Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-289

gi4 289. országos ülés egyeztek ezen törvényjavaslat elfogadásába, legyen 1 szabad megjegyeznem, hogy ha ezen szegény gyárosok elé ugy állították elő a kérdést: a közös vámterület mindenesetre í'en fog tartatni, a közös törvények és közös eljárási szabályok is megmaradnak, erre az alapra álljatok, és ezen alapra állva mondjátok meg vélemény tekét ezen törvényjavaslatra nézve: hiszem, hogy azt mondták, hogy a mi a dolog teelmicus oldalát illeti, arra nézve kifogásuk nincs a törvényjavaslat ellen. Ugy lát szik, ei volt a, fok-let ; ámbár nem tudom, hogy ;=zon egy-két magyar gyáros szava — rari nantes in gürgite vasto, — nem veszett-e el az osztrák gyárosok tömkeleg-'-beu. De meg vagyok győződve, hogy ha ekként állították volna fel előttök a kérdést: vajon jónak íaláijátok-e a ezukoripar érdekében a külön vám

Iörületet, Magyarország szabad rendelkezési jogát a fogyasztási adókra nézve? vagy jobbnak tarlanáíok-e, ha nem közös törvények, de speciális tőrvények mellett köttetnék meg a vámszövetség ':' nincs benne kétség, hogy a mellett nyilatkoztak volna, miszerint óhajtják a külön vámterületet, és óhajtják, nem a közös, hanem a speciális törvén) eket. Ezeket kívánván Hegedűs képviselő ur előadására megjegyezni, most még csak egy pár észrevételre kérem a t. ház becses figyelmét. Immár a második tárgynál vagyunk, mely a kiegyezés keretébe tartozik. Mindarra nézve, ami ezen nagyfontosságú kérdéseknek átaíános politikai oldalára, politikai szempontból való motivatiójára tarlozik, még a t. kormány részéről egyátalában, — majdnem azt mondhatnám — semmi felvilágosítást nem kaptunk. Felhívtuk a szeszadó-törvényjavaslat tárgyalásánál, melyet mi tényleg a kiegyezési kérdések tárgyalása megkezdésének tartottunk, hogy méltóztassék előadni a maga politikáját, melyet a kiegyezési tárgyalásoknál, alkunál követett; magyarázza meg, hogy hát mi az, ami Magyarországot kényszeríti arra, hogy fogadjon el egy oly egyezséget, a mely, hogy anyagilag, Magyarországra nem kedvező, azt hiszem, senki tagadni nem fogja. Mindezen kérdésekre nézve, valamint arra is. — közbevetőleg mondva — hogy miért dobta el a kormány lába alól az alkudozásoknál az 1SG7 : 12 t.-cz. biztos alapját: nem kaptunk egyéb választ, mint azt, amit a t. mmisterelnök ur méltóztatott szárazon, röviden elmondani, hogy t. i. „Ausztriával nemzetgazdászati harezra kelni nem tanácsos, szerinte a józan észszel ellenkezik." Már méltóztassék megengedni a t. minister- s elnök ur, és a t. háztól bocsánatot kérek, hogy a múltkori vitára hivatkozom, de ilyen egyszerű, rövid, száraz, minden taglalás és további indokolás nélküli nyilatkozatot, ón arra, hogy Magyarország legfontosabb anyagi érdekeit feláldozzuk. október 19. 1877 hogy Magyarország fejére vonja azon gyalázatot, hogy t. i. önkényt vállaljon el egy oly egyezséget, a mely mellett lehetetlen anyagilag boldogulni, sőt tönkre kell menni: döntő érvül el nem fogadhatok. De ennél tovább ment a í. kormány, nemcsak hogy megtagadta az ilyen mulhatlanul szükséges, a dolog alapjára vonatkozó mindenre kiterjedő felvilágosítást; hanem most ezen ezukoradótörvényjavaslat előterjesztésénél még többet tett, azt tette, hogy azon indokolással egyenesen félre akarja vezetni a közvéleményt és még annál is többéi:, meghamisítva adja elő azon tényállást, amelyre alapítani kell az ide vonatkozó határozatokat. Hogy nem a levegőbe beszélek, bátor leszek, azt magának az indokolásnak szövegéből bebizonyítani. Az indokolás mindenütt beszél az osztrákmagyar ezukoriparrói. Arról tehát, hogy az osztrák ezukoripar és a magyar ezukoripar két meglehetősen különböző dolog, és hogy egészen különböző tekintetek alá kell jönniök, a t. minister ur tökéletesen hallgat. Ugy látszik, hogy a speciális magyar ezukoripar érdekére, a magyar pénzügyminister urnák egvátalában semmi gondja nincs, ő csak az osztrákmagyar ezukoriparrói beszél, annak előmozdítását tartja szem előtt. De még tovább megy, azt állítja a minister ur, hogy az osztrák-magyar ezukoriparban túltermelés létezik. Eszerint megtanultuk a t. minister ur indokolásából azt, hogy Magyarországon nem csak hogy van már virágzó ipar, de van az iparnak egy neme, amely valóságos tultengésbe megy, annyira, hogy szükséges ennek korlátozására törvényhozási intézkedésekkel lépni fel, és ez egyik motívuma annak, hogy ezen törvényjavaslat hozatott be. Már hogy milyen ezen magyarországi ezukortultermelés, erre nézve ón hivatkozom azon adatokra, melyeket Lidi ács képviselőtársain előadott. De köztudomású dolog is ez. Ha körül nézünk az országban : hol van az a sok ezukorgyár, mely a túltermelést eszközli: Van Magyarországon 17 gyár, ez nemcsak nem bírja fedezni Magyarország ezukorszükségletét, hanem körülbelül 9 millió forint áru ezukor hozatik be Ausztriából. Hogyan lehet ilyen körülmények közt túltermelésről beszéliii: megvallom, előttem érthetetlen volna, ha kénytelen nem volnék feltenni, hogy arra számit a minister ur, hogy lesznek olyan jó lelkek, kikre ennek olvasása nagy benyomást tesz, kik azt mondják, hogy, ha olyan jól megy a ezukoripar. hogy túltermelés is vau, akkor nem kell félteni. Én a t. ház becses figyelmét hosszas próbára tenni nem akarván, röviden kijelentem azon nézetemet, hogy én azt hiszem, midőn mi a ezukor-