Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-289
289. országos ttlés október 19.1877. ;> I a ipar érdekéhen akarunk intézkedni: mindenekelőtt saját javunkat, saját hazánk javát, saját industriánk hanyatlásának megszüntetését kell s em előtt tartanunk. B szempontból kiindulva, én a közös vámterületnek barátja nem vagyok, de közös vámterület mellett semmi olyan törvényt, mely együttesen szói Magyarországra és Ausztriára, el sem is fogadhatok : mert megvagyok győződve, hogy ez a magyar ezukoripar halála. Önök oda dobták az a lkudozások alkalmával az ország ezen nagyfontosságú érdekét is azon molochnak, mely már századok óta követeli magának Magyarország anyagi jóllétét áldozatul. Ez a moloch korábbi időkben azon elvet követte: „faciam Hungáriám mendicam, deinde servam, postremo eatholieam." Koldussá akarta tenni Magyarországot, hogy megfoszthassa szabadságától. Jelenleg inda sokkal prósaibb felfogás uralkodik; most nem gondolnak annyit a szabadsággal, hanem a hasznot, egyedül a haszonért akarják megszerezni. Ennek megszerzésére elkövetnek mindent és ujabb és ujabb követeléseket formálnak, minél inkább látják azon gyávaságot, mely magyar részről ennek ellenében mutatkozik. A t. ház vette most kezébe a kiegyezés ügyét. A t. háztól függ: akarja-e követni ez ügy kezelésénéi azon gyászos politikát, mely a kormány részéről az alkudozásoknál, a kiegyezési tárgyalásoknál folytattatott. Én a magam részéről ehhez segédkezet nyújtani soha sem fogok, ezért, valamint különösen azért, mert czukoriparunk megvédésére s fejlesztésére e törvényt alkalmasnak nem tartom : azt tárgyalási alapul el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Zichy Sándor: T. ház! azon igen kellemes helyzetben vagyok, hogy nagyon röviden fogok ezen törvényjavaslathoz szólhatni, mert azon át-ilános szempontok, melyekből a fogyasztási adókat tárgyaltatni óhajtjuk, ezen padokról már jeleztettfk, és részemről azokhoz hozzá tenni vagy azoktól elvenni valóm nincs. Ehhez csatlakozván, a háznak minapi szavazása folytán csak ezen törvényjavaslat keretéből és teljes objectivitással szólhatok most már a ezukoradóhoz, mint fogyasztási adóhoz. Mindjárt kiindulásul meg kell emlékeznem azokról, mik ezen törvényjavaslat támogatására, a ministerinmot támogató padokról felhozattak. Egyik argumentum az. hogy az előttünk fekvő adótörvény alapelve ugyanaz, mely az eddig létező törvény alapelve volt. Ezen nézethez nem járulhatok. Mert igaz ugyan, hogy a kiindulási pont az átalányozás ; azonban midőn a jelenlegi adótörvény a czukor termelés fogyasztási adóját bizonyos összeggel megrója: ezt fokozza, 10 millió frtig emeli, s ezt beköveteli, akár minő legyen a czukorgvártás eredménve s igv lehetetlen, hogv a czukoradó alapja lényegéhen ne változzék. Ezentúl nem fogják többé kérdezni: mit termelnek, mit visznek ki, mekkora a termelést érő adó ? de csak azt fogjuk keresni, hogy mekkora tiszta jövedelem jutott a kivetett adó alapján az államkincstárba, és ha ez az adótörvényben megállapított összeget élnem éri. eltekintve az adóalaptól, eltekintve az általánozástól: ki fogjuk vetni a contingentirozás alapját. Mi ennek a philosophiája ? Egyenesen és egyszerűen az, hogy itt nem a czukortermelés, hanem a fogyasztás adóztatik meg, és ezáltal, sokkal határozottabban mint eddig, a ezukoradónak fogyasztási természete, mely in thesi és in applicatione helyes, ezen adótörvény által, mely a contingentirozás elvén sarkallik, élére átlitatik. Bocsánatot, hogy ezen alkalommal megemlítem, azon postuiatum, hogy nem a gyárlásbani részvét, hanem a fogyasztás arányában élvezze az államkincstár Magyarországban és Ausztriában ezen adót: sokkal kirívóbbá lesz mind eddig; már pedig, hogy a magyar államkincstár a jelenlegi a gyártás szerinti participatio alapján veszteséget szenved, — azt lehetetlen tagadni. Ezen állítás igazolásától a t. ház, ugy hiszem felment. A második állítás az, hogy tekintélyek szerint, nevezetcsen a magyar-óvári gazdasági tanintézet szerint Magyarországban a répa szintoly alkalmas, vagy megközelítőleg alkalmas a czukortermelésre, mint a birodalom másik felében Én ezen állítást jelenleg elemezni nem akarom, egyedül csak kétesnek merem állítani, azért, mert a nagy czukor enquéte egészen ellenkezőt állított fel; de igenis, magam is azt hiszem, hogy máig azon helyzetben nem vagyunk, hogy a magyar- czukorgyártás jövője felett pálczát törhetnénk. Egyrészt Magyarország gazdasági ipara még nagy fejlődésre képes, és a ki ezen fejlődés lehetőségét kétségbe vonja: az pénzügyi jövőnk felett szinte pálczát tör. És ép azért, mert azt hiszem, hogy Magyarországban a czukorgyártásnak még lehet jövője, ép azért ezen adótörvény elfogadását a magyar ipar fejlődése érdekében felet!e veszedelmesnek tartom: a mit utóbb bizonyitandok. A harmadik állítás a vámvisszatérítésre vonatkozik. Én azt tartom, hogy ezen törvényjavaslatnak elmélete a vámvisszatérítést ós a vámvisszatérítésből keresendő termelési dijat úgyszólván meghiusítja, mert akkor, midőn teljes biztossággal 10 millió forintot vindikálunk az államkincstárnak ez adó alapján : akkor erre csak kétféle lehetőség van. Vagy egy rendkívüli lendületet nyer a czukor iparnak ; aminőben eddigelé nem részesült, és akkor a kivitelnek oly arányai elébe nézünk, amelyek a mostaniakat annyira meghaladják, hogy a vám visszatérítés kérdése szükségkép internationalis téren fogna felvettetni és akkor megoldást 40*