Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-287
287. országos ülés október 16. 1877, 289 midőn a mandátum már lejárt, poena infamiae, e súlya alatt háborgatni nem szabad. Van tehát törvény és ide nem sorozható az, amit a ministerelnök ur mondani méltóztatott. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy politikát csinálni kinek-kinek a maga szakállára igenis lehet ; de nem lehet oly politikát csinálni, mely megtámadja az ország hatóságainak, törvényhozó testületének vallott elveit és azok magatartását. Bocsánatot kérek, ez szójáték, de a gyakorlatban nem áll. A képviselőház igenis a t. ministerelnök urnák a kormány magatartására nézve több interpellátióra adott válaszát a semlegességet illetőleg mindenkor tudomásul vette. Arra is igen jól emlékszem, hogy a t. ministerelnök ur elutasított minden manifestatiót, minden nisust, mely fa török fegyverek győzelmi óhajtásának tüntetésére vonatkozott: a képviselőház ezt tudomásul vette. De a képviselőház csak egyik factora a törvényhozásnak : lehet, hogy a jelen esetben a főrendek máskép gondolkoznak, ós akkor nem áll az, hogy az országnak törvényesen constituált törvényhozó hatalma igy vagy ugy nyilatkozott. Mert félve hiszem, hogy a főrendiház több tagja nem fogja meg két kézzel az alkalmat, hogy a török fegyverek javára manifestáljon, ha másért nem, — ha a t. ministerelnök ur felhozta az „Egyetértést" és a „Nép Zászlóját", én is felhozom az ő kedvenez lapját az „Ellenőrt," — mert ez bántotta a főrendiház több tagját több éven át azzal, hogy muszka vezetők ; tehát csak azért is, hogy ezt megczáfolják, manifestálni fognak a török ügy mellett. (Derültség.) Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy a honvédelmi ministert igenis ő küldötte a helyszínére. Köszönöm, becsülöm e lovagias őszinteségét; hanem igen alkalmatlan időt választott a t. ministerelnök ur a honvédelmi minister ezen utjának trassirozására. Mert hát azt méltóztatott nekünk most legközelebb szemünkre vetni, hogy mi minden alkalomból tüzjátékot támasztunk csak azért, hogy a kormány eljárását cárpáljuk és ez által a sajtó lármát ütvén, a közvéleményt igyekezzünk szitogtani. miutha Magyarországon nem volnának consolidált viszonyok. Méltóztassék megengedni a t. ministerelnök | ur, a consolidált viszony .micsoda? Az, hogy a ! szolgabíró vezesse a maga járásában dolgait, az alispán a megyében, a főispán mint a kormánynak első közege ellenőrzi az egészet, a minister innen belül teljesiti az országlás kötelességét és contrasignaturájával kormányozza az országot. Hanem az, hogy a honvédelmi ministert Erdélyországba a Székelyföldre e körülmények között oda méltóztatik indítani, hogy ő tudja meg, mert az az egyedüli hiteles forrás, hogy mi történt ottan : EÉPV. H. NAPLÓ ]875-78. XII. XÖTET. ez egyszersmind bevallása annak, hogy minden egyéb forrásból bejövő jelentés nem hiteles, és consolidált viszony nincs. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy b. Eingelsheim altábornagy ur nincs oda kinevezve, hanem hát utasította a főispánokat, hogy igyekezzenek vele egyetórtőleg eljárni. Mit tesz ez? azt teszi, hogy b. Eingelsheim mindenesetre mindazt fogja teljesíteni, amit a főispánok akarnak? vagy pedig hogy a főispánok teljesítsék mindazt, amit b. Eingelsheim parancsol? Épen a felhozott incidenst, midőn kimutattam előbbi felszólalásomban, hogy oly abnormis viszonyok vannak édes hazánkban, hogy az erdélyi hadparancsnok nem felelős a generalcommandónak Magyarországon, hanem egyenes összeköttetésben van a bécsi közös hadügyministeriummal : épen ez indbott engem annak felemlitésére. Hogy ő egyenesen Armee-Befehl folytán kineveztetett Erdélybe katonai parancsnoknak, hogy ezt a t. ministerelnök ur nem tudja: az nem tesz semmit, majd megfogja tudni akkor, midőn kérdést intéz hozzá titkos depesch'ben egy szolgabíró vagy főispán: no uram ezt parancsolta a katonai főparancsnok, mit cselekedjünk ; a ministerelnök ur azt fogja válaszolni: előtte van a törvény, előtte van a praetikus életnek ujjmutatása. hogy ki irányában mi felelősségseggel tartozzék, és a szegény, ahogy tud, ugy mászik ki a sárból; (Derültség.) ha pedig azt méltóztatik irni, hogy nem ismerem, nem kell neki engedelmeskedni, azt sem tudom, ki nevezte ki: a t. ministerelnök urnák egy 24 óra alatt jön a Depesche Bécsből, „Szállj le barát a hintóról !" (Élénk derültség.) És ez az, a mi engem legmélyebben bánt, ez az, a mi nekünk a legtöbb aggodalomra ad alkalmat ; mert ón azt óhajtanám, hogy Magyarországon senkinek a .hajaszála se görbülhessen meg anélkül, hogy ezt Magyarország ministerelnöke ne tudja, ő legyen az egyedüli, a kit feleletre vonni lehessen. A t. ministerelnök ur zokon veszi azt, hogy én mintegy vádlólag felemlítettem azon nyilatkozatát a maguk szakállára politikát üző egyének és pártok ellenében, és erre viszont azt veti nekem szememre, hogy sokkal veszedelmesebb, ha j itt a birói itélet bevárása nélkül, — az abba bele| sodortak ártatlansága kihirdettetik. Azt mondj t. ministerelnök ur, hogy a | marosvásárhelyi törvényszék nem csak főbenjáró bűnesetekre van kijelelve, hanem más bűnökre is. Igen. jól tudom, köztük van a bankócsinálás és más alacsony bűntények. Én nem hiszem, hogy valaki azt tehesse fel rólam, hogy én a marosvásárhelyi törvényszék illetőségébe átvitt hazámfiait attól féltem, hogy majd bankócsinálás, vagy eféle dolog miatt, a mit a törvény átölel, fognak bele37
