Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-289

316 289. országos ülés október J9. 1877. találna amúgy is, de nem a túltermelés megszünte­tési theoria alapján; vagy amúgy ; vagy pedig ez felel meg a theoríának, és a czukor-kivitelről teljesen le kellene mondanunk; egyedül csak a belföldi szükségletre fognók szoríttatni. Akkor is behozható azon adó, melyet a fogyasztástól kö­vetelünk, és pedig a czukor árának emelése által. Ki fogja azt megfizetni? A fogyasztó. Akkor már arról, hogy a visszatérítés az adóhoz, az adó a termeléshez arányban álljon, hogy a mostani ala­pok a jövőnek irányadóul szolgálhassanak, szó sem lehet; akkor a czukor nagy ára fogja be­hozni azon jövedelmet, melyet a kincstárnak be fog szolgáltatni. Ezen adótörvény czélja a czukor adó emelése, ós a magyar pénzügy remélheti, hogy adó jövedelme szintén emeltetni fog. Ezen arány már magában is reánk nézve felette kedve­zőtlen. De ezen egész adó szaporulat már csak azért sem mondható kielégítőnek, mert a czukor­adónak nagyobb árában a magyar fogyasztó sok­ka! többet fog megfizetni, mint, amit a magyar kincstár a felemelt adó utján nyer. (Helyedén a baloldalon.) T. ház! Ezen törvényjavaslatnak is meglehet philosophiája és meg van czélszerüségi oka. Én megfoghatom, hogy ez osztrák szempontból ajánl­ható és elfogadható ; magyar közgazdasági szem­pontból azonban azt perhorrescálom, a magyar kincstár szempontjából pedig ajánl hatónak nem vélem. Ezen nézetemben csupán csak azon nyilat­kozatok, melyek az iparosok részéről emptette-ek alkalmával tétetnek s magán utón tudomásukra jutnak, rám nézve absolute irányadók nem lehet­nek azéi't: mert én nem a létező gyáraknak ér­dekét tartom irányadónak a törvényhozásra nézve, hanem az ország, az ipar és a jövő érdekét, s e részben az iparosokat egyedül competens bíráknak nem tekinthetem. (Helyeslés a bal és jobb oldalon.) A jelenlegi törvényjavaslatban egy igen nagy veszedelem rejlik és ez az, hogy a jelenleg létező gyárosok kezébe (mintegy szükségszerű követ­kezményként) egy monopóliumot ád, a czukor­adó monopóliumát, ezukoradó alakjában kizsák­mányolását a létező ezukorgyáraknak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen helyzet lehet, hogy egyik-másik magyar czukorgyár iparosnak érdekeit is kielégít­heti, de a magyar közgazdászainak és jövőnk ér­dekeit azáltal biztosítva nem láthatom, nem kivált azért: mert, uj gyárak keletkezését kérdésessé teszi. Sokkal könnyebben nézhetnek egy emelkedő adóz­tatás elébe a már létező gyárak és iparok, mint egy bizonytalan jövő elébe uj vállalatok. Másrész­ről igen kétes: vajon létező vállalatok azon elő­nyöket, melyeket egymásnak biztosithatnak, haj­landók lesznek-e uj vállalatoknak is megadni? Hogy a magyar czukorgyáripar oly nagy örömmel karolná fel ezen javaslatot, hogy ahhoz oly készségesen járulna, azt én azok után, melyek­ről magántudomásom van. igen kétségesnek tartom. Engedje meg a t. ház, hogy azon nézetet ki­válóan figyelmébe ajánljam , hogy ha már nem általánozás, de contingentirozás alapján adóztatjuk meg a czukortermelést és így a mostani alaptól eltérünk : ne vessük ki ezen contingentirozást a jelenlegi alapon, hanem vegyük figyelembe a tény­leges termelés-viszonyok egész sommájának mér­legelését. Vizsgáljuk meg azon körülményeket, amelyek közt a magyar gyárak működnek, és ke­ressünk oly kulcsot, mely a magyar czukorgyár­tást nem fogná viszonylag annyira sújtani, mint ezen színleg egyenlő, tényleg aránytalan megosz­tás. Ha ezen irányban nézetek merülnének fel: én részemről ezekhez teljes készséggel hozzájárulnék. Én azt nem hiszem lehetetlennek, igen kérném a kormányt tanulmányoztatná ezen irányban a kérdést. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani an­nak indokolására, hogy eltekintve elvi álláspon­tunktól sem fogadhatnám el tárgyalási alapul a jelen javaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) Ragályi Nándor: T. képviselőház! Miután előttem, csak egy bátor férfin lépett fel, ki védte ezen törvényjavaslatot és ő is, a megholtakra nézve, azon vigasztalást akarta nyújtani, hogy nem ebben, hanem abban a betegségben halt meg ; miután én ugy vagyok meggyőződve, hogy azokat a halottakat ezzel fel nem támasztjuk, éhez tehát nem is szólok ; de szólok leginkább csak azért, mert noha kénytelen vagyok ismét kijelenteni, hogy én nem értek a czukorgyártashoz sem, hanem a mi álláspontunkat tekintve, tudom, hogy mindazon tár­gyak, melyeket a bécsi egyezkedés neve alatt is­merünk, egyforma természetűek, mert mind sér­tik az ország érdekeit, mind ellentétben vannak az ország függetlenségével és egyformán elveten­dőknek hiszi az egész ország, kivévén önöket. Ezt mutatja a beérkezett tömérdek kérvény. Azt mondják talán önök, hogy hiszen specziá­liter a szesz- és czukor-törvényre vonatkozólag nem érkeztek kérvények. Megengedem. hogy ezeknek az embereknek volt annyi józan eszök, hogy nem tették fel a kormányról, hogy mielőtt a vámügy kérdését befejezi : nem fogja ezeket a törvényjavaslatokat áterőszakolni. De politikai okot egyetlenegy szóval sem hallottam felhozatni mást, mint a melyet Mocsáry képviselőtársam is felho­zott, a ministerelnök ur ugyanis az mondotta: hogy nem tanácsos ipari vagy gazdasági harezot kezdeni Ausztriával. De miután ezen állítását nem indokolta, megint ott a kérdés, hogy miért ? En azt, gyanítom, hogy azért: mert mi gyöngék va­gyunk. Ilyen formát hallottam már a minapában egy igen t. barátomtól, de még az özönvíz előtti idő­ből, a ki azt mondotta, hogy ti mindig az ár

Next

/
Oldalképek
Tartalom