Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-289

320 283. országos ülés október 19. 1877. a jobb ezukortarialmu répával dolgozó gyárak. Miért? Azért, mert a mint mindenki tudja, a roszabb czukortartalommal bíró , selejtesebb répa igen kis vizzel feleresztetvén, nem annyira pontos, nem annyira költséges, hanem aránylag egyszerűbb és kevésbbé költséges eljárással erjesztetik és ebből csinálnak körülbelül annyi ozukrot, mint a másik jó répából, a melyet igen sok vizzel kell meghigiteni, igen költséges, igen praecis, tökéletes eljárással kell erjeszteni , hogy belőle ugyanazon ozukrot meg lehessen kapni, mint a selejtesebb répából. Az előny, moly ez eljárásban magában rejlik : compensalja a roszabb répával dolgozó gyárakat. Egyátalában ezen körülménynél fogva, de meg a miatt, hogy az átalányozási rendszer mellett azon szabad mozgásnál fogva, melyei az enged, az iparos berendezi magát ugy, a mint jók vagy kevésbbé jók a viszonyokra és az időszakokra vonatkozólag, akként dolgozik, a mint az egyik vagy másik tényező neki kedvező ; ezen szempontnál fogva az átalányozási rendszer határozottan azon rendszer, a mely mellett minden szakember állítása és az 1809-iki ezukor-enquette kijelentése szerint is a közös vámterület alapján legjobban boldogulhat a magyar ipar. E törvényjavaslat ezen rendszert tartja meg és, mert ezt megtartja, megtartja azon relatív legelőnyösebb rendszert, a mely a ezukoriparra nézve egyátalában képzelhető. Azt mondják, hogy absurdumra vezet. Körülbelül nem ezen szavakkal, de ezen irányban fejezte ki a maga nézetét Zichy Nándor gr. t. képviselő ur is. Azt mondják, hogy egy nagy túltermelés fog beállani, mert a nagy adót a nagyiparos csak így fogja tudni fizetni: nagyobb levén pedig ennél fogva a restitutió, nagyobb lesz a mi terhünk és az osztrák ipar részesülvén a restitutió előnyeiben, az fogja kapni azon összegeket, melyeket pótadó fejében fizet a magyar termelő. En erre vonatkozólag a magam részéről csak azt mondhatom, hogy én ebben semmi absurdumot nem látok : ellenkezőleg, ha állana, a mit a t. képviselő ur fel tesz, ha állana az, hogy csakugyan az osztrák exporteur által bevételezett export preamium és visszatérítés tisztán az ő javára íratnék, tisztán neki képezne előnyt és azt a magyar iparosnak, a, ki nem exporteur a t. képviselő ur nézete szerint, kell visszafizetni pótadó fejében, ha a dolog így állana : akkor igaza volna a képviselő urnák, hogy ez absurdiun. J)e ezt állitaui kissé merész és kisssé érthetetlen is. Hogyan képzeli a képviselő ur a dolgot'? Azt hiszi-e a t. képviselő ur, hogy a magyar ezukor-iparos nem exportál ? azt hiszi-e, hogy az semmit sem visz ki ? Méltóztassék megnézni akármelyik kimutatási, mely ezen irányban megjelent, a statistikai összeállításokban, melyekből egy pár számot méltóztatott idézni is : meg fogja találni — maga is mondta, —- hogy 600,000 mázsát hozunk be, de 200,000-ct viszünk ki En azt teszem hozzá, mint határozottan tapasztalt tényt, hogy nagyobb mértékben exportálnak gyáraink, mint a mily arányban áll termelési viszonyunk Austriához. Mi Magyarországon nem vagyunk képesek annyit termelni, mennyi szükségletünket fedezné ; de másfelől sokkal többet viszünk ki. mint a mennyi ezen arány által indokolva volna, és határozottan mondhatom, hogy vannak gyáraink, melyek kizárólag exportra dolgoznak és pár százezer mázsát kivisznek. Már maga ezen tény megezáfolja azon föltevést, melyből a t. képviselő urak kiindultak ; de másfelől Hegedűs képviselő társam már megjegyezte, és teljesen igaza vau, hogy ha egyetlen font ozukrot sem vinne ki magyar iparos, és mind az osztrák iparos részesülne az export benefleiumában, a mennyit az osztrák iparos kivisz : annyival megkönnyebbül a ezukorvásár az országban és annyival nagyobb lesz az ára, nagyon természetesen, inert attól a tehertől, mely az árakat nyomja, megszabadul a belső fogyasztásra dolgozó gyáros, s az amott elvesztett összeget az árban fogja megkapni. Ez oly természetes, mint az, hogy a kínálat és korodét törvényei örökösek. Méltóztassék akármely kereskedőt megkérdezni, ez a dolgot igaznak és helyesnek fogja elismerni. Azt mondják a t. képviselő urak, hogy e törvényjavaslat a restüutio kérdését praeoccupálja, s előre eldönti, és azért nem fogadható el. A restitutió kérdését ez a törvényjavaslat a legkisebb mértékben sem érinti. E törvényjavaslat csak azt mondja, ennyit kap minden egyes mázsa ozukor után bizonyos polarisationalis fokok szerint az exporteur, ha kiviszi. De hogy azt az exporteuruek fizetett összeget melyik kincstár, s mily arányban fizeti, a közös kincstár-c, ugy mint eddig volt, vagy a közös kincstár ugy, mint a két kormány most megegyezett: ezt a törvényjavaslat érintetlenül hagyja. Más kérdés az, kinek fognak a restitutió összegei fö(számíttatni ? Marad-e a jelenlegi állapot, mely olyan terhes, méltánytalan, igazságtalan, a mint ezt én is elismerem; az más kérdés. Mert igazságtalannak tartjuk, épen ezért akarjuk orvosolni. Maradjon-e a jelenlegi elszámolási modor, vagy legyen egy másik? e kérdést o törvényjavaslat absolute nem dönti el. A magyar kormány ma is azt az álláspontot foglalja el, a melyen állott akkor, midőn az osztrák kormánynyal a restitutióra nézve megállapodott; de ez, nem a mai tárgyaláshoz tartozik. Azt mondják a t. képviselő urak, mi nem védelmezzük a kiegyezést semmivel egyébbel, mint