Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-289
289. országos ülés október 19 1877. 305 izmosodott óé megerősödött gyárak nemcsak a magyar piaozokról szorítják le a magyar gyárakat, de a kivitelt is kizárólag kezükbe ragadják ; teg,yük fel, hogy a kivitel oly nagy mérvű, hogy a restitutié nagy összege folytán az adó-minimumban beállott hiányt körülbelül 3 millió forinttal kell pótolni, ekkor ezen 3 millió frt deficithez i milliónyi adó-összegek arányában a magyar gyáraknak is hozzá kell járulniok, akkor midőn tulajdonkép a kivitel előnyeiben épen nem részesültek; midőn a restitutió összegének hasznaiban az osztrák gyárak részesültek, sőt midőn a magyar piaczok Magyarország czukorgyárai az osztrákokkal való verseny folytán — saját existentiájokban meg lettek támadva. (Helyedés balfelöl.) Mondom tehát, t. ház, hogy e törvényjavaslat nézetem szerint valóságos absurdumokra vezet. De vegyük még figyelembe azt is, hogy a czukorgyártásnak viszonyai szerfelett ás igen gyorsan változók. A monarchiának termelési s közgazdasági viszonyai, más országoknak termelési viszonyai, az elhelyezést kereső tőkének olcsósága vagy hiánya, nemzetközi szerződése, kiviteli conjuncturák stb. mind meg annyi hatással van a czukoripar emelkedésére vagy hanyatlására. E tekintetben tiz év nagyon hosszú időszak; 10 évre megkötni az ország kezét egy oly iparágnál, mely mint a czukoripar, a változó viszonyok ós körülmények behatásának annyira ki van téve, megkötni ugy, hogjdta a helyzeten a kincstár ós czukoriparunk érdekében segíteni kellene, ez Ausztriától tétessék függővé: igen komoly kérdés; de megkötni az ország kezét t. ház, ugy, mint e törvényjavaslatban van, még épen veszélyes. Beállhatnak oly körülmények, jöhetnek oly idők, midőn ezukoriparunk és kincstárunk érdekében egyaránt változtatni kellene a helyzeten. Nem lehetetlen, sőt nézetem szerint valószínű, hogy 17 jelenleg még tengődő ezukorgyárak közül is kibukik egy néhány; nem lehetetlen, hogy a magyar kincstár jövedelme is semmire reducáltatik, és ha akkor segitni akarunk a hel} 7 zeten, ha a viszonyt meg akarjuk változtatni : Ausztria teljes joggal visszautasíthat minden követelést, visszautasíthatja legigazságosabb, legnióJtányosabb kívánságunkat is, mert hisz ezen 10 évre szóló egyezmény azon egyetlenegy feltételhez van kötve, hogy a monarchia területén a czukoradóból 6 millió forint folyjon be; az azután mindegy, hogy a (í millió forint egészen az ausztriai pénztárba foly be, vagy hogy a magyar kincstárba nem foly be egy krajezár sem ; és az is mindegy, ha a mellett Magyarország ezukorgyártása végkép tönkre megy. {Élénk tetszés s helyeslés balfelöl.) Hogy a szerződések ós a törvények által nyújtóit előnyökhez, habár igaztalanok és méltánytalanok, Ausztria mennyire ragaszkodik, azt volt már alkalmunk tapasztalni. KÉPV. fl. NAPLÓ 1870-78 Xil. KÖTET. Én tehát ezt a törvényjavaslatot még a közös vám- és fogyasztási terület keretén belül sem fogadnám el: mert az nem védelmezi nieg a Magyarországi ezukorgyártás és a kincstár érdekeit. De maga a t. kormány sem tagadja ezukorgyártásunk hátrányos helyzetét, és nem tagadja a megkárosodást, melyet a magyar kincstár e tekintetben pzenved, de utal azon compensatióra, amely állítólag a kiegyezés más részleteinél feltalálható, s nevezetesen a czukoradónál szenvedett megkárosodást illetőleg a t. pénzügyér ur a pénzügyi bizottságban utalt azon compensatióra, mely állítólag a finánevámoknál feltalálható, melyekben Magyarország 30°/' 0 erejéig részesül akkor, a midőn fogyasztása ezen százaléknak nem felel meg. Hát t. ház, azzal a rnegkárosodássai, a melyet a magyar kincstár a czukoradónál szenved, körülbelül megközelítőleg tisztába jöhetünk. Én tettem egy számítást a ministerium által előterjesztett adatok alapján, melyet, azt hiszem, maga a pónzügyininister sem fog nagyon vérmesnek találni. A statistikai kimutatások szerint 1868-tól 1874-ig átlag behozatott Magyarországba — természetesen Ausztriából, mert hiszen a külföldi behozatal igen kis mértékű — 466 ezer vámmázsa ezukor, ellenben kivitetett Magyarországból csak is 258,000 vámmázsa ezukor: 208,000 vámmázsára megy tehát azon ezukormennyiség, mely Magyarországban fogyasztatik, mely mennyiség után azonban a fogyasztási adót az osztrák államkincstárba fizetjük. Ha már most ugyanazon számítási módot követem, melyet a kormány követett indokolásában, midőn a ezukoradó körüli megkárosodását ki akarta számítani, ha felveszem, hogy ezen ezukornak két harmadrésze finomított, egy harmadrésze pedig nyers, akkor a következő lesz az eredmény: {Halljuk]) 139,000 vámmázsa finomított czukornál az adót 5 frt 59 krjával számítva, az adó összege 777,000 frt, 69,000 vámmázsa nyers czukornál az adót 4 frt 50 krjával számítva, az adó összege 313,000 frt, összesen tehát 1 millió 90 e.7,er forint az, amivel ezen számítás szerint a magyar kincstár a Magyarországon fogyasztott, de fogyasztási adóját Ausztriában fizetett ezukor után megkárosittatik. Megjegyzem, hogy ha az utóbbi évek eredményét vesszük figyelembe, a károsodás körülbelül Va millió írttal még nagyobb. Azt tehát t. képviselőház, hogy a czukoradónál mennyi a magyar kincstár megkárosodása, azt körülbelől, ha nem is a legutolsó részletekig, ismerhetjük és a felől tájékozást szerezhetünk magunknak. Azt kérdem azonban t. ház, hogy hogyan állunk azon állítólagos oompensatióval. mely ezzel szembe állíttatik ? hogy állunk különösen a fináncvámot illetőleg? mert hisz a vámtarifát nem U39
