Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-289

306 289. országos ülés október 19.1877. mervén, nem ismerhetjük a fináncz-vámot sem. Azt azonban tudjuk, hogy a birodalmi tanács quota-deputatiója ezen financz-vámokat határozottan perhorreseálta, és azt is tudjuk, hogy a birodalmi tanács döntő tényezői egyátalában semmit sem akarnak tudni a hnancz-vámokról. Már most. hogy ily körülmények között czélszerü, tanácsos, taotikailag helyes-e, hogy a magyar országgyűlés itt. a czukoradónál a magyar kincstárnak világos megkárosítását elfogadja akkor, midőn az ezzel szemben állított eornpensatióra nézve egyátalában semmiféle garantiával nem bir? azt ítéljék meg azon képviselő urak, kik hajlandók a kiegyezést elfogadni, de nem hajlandók ezen kiegyezést minden áron bárminemű áldozatokkal elfogadni. (Helyeslés a baloldalon) Azt hiszem, hogy Magyarország elég gazdag arra, hogy a maga énjéből fönálijon ; de nem elég gazdag arra, hogy ugy tegyen, mintha észre se venné azt, ha megcsalják, ha meglopják; azt hiszem, hogy Magyarország nem elég gazdag arra, hogy már előzetesen is borravalókat osztogasson. Azonban t. ház, én határozottan tagadom azt, hogy itt a czukoradónál compensatiónak helye lehesse]). Es a midőn a t. kormány a czukoradónál szenvedett megkárosításra vonatkozólag Magyarország követelését elejtette és reá állott ezen károsodásnak további fentartására: nézetem szerint egy igen lényeges jogot adott fel. Érdemes kissé foglalkozni t. ház, a fogyasztási adó kérdésének fejlődésével, bár elismerem, hogy már is meglehetősen visszaéltem a t. ház türelmével. (Halljuk! Halljuk!) Tehát lehető rövidséggel fogok arról szólani. Az 1867: XII. t.-cz. kijelölte azon arányt, melyet a fogyasztási adók körül követni kell; nevezetesen az 1867: XII. t.-cz. 63. §-ában kimondja azt, hogy ugyanakkor, a midőn az Ausztriával közösen érdeklő ügyekre vonatkozólag 'ügyességek köttetnek oly módon, mint két egymástól jogilag független ország hasonló egyességei történnek": ugyanakkor meghatároztatnak az ipar-termeléssel szoros kapcsolatban levő közvetett adók nemeiről, egyforma arányáról és azok kezeléséről oly szabályok, melyek meggátolják annak lehetőségét, hogy egy törvényhozásnak e részbeni intézkedései a másik fél jövedelmeinek csonkítását vonhassák maga után Az 1867 : XII. t -ez. tehát világosan kizárja azt, hogy az egyik kincstár, az egyik fél, az egyik kormány, az eg)ik törvényhozás a másiknak, a fogyasztási adóra vonatkozó jövedelmeit megcsonkítsa, megkárosíthassa. A midőn az 1867: XII. t.-cz. perfeeté vált és Magyarországnak abban körvonalozott közjogi állás az osztrák birodalmi tanács által is elismertetett: a két kormány egyezséget kötött egymássá ,1 mindezen ügyekre vonatkozólag, melyekre nézve az 1867: XII. t.-cz ezt elrendeli. így jött létre a vámszerződés és ebben a fogyasztási adóra vonatkozólag azon határozat, hogy azok egyenlő törvények és igazgatási rendszabályok szerint kezeltessenek. Föl kell tehát tennünk, hogy mindkét kormány, mindkét parlament azon feltevésből és azon intentióból indult ki, hogy a 1867: XII. t.-cz -nek azon határozatát, miszerint egyik fél se rövidíthesse meg a másik fél jövedelmeit, épen az által vélte érvényesíthetőnek, hogy ha a fogyasztási adókra vonatkozólag a megadóztatást egyenlővé teszi, és ha azok egyenlő igazgatási rendszabályok szerint kezeltetnek. Es a ki fáradságot vesz magának és átolvassa az akkori tárgyalásokat: meggyőződhetik arról, hogy sem az osztrák, sem a magyar kormány, sem az osztrák, sem a magyar törvényhozás nem abból iaduit ki, midőn a fogyasztási adókra vonatkozólag az egyenlő megadóztatás elvét elfogadta, hogy egyik vagy a másik kincstár jövedelmei megkárosittathassanak, sőt ezzel épen ellenkezőleg, ki akarta zárni annak lehetőségét, hogy az egyik fél a másik fél jövedelmeit megcsonkíthassa. A törvény tehát világosan jogot ad nekünk követeléseink érvényesítésére, és ha mi most, a midőn megkárosításunkat látjuk, azt ismerjük, midőn annak nagyságát körülbelől meg is határozhatjuk, sőt midőn ezt maga a t kormány is tudja, elismeri és kérdés tárgyává teszi, ha mi most ennek érvényesítéséről lemondunk : ez által meggyőződésem szerint eltérünk az 1867: XII. t.-czikktől, és egy lényeges jogot adunk fel, mely törvényünkben gyökeredzik és ez által egy igen veszélyes praecedenst alkotunk a jövőre. (Élénk helyeslés balfelöl.) Most t. ház, befejezem előadásomat reassumálva mindazokat, miket elmondottam. Nem fogadhatom el ezen törvényjavaslatot formai tokintetből, mert az Magyarország közjogi állásának nem felel meg; nem fogadhatom el azért, mert a legkevesebb ügyelőmmel sincs a magyarországi ezukorgyártás különleges érdekére; nem fogadhatom el azért, mert a közös vám- ós fogyasztási terűiét keretén belül sem védi Magyarország ezukoriparát és a magyar kincstár érdekeit. Meggyőződésem t ház, hogy a conipensatiók ós a recompensatiók azon rendszere után, melyet a kormány ugy a czukoradótörvényjavaslatban mint a kiegyezési javaslatok többi részeiben lefektetett : Magyarország a közös vámterület alapján Austriával többé egy érd ekeinek megfelelő tisztességes egyességet soha sem fog köthetni. (Felkiáltások a baloldalon: Ez igaz!) A kormány a legszerencsétlenebb: összezavarta ós bonyolította a vámterület közösségét, a vámszerződés kórdósét a fogyasztási terület közösségével, a szesz, sör és ezukor egyenlő megadóztatásával ; összebonyolította ezeket a quotá-