Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-293

386 293. országoi ülés október 38. 1877. tása, hogy a nemzetnek minden vágyát és óhajtását meghiúsítsa, az, nézetem szerint, a parlament feladatával, rendeltetésével határozottan ellenkezik. (Élénk helyeslés a bal és szélső bal felöl.) A t. kormány ós ezen t. ház arra vállalkozott, hogy a nemzet anyagi érdekeit előmozdítsa. Ugyan kérdem : van-e valaki, a ki jó lélekkel mondhatná, hogy a ^képviselőház és a kormány ezen ígéretének, ezen feladatának eleget tesz? A törvényjavaslat nem fogja kielégíteni az ország hiteligényeit, nem fogja termékenyíteni azon talajt, melyből az állam nagyobb jövedelmet, az ország pedig nagyobb jólétet várhatna. És ha megfontolom, hogy ezen bankjavaslat elfogadásának mulhatlan következménye az lesz. hogy az ország kényszerítve lesz a 80 millió forintnyi bankadósság egy részének elvállalására: akkor ón — bocsánat a kifejezésért — a kilátásba helyezett javulást a nemzettel űzött valóságos gúnynak tekintem. (Helyeslés a bal és szélső bal felől.) Azon pereztől kezdve, midőn az osztrák döntő körök kijelentették azt, hogy ők a közgazdasági kiegyezésnél Magyarország érdekeire nem ügyelnek, hogy ők kizárólag az osztrák népek érdekeit tartják szem előtt: nekünk is kötelességünkké vált, törvénykönyvünkkel kezünkben, törvényes alapon az ország érdekeinek megvédéséről gondoskodni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha az előjelek, t. ház, nem csalnak: akkor a közgazdasági kiegyezés egy ujabb fázisba fog nemsokára jutni. Még azt is fogják követelni a képviselőháztól, hogy szakítson közgazdaságilag azon nagy államai, melynek ugy politikai, mint közgazdasági barátsága, amint ez minap egy képviselőtársam által helyesen kifejtetett, Magyarországra nézve oly kiváló becseséi bir. Azt mondja ezekkel szemben Wahrmann t. képviselő ur, hogy vannak perezek a nemzet életében, midőn határozott cselekvés képes azok bajait enyhíteni, és vannak perczek, midőn az óvatosság és az érdekek kölcsönös méltánylása vezetheti ki a nemzetet létező bajaiból. Én azt hiszem t. ház, hogy az előadó ur eltévesztette a czimet, melyhez ezen intelmet intézte; néki ezt nem itt kellett volna hangoztatni, hanem azon körökkel szemben, melyek másfél évi alkudozások óta Magyarország legjogosabb igényeit sem veszik figyelembe. (Élénk helyeilés a baloldalon.) T. ház! 1867-től, vagyis az alkotmány viszszaállitásától fogva mindig ezen bölcs politika volt irányadó, mindig azok szaván indult a nemzet és a képviselőház többsége, kik mérsékletre &:, engedékenységre intették a nemzetet, ugy, hogy a képviselőház minden kérdésnek gyökeresebb megoldása elől kitért. És ha mérlegelem ezen mórtékletnek és engedékenységnek eredményét, akkor ezen politika, követését a nemzetre nézve károsnak kell tartanom, (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ezen politikát részemről követni nem tudom, és ennélfogva ajánlom határozati javaslatomat a képviselőháznak elfogadásra. (Hosszas élénk helyeslés és éljenzés balról.) Falk Miksa: T. ház! (Halljuk! Halljuk)) Ugy hiszem, a t. ház helyeslésével fogok találkozni, midőn kijelentem, hogy a bankügyi vitának jelen stádiumában, különösen az előadó urnák szombaton tartott s az elvi álláspontokat megvilágító beszéde után, az akadémiai discussiók, az elméleti fejtegetések terét, a mennyire csak lehet, kerülni fogom. Tartom magamat egyedül az előttünk fekvő concret anyaghoz, t. i. a kormány előterjesztéséhez, illetőleg az arra vonatkozó három bizottsági véleményhez. Kezdem — a sorrend ezen jelentések tartalma által mintegy adva lévén — azon kisebbségi véleményen, melyet Helfy Ignácz képviselő ur beadott, mint a mely a merev elvi negatió terén állva, semmi körülmények közt nem fogadja el a dualistikus bankot ós az osztrák nemzeti bankkal való egyezkedést, hanem egyszerűen ós minden áron az önálló magyar bank azonnali felállítását kívánja. Átmegyek aztán a Chorin ós Lichtenstein képviselő urak által beadott kisebbségi véleményre, mint a kik kedvező feltételek mellett ugy látszik, hajlandók volnának ugyan a dualistikus bankot elfogadni, de a kormány javaslatában foglalt feltételeket nem tartják Magyarországra nézve kedvezőknek vagy akár csak elfogadhatóknak és azért a javaslat elvetése mellett szintén az önálló magyar bank azonnali életbeléptetését kívánják. Végre aztán mondok néhány rövid szót a kormányjavaslatról, melyet a bankügyi bizottság többsége a t. háznak elfogadásra ajánl. (Halljuk!) Helfy képviselő ur az osztrák nemzeti banknak főleg két dolgot ró fel hibául. Ő azt mondja, „a hazai hitelintézetek szűken ós drágán kapván a pénzt az osztrák nemzeti banktól, még szűkebben és drágábban mérhették másoknak, a minek első következménye aztán az volt, hogy a kamatláb oly magasra emelkedett, hogy az üzletembernek nem maradt más választása, mint a szédelgés terére lépni, a mit fájdalom, igen is sokan tettek ; vagy üzletét megszorítani." Helfy ur szerint tehát a magas kamatláb volt a szédelgésnek okozója. Bocsánatot kérek, t, képviselő ur, a dolog épen megfordítva áll; nem a magas, hanem az alacsony kamatláb mozdítja elő mindenütt a világon a szédelgést, mig a magas kamatláb épen ellenszerül alkalmaztatik a szédelgés ellen. (Ügy van\ a középen.) Épen ezen körülmény hozatik fel érvül azok által, a kik átalában ellenségei a jegybankoknak, melyeknek természete ugy hozza magával, hogy mint részvénytársaságok egyfelől minél nagyobb osztalékot akarnak fizetni részvényeseiknek, másfelől pedig minden veszteség ellen biztosítani magukat és így kedvező időben, mikor pénzbőség van, hogy jegyeik holtan ne heverjenek, a kamat-