Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-290

290, országos Hl is október 20. 1877 3 31 tossággal, mert nem életrevaló. Ha ez állana, akkor természetes, hiábavaló volna minden erőlködés : mert Magyarországnak nem lehet hivatása, hogy nem életrevaló ipart minden áron fejleszteni igyekezzék. Azonban ez nem áll. Ha az általam emiitett szakférfiúnak munkáját tanulmányozzuk, a hol le van irva a jó czukortermő föld ideája, ha azt elolvassuk: előttünk áll Magyarország számos vidékének képe. De tény az, hogy a répatermelés gondos mivelést igényei, mi -csak évek hosszú során át honosulhat meg. Én merem állítani, hogy Magyarország a ozukoripar tekintetében olyan, mint egy köszörűletlen gyémánt, melynek köszörülése csak az által lehetséges, ha a czukoripar erősen támogattatik. Miután Magyarország ezen iparágra nézve kedvező helyzetben van, érdekünkben áll ezen helyzetet kiaknázni. Ha Magyarország ezukoriparát magas fokra emeljük: az egész Kelet czukorpiaezát dominálhatnék. Es hogy áll ma a dolog? ügy, hogy a helyett, hogy Magyarországnak nagy exportja volna: körülbelől 10—13 millió forint értéket hoz be Ausztriából és ennyit fizet Ausztriának czukorért; tehát amúgy is rendkívül rósz kereskedelmi mérlegünk ugyanennyivel roszabbittatik. Itt azonban a dolognak még nincsen vége, mert tudjuk azt, hogy Magyarország jelenleg afakan a stádiumban van, midőn átmegy *nagyobb civilisatióra. Ha ez bekövetkezik, ezzel okvetetlenül nagy mértékben fog emeltetni a czukorfogyasztás, és ekkor azt fogjuk tapasztalni, a mit tapasztalt Francziaország, hol 1840-től 1859-ig három kilogrammról 7tí kilogrammra emelkedett a fogyasztás fejenként, vagyis megkettőztetett a consum. Ha ez bekövetkezik, akkor kereskedelmi mérlegünk már nem 13, hanem 26, usque 30 millió frttal fog roszabbodni. Ezt nem volna szabad t. ház, figyelmen kivül hagyni. Igen gyakran helyeztetik a szeszipar a czukoriparral párhuzamba. A szesziparra áll azon axióma, hogy minél többet termelni, és minél kevesebbet fogyasztani; ellenben a czukorra nézve azon elv áll: minél többet termelni, és minél többet fogyasztani. E tekintetben tehát a ezukoriparnak előnye van még a szeszipar fölött is. Ezek azon -nemzetgazdasági okok, melyek engem arra indítanak, hogy miután ón Magyarországnak czukoriparra való hivatottságát látom; miután látom azt, hogy a jelen törvényjavaslat a jelen rendszer fentartása által a czukoripar nemcsak nem fejlődhetik ki, hanem évről-évre hanyatlik, e'zen törvényjavaslatot ne fogadjam el (Helyeslés.) Még csak egypár szót kívánok, t. ház, a pénzügyi szempontból elmondani. (Halljuk I) En azt hiszem, hogy leginkább a pénzügyminister urnák kellene a czukoripar fejlődésót óhajtania, mert ez oly iparág, mely az államkincstár jövedelmének szaporítására nagyon alkalmas. A czukoradó, a mit mi beveszünk, jóformán semmi; azonban a czukoradó jövedelmet nagyon fokozhatni. Németország ma 40 millió márkát vesz be, Francziaországnak a czukoradó évenként 177 millió francot jövedelmez, ehhez képest a mi jövedelmünk semmi. De tovább megyek t. ház. Mi a helyzet ma? A helyzet ma az, hogy lesz közösen 6 millió forint jövedelem, ebből Magyarország fizet körülbelől 2 milliót, ellenben kap körülbelől fél milliót, tehát vészit 1% milliót. Éhez járul a restitutió, mely ezen veszteséget még nagyobb mérvben fokozza. Ezek t, ház, pénzügyi, oly fontos pénzügyi érdekek, hogyha semmi más ok nem volna is, már csak ez elég lenne arra, hogy a czukoradóra a kormány által javasolt rendszert el kellene vetni. De azt mondom t. ház, hogy még ez sem a legnagyobb baj. Magyarországra nézve legnagyobb baj azon tendentiában rejlik, (Halljuk! Haüjiíkl) a mely a jelen törvényben érvényesült, s a nielylyel a jelen adórendszer bír. Ezen tendentia az, mely abban nyilvánult, hogy niig a mi czukoriparunk 1851—67-ig, tehát akkor, midőn Magyarország Ausztriával közös birodalmat képezett, haladott: azóta gyorsan hanyatlott ós pusztult .... Mi volt ennek oka? Miért törtónt ez? Azért — és itt bátor vagyok felelni Hegedüs Sándort, képviselőtársamnak, — egyszerűen azért, mert az ötvenes ós hatvanas években Ausztriának nem volt érdekében az, hogy a magyar czukoripar tönkre menjen; mert akkor a magyar czukoripar kiegészítő részét képezte a monarchia czukoriparának. Jelenleg azonban a helyzet egészen más. Amint a dolgok jelenleg állanak, az osztrák kincstárnak határozott érdeke az, hogy Magyarországon minden czukorgyár tönkremenjen, mert ha Magyarországon a czukoripar pusztul, ha például megbukik egy gyár, mely eddig a magyar kincstárnak 100,000 forintnyi adójövedelmet fizetett; ha egy ily gyár megbukik: ugyanezen 100,000 frt — mely' eddig a magyar fogyasztóktól a magyar kincstárba folyt — jövőre a magyar fogyasztóktól az osztrák kincstárba fog folyni. (Felkiáltások bal/elöl: Ugy van! ügy van!) Ez tehát oly helyzet t. ház, mint ha mi az osztrákoknak jutalmat adnánk azért, hogy a magyar- czukoripart tönkretegyék. (Elénk felkiáltások balfelöl: ügy van! ügy van !) A t. kormány igen gyakran hivatkozik arra, hogy ő ezen kiegyezési javaslatoknál, és mint magától értetődik, minden más dolognál is csak az ország érdekét tartotta és tartja szem előtt. Mi épen ugy öntudatosan mondhatjuk, hogy mi is az ország érdekeit tartjuk szem előtt, egyedül és kizárólag. (Helyeslés a baloldalon.) A különbség te42*