Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-289
289. országos ülés október 19. 1877. 319 vatkozás történik arra, hogy megmondta már 1868-ban s 1869-ben az ehquéte. Előttem vannak az enquete iratai, s ezek azt mondják, hogy hátrányosabb helyzetben van a magyar ezukoripar a következő okoknál fogva. Először is — eltekintve a répaminőségtől — roszabbak közlekedési viszonyaink ; roszabb a kőszén ; a gépeket, melyek használtatnak, messzebbről kell hozni ; rosszabbak a munkás viszonyok. A mi a munkás viszonyokat illeti, az tökéletesen ál!, hogy azok nálunk határozottan roszabbak; hanem hát végre is azok — ós ebből a szem-pontból forognak fenn divergentiák, — csakugyan az adótörvényekkel nem fognak kiegyenlittetnl Ez csak azt mutatja, hogy nálunk aránylag kevesen vannak még a factorok az iparnak ezen nemére, mint talán az iparnak más nemére. Hanem a mi a közlekedési illeti, engedelmet kérek, ugy tudom, hogy azon czukorgyárak, a melyek Magyarországon léteznek, ma már — 3 868-tól fogva rengetek sok vasút építtetvén — ma már tűrhető közlekedési eszközökkel bírnak valamennyien. Egyetlen-ogyet sem tudok, amely ma ne bírna vasúttal, vagy talán közeli vasútállomással. Nem bírtak 1868 és 1869-ben; de ma ez irányban is javult a helyzet és semmi esetre nem nagy többé az aránytalanság. Ez a hátrány tehát semmiesetrc sem esik a latba ma ugy, mint akkor; sőt talán nem is igen létezik. A mi a kőszénnek, gépeknek árát és rneszszibbről való hozatalát illeti, a mi szintén felhozatott : ez irányban is ma a viszonyok kétségtelenül másképen állanak, mint " állottak 8—-15—!=0 évvel ezelőtt. Mi tudjuk, hogy ma a, kőszén árára vonatkozólag és a gépek beszerezhetésére nézve könnyebbség van. Ma könnyebben lehet beszerezni máshonnan a gépeket; de nem is kell kimenni azokért, mert azokat Magyarországon is, helyben is be lehel szerezni, hála azon gyár berendezésének, a mely itt működik, és a melyre vonatkozólag a magyar kormánynak — nem a mostaniról beszélek. — meg vannak érdemei. Tehát a gépeket ina könnyen meglehet hozatni és szerezni, és nem is kerülnek azok drágábba mint az osztrák gyáraké. Mi marad hátra '? Azt vagyok bátor állítani, hogy egészben véve azt mondani, hogy azon gyárak, a melyek Magyarországon möködnek, annyival roszabb minőségű répát dolgoznak fel. mint az osztrák gyárak, hogy a.különbség 10°/ 0 —20'7 0-ot tenne : egészben véve ezt mondani nem lehet;, inert tekintetbe kell venni Magyarországon az átlagos répa minőségéi és Ausztriában az átlagos répa minőségét. Én igen is tudom azt, hogy a pozsonyi és sopronyi kerületben dolgozó gyárak majdnem egészen oly jó répával dolgoznak ma, mert ma Magyarországon a gazdaság mivelési állapotok egészen más, előrehaladottabb állapotban vannak, mint a minő répával dolgoznak a közepes minőségű répát feldolgozó osztrák gyárak; nincs ugyan oly répájok, mint a Csehország egypár kerületében lévő gyáraknak; de viszont aránylag jobb répájok van, mint az Alsó-Ausztriában ós Gralicziában dolgozó gyáraknak. Ha pedig valaki azt mondja, hogy állítsunk fel osztályokat, mondjuk ki azt, hogy a hol roszabb minőségű répával dolgoznak, azok kisebb adótétel alá essenek: akkor nem lehet azt kívánni, hogy ez csak tisztán Magyarországon iegyen, mert amint ez igazságos lenne Magyarországra nézve a roszabb minőségű répával dolgozó gyárakra vonatkozólag, ópugy kellene ezt engedni a Lajtán túli tartományok azon kerületeiben levő gyárakra nézve, a melyek roszabb répával dolgoznak, s akkor méltóztassék megengedni,— én a ma létező gyárakról szólok, — semmikóp sem jönnek ezek jobb helyzetbe, hanem roszabba; inert egyenlően fogmik taksáltaíni és nagyobb adóval megrovatni, mint az osztrák gyárak nagy része, a melyekről határozottan bebizonyíthatni, hogy roszabb répát dolgoznak fel, mint a mi gyáraink. De ez nem az egyedüli argumentum, a mit fel akarok hozni arra nézve, hogy ha bár egószbenvévc elismerem is azt, hogy némi hátrányok léteznek, de hogy olyanok nem, mint a mily súlyosaknak festik ; mondom, ez nem az egyedüli argumentum, mely a mellett szól. hogy ha egyenlő törvényeket állapítunk is meg, tehát ha egyenlő az általányozási rendszer : az nern nyomta el a magyar ipari; oly mértékben, mint az a tul oldalról állíttatott. Ez az argumentum abból áll, hogy az átalányozási rendszer szabad mozgást enged a gyárosoknak, olyant, a minőt más rendszer nem enged, sem a nyers répának megadóztatása, sem a lé, sem a termény megadóztatása. EJiárom rendszer egyike sem adná meg azon előnyt, melyet az átalányozási rendszer a magyar czuköriparnak is enged. A nyers répának alapul vételét az adónál ma már határozottan elfogadhatlan álláspontnak kell kijelentenem, s nem is kísértette meg senki azt létesíteni, a min!; hogy erről ebben a törvényjavaslatban nincs is szó. A ló-adó ós terményadó behozatalát gyárosaink perhorrescálják, és igazuk van, mert a lé megadóztatásánál a jó sótartalom is tekintetbe jővén, ez határozottan kárukra volna; a terményadónál pedig a kiviteli praemium megszűnvén és minden font czukor után meg kellvón fizetni a teljes adót : ez hátrányosabb helyzetet leremtene a gyárosokra nézve. Az átalányozási rendszer engedi meg azon mozgást, a melyet ama rendszerek nem engednek és ebben van az előny és egyúttal eorrectivum arra nézve, hogy a kevesebb czukortartalmu répával dolgozó czukorgyárak is aránylag ugyanannyi adót űzetnek, mint
