Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-287
290 287. országos ü!é8 október 16. 1SÍ7. vonatai Én azt állítom ma is, ha valaki az elfogott férfiak közül a marosvásárhelyi törvényszék területébe átvitetett a jelen körülmények között: az semmi más okból nem történt, mint azon vidék intimidálására, lehet a kir. ügyész túlbuzgósága következtében, mindenesetre csak azért, hogy felségsértésnek canonisáltassék azon bűnügy, a mely most ő irányukba felszínre hozatott. A ministerelnök ur felhozta azt is, hogy ezen eréiyre az is ösztönzi, inert praeeendens van; ha Mileticsesel így bánlak, ha Mileticset elfogták, fogassanak el a többiek is. A kettő között nagy a különbség; mert a mit Miletics és két-három vele egy párton levő képviselő a parlamentben hangsúlyozott: azt én magam a törvényre hivatkozva sikeresen támadtam meg és hivatkoztam a t. ministerelnök ur akkor befügyminister ur crélyére, a ki, mint akkor tudtam, ma is tudom, hogy képes lesz édes hazánkat megőrizni bármiiele bajtól és zavartól. Hanem van egy, a mit röviden érinteni kívánok : ha nincs törvény, van gyakorlat. Fegyvercsempészések történtek Magyarországon máskor is, de nem azért, hogy a törököknek vitessenek, hanem azért, hogy egyenesen Ausztriával szemben esetleg kiütendő forradalom, lázadás, háború eszközeiül használtassanak, a melynek ezóija volt a constitutió visszafoglalása, ha vissza nem adatik. Erről méltóztatik a t. ministerelnök ur igen jól tudni, én magam is tudok róla. Akkor elfogatott néhány láda fegyver Kanizsán, és akkor ennek folytán történtek el fogatások : de azon egyének alig egy pár hónap múlva szabad lábra helyeztettek, — egy néhányan, a kik nagyon ügyetlenek voltak, azoknak beletört a késők ; (Derültség) hanem, hogy ezt összeköttetésbe lehessen hozni azon váddal, a melylyel a török kézre fegyvereket szállítók illettetnek: azt senki a világon, még az olyan argumentatió sem, mint a miniszteivlnöké, sem képes demonstrálni. Van eset, midőn az, a ki az ország kormányát kezeli, az életbölcsesség mellett a szive sugallatát is megkérdi. A lengyel forradalom kitörése alkalmával egy érdemes hazánkfia, a ki most a polgári életbe visszavonult tábornok, itt Pesten nevezetes pénzösszegeket osztott ki; a tüzéreket az nj épületben maga mellé csábította, és már az elindulási idő is' ki volt jelölve, de még végrehajtva nem^ volt. A katonai parancsnokság őket elfogatta. És mi történt V A nagylelkű, jószívű, bölcs nádorispánja Magyarországnak épen azon alkalommal kapta kezéhez Borsod vármegye feliratát, melyet Palóczy László szerkesztett, s mely a lengyelek ügyét pártolja. Jól emlékszem egy passusára: „Dabat Hungária dabatque v'cissim Polonia hungaris Eeges et subinde utérque "populus arnore et fraternitatis viuculo junctus sub eodem sceptro rerpuiescens eximia sapientiae et miranda heroicae virtutis specimina dedit. Az öreg nádor azt mondta: „Semmisem törtónt az uj épületben, el kell simítani az egész dolgot, aki a lengyel nemzetnek segítségére menni kivan : nem az osztrák ház iránti hűségét szegi meg. Nem szabad ebből lármát csinálni, több rósz, mint jó lenne belőle, múljék el tőlünk e pohár; s az illetők kibocsáttattak. Az isten őrizzen tőle. hogy a ministerelnök ur bölcsessége annyira meghaladja jo szivét, hogy az ő gondolkozására időt se hagyjon. Meft ha igazat akarunk szólani, ki indította meg ezen országos nagy mozgalmat más, mint a t. ministerelnök ur? (Mozgás.) Közel egy éve, octóber 28-ikán a poliezia nagy hajtóvadászatot rendezett a boulevardokon. hogy megakadályozzon egy fáklyás zenét, melyet a török consulnak kívánt adni az ifjúság. Mi lett a következés? Az, hogy az ifjúság egy 60 tagú bizottságot nevezett ki, mely igyekezett olyan oldalról demonstrálni, mely nem eltiltható, mint egy wczai fáklyászene Nem demonstrált az ifjúság, hanem Alidul Kerimnek egy kardot szerzett és azt deputátióval oda vitte. Ezt nem lehetett megakadályozni. Mi lett a kövei kezese? a Corvinák hazahozatala. Az osztrák politika azt tette szükségessé, hogy Tahit' bey távol tartsa magát Budapesttől. Mi lett a következés? Az, hogy bejött egy deputatió Törökországból üdvözölni a magyar ifjúságot. Már ezek a magyarnemzet vendégei voltak, és nagyszerű fénynyel fogadtattak. Itten már a ministerelnök ur a policziát használni nemcsak szükségesnek, hanem jónak sem látta. Es most legközelebb itt van — ugy mint megérdemli a tárgy, kívánom érinteni, — mi tőrtént Kassán ? Kassán Magyarország katonai főparancsnoka gratuiaíióját fejezé ki az orosz attaché ezredesnek. . . . Elnök: Nem tartozik a tárgyhoz. Németh Albert: Igvn szorosan oda tartozik, ...Üdvözletét, szerencse-kivánatát fejezé ki az orosz katonai attachénak, mondván: gratulálok ezredes, a törökök megvannak semmisítve. Hogy ez a semlegesség elvével egyezzék : azt bajosan fogja maga a t. ministerelnök ur is bebizonyíthatni Mi nagy súlyú e nyilatkozat az által, hogy aki ezt mondja, az Ausztriának legnevezetesebb tábornoka, ki ahova fegyvereit vitte, mindig győzelmesen viselte azt, vagy legalább időszerüleg és oly ildomosán vonta vissza, hogy az általa vezérelt sereg soha kudarezott nem vallott, — s ha még azt veszszük, hogy az, a ki e kívánságot kifejezte, az uralkodó nagybátyja: ez mondhatatlan nagysúlyt kölcsönöz szavainak. Mi lett arra a felelet? A török győzelmekre a főváros ünnepélyesen kivilágítása, minden
