamatlábát mindaddig leszállítja és a hitelezésben könnyen jár el mindaddig, mig jegyei ismét nagyobb terjedelmű elhelyezést találtak. Ezen jegybank — ugy mint bármely más — a kölcsönzés könnyítése által időről-időre felfokozza a hitel üzleteket mindaddig, mig a nyerészkedési láz felébred, a mire azután e láz, a bank kezelőinek minden óvatossága és ildomossága daczára is, a bankot ós annak eszközeit mindenkor túlszárnyalja. Ilyenkor azután a bank kamatlábának felemelése által (1857-ben az angol bank egészen 10%-ig ment), a váltók lejárati idejének megrövidítése stb. által oda működik, hogy a hitel-ostromnak elejét vegye : és ezen rendszabályok által addig ütlegezi az ő hozzájárulásával okozott erisist, mig az a túlzott nyerészkedési vállalatok bankroutjával, munkaszüneteléssel, az ipar- és kereskedelem tespedésóvel, messzire terjedő veszteségekkel és vég romlással végződik, és a bank hitelüzlete ismét a válság előtti mértékre vezettetik vissza. Mihelyt ez azután beállott és a bank pénztáraiban a pénzkészletek ismét felhalmozódnak, hogy e pénz parlagon és a részvényeseknek járó jövedelmezés nélkül ne heverjenek, lassanként ismét leszállítja a bank hétről-hétre a magas kamatlábát s azzal uj hitelüzletekre serkent, ugy, hogy a körút ismét elölről kezdődik ....." Nem-e azt gondolná az ember, hogy ezen sorok — melyek a mint mondom 20 évvel ezelőtt jelentek meg — a legújabb időben és a mi viszonyainkra vonatkozólag írattak ? És vajon azt hiszi-e Helfy ur, hogy ha Magyarországon mindjárt 1867. után lett volna magyar jegybank, ez ki tudott volna bontakozni azon hibából, a mely a jegybankoknak általános természetében fekszik ? Nem kell-e inkább attól tartani, hogy midőn még a régi es pedáns osztrák nemzeti-bank is bizonyos mértékig elragadtatva magát: e fiatal és ily dolgokban még tapasztalatlan magyar intézet még
