Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-289

289. országos Illés elleti úsztok. Hát én nem tagadom, hogy ezt is megtesszük, hanem azt mondom, hogy ár ellen úszni még nem bizonyos halál ; de az ár által vitetni engedve magát az országnak, ez már bizonyos halál. (Helyeslés a szélső baloldalon.) kit is méltóztattak mondani — de itt már erről szó sincs, csak ugy kell összeszedegetni, hogy ki mit mond, —• hogy 10 év nem a világ. Azt is mondották, hogy a lejárt 10 évben is csak megéltünk, még javult, is anyagi állapotunk. Hát én elhiszem, hogy azok, a kik eszközlői voltak ennek a 10 évnek: azok megélhetnek ; de hogy az ország állapota javult volna: azt kereken tagadom. Hogy 10 év nem a világ? ! szavaztassák meg önök az ország lakosait fejenként, s meg fogják látni, hogy azok ellenkező véleményben vannak. (Helyeslés a szélső bal/elől.) Móritz Pál képviselő ur, — nem most, hanem valamelyik előbbi ülésben mondotta ,, hogy ő is tanult Magyarország nagy jóslójától. Hát én is tanultam valamit, még pedig olyat, a mit ő 8 évig vallott az ő nagy mesterével, hogy t. i a képviselőház többsége még í 867-ben oly meredélyre lépett, melyen a megállás lehetetlen. íme uraim, igy látjuk a síilyedést fokról fokra, A szeszadó egy gyöngéd kézszorítás, a czukoradó egy édes csók, azután következik a többi. (Nagy derültség.) Elnök: Felkérem a képviselő urat, méltóztassék a dolog érdemére nézve folytatni előadását. Ragályi Nándor: Tessék elli inni. hogy ezt tovább nem folytathatom, hanem a dolog érdemére térek. (Hosszas nagy derültség ) Elnök : Kénytelen vagyok a t. házat arra kérni, hogy ezen fontos tárgyat egész komolysággal méltóztassék venni és a képviselő urat. hogy ezen ügy komolyságához képest tegye meg nyilatkozatait. Ragályi Nándor: T. ház! Miután nem volt szándékomban még csak egy hajszállal sem tovább menni, hallgatva a t. elnök ur szavaira is, még csak egy pár szóm van ezen specziális törvényjavaslatra vonatkozólag. Hiába igyekszik nekem Hegedüs Sándor képviselő ur elokoskodni a dolgot, mert azt semmiféle papirossal be nem bizonyíthatja, hogy midőn Ausztriában szaporodott a ezukorgyárak száma, nálunk is szaporodtak volna a ezukorgyárak. Ez azt bizonyítja, hogy egyenlő törvény nekik hasznos nekünk pedig káros. Ennélfogva a törvényjavaslatot elvetendőnek tartván, azt még csak általánosságban sem fogadhatom el. Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! (Halljuk !) A ezukoradó-törvény refornullásának kérdése nem először foglalkoztatja a t. képviselőházat, mert közvetlenül a nyári időszak bekövetkezte előtt volt szerencsém egy törvényjavaslatot október 19. 1877. 317 előterjeszteni, melynek tárgyalása alkalmával megvilágítottam azon állapotokat, melyek a ezukor adó-törvény szavazása körül léteznek. Azokból kiindulva, kértem a t. házat, hogy miután azon állapotok tarthatatlanok és feltétlenül megszüntetendők, magának a termelésnek és a kincstárnak érdekében adja meg a segédkezet arra, hogy azokat gyökeresen meg lehessen változtatni. A t. ház egy törvényben megadta arra a fölhatalmazást, hogy a most folyó termelési idényben a ezukor megadóztatását a tényleges állapotok szerint eszközöljem ; de e törvény csak ideiglenes természetű és ezentúl még csak a jövő év első felében fog hatálylyal bírni. Most arról- van szó, hogy azt, amit egy fél évig sem hittünk fentarthatónak : most fentartsuk-e az emiitett ideiglenes törvény érvényének lejárása után ; vagy pedig, hogy oly törvényt hozzunk, mely ezen állapotokat jövőre gyökeresen megszüntesse ? Már a nyáron kijelentettem a t. ház előtt azon nézetemet, és erre hivatkozott Berehtold képviselő ur is, hogy két utón lehet ezen hiányon változtatni: vagy a terményadó behozatala, vagy az áíalányozási rendszernek gyökeres megjavítása által. A terményadónak behozatala ezen téren Magyarország specziális szempontjából első látszatra nem jár azon hátránynyal. mint ennek testvérénél, a szeszadónál. Én azt fel is vettem mint egyik alternatívát De ha a dolog közelebbről vizsgáltatik. ha meggondoljuk azt, hogy az osztrák iparral együtt a magyar ezukoripar is a kiviteli praemiumok teljes mellőzésével — pedig ez a következése a terményadónak, — alig bírna fenállani ; ha tekintetbe vesszük, hogy a terményadónak behozatalával, mily véghetetlenül költséges készülékeket kellene a gyárosnak megszerezni, a. ki pedig önök szerint gyengébb lévén, jobban lenne általa sújtva, ha tekintetbe vesszük, hogy mily költségébe kerülne az államnak a terményadó behozatala : akkor ezen alternatíva látszólagos előnyeiből sokat veszít. Én a kérdés ezen oldalának bővebb m3gfontolása után épen ugy, mint a Lajthán túli pénzügyminister, azon meggyőződésére jutottam, hogy a terményadó elejtésével az áíalányozási adórendszer fentartását a következő 10 évre is ajánljam. Ezek után t. ház, kérdem: ugyan megérdemlem-e azon vádat, melyet ma is hallottam, hogy roszszabbá tettem a helyzetet, mint volt. Megérdemlem-e a vádat, hogy a magyar ezukoripar érdekeire sohasem voltam tekintettel, hanem csupán az osztrák ipar érdekeit tartottam szem előtt? Alig van. t. ház, ezen a téren szakértelemmel bíró testület, individuum, a ki ne mondta volna ki, hogy a magyar ezukoriparnak, — ámbár a termónyadónál azon látszólagos előny járna,