Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-287
288 2S7 ors/áges lilás t>Uól>ur Ifi. 1H77. séges dolog, a mint ez más esetben is megszo- I kott történni. Bizonynyal ez volt az indok, a miért I a marosvásárhelyi kir. törvényszéknél egyesittetett az ügynek legombolyitása. Es ón ugy hiszem, hogy ahhoz, hogy ebben valaki már azt lássa, hogy főbenjáró bűnért akarják az illetőket keresni, egy kissé erős fantásia szükséges, inert tudtomra a marosvásárhelyi törvényszék más ügyekben is szokott itélni, s igy azért, hogy valaki a marosvásárhelyi kir. törvényszók elé vitetik, azt mondani, hogy főbenjáró bűnnel vádoltatik : per absoluttini nem lehet. Mielőtt berekeszteném beszédemet, arra nézve kívánok még egy pár szót elmondani, a mire nézve megígértem, hogy szólani fogok. (Halljuk!) Azt mondottam, hogy azt, a miről Erdélyben szó van, egyszerű fegyvercsempészetnek nevezni I nem lehet. Ismétlem : azt, mennyiben igaz az. a ! mivel az illetőket vádolják, be fogja bizonyítani a törvényes eljárás; de ha nem beszélek is egyébről, mint csak arról, aminek folytán intézkedni i kellett: miről van a szó? (Halijuk!) igen jól tudják a, t képviselő urak, hiszen nagyított és eltorzított alakban hirdették a hírlapok" is, sőt még ! azt is olvastam — nem kormánypárti lapban — j ciceró betűkkel vezérczikkben, hogy „biztositha- j tünk mindenkit, hogy a törököknek akartak ugyan í fegyverrel segítségökre menni, de antidynasticus j szellemből nem indultak ki sem az erdélyi, sem a fővárosi intézők." j Midőn ilyeneket nyíltan hirdetnek, akkor mégis j csak kötelesség, annak, hogy mennyiben áll a dolog, végére járni. En ismétlem, hogy midőn ar- j ról van a szó : egy velünk békében élő országba fegyveres erővel berontani ; midőn arról van szó : törvényesen tiltott toborzásokat eszközölni: akkor ezt egyszerű fegyvercsempészettel hozni hasonlatba nem lehet. Igen régen ismeri a ház ebbeli nézetemet. En akkor, midőn ilyennek alapos gyanúja merült fel a szerbek, az oroszok érdekében, kötelességemnek tartottam az illetőket, s köztök még egy képviselőt is átadni az igazság kezeinek. De ha neutralitásról egyfelől, másfelől pedig saját hazánkbeliek iránti egyforma igazságról akarunk beszólni: akkor legegyszerűbb kötelességem az volt, hogy ha ezt megtettem Mileticsesel szemben, a ki szerb nemzetiségű volt, hasonló esetben, hasonlóan járjak el mással szemben is, a ki történetesen magyar, vagy székely születésű. (Élénk kelyedh a középen.) Es mondhatom a t. képviselő uraknak, hála a székely nép, —- a népet mondom, —• józanságának, az a nép a még azóta sern szűnő minden bujtogatás daczára is csendes, az a nép megbotránkozva szól arról, a mire reávenni akarták ; és én azt tartom, hogy ezen népet, azon lelkiismeretlen embereknek áldozatul esni hagyni nem szabad, a kik saját — most nem mondom miféle — vágyaik kielégítése végett elég lelketlenek, azon népet, a legnagyobb bajba belevinni, annak nyugalmát, annak biztonságát, annak életét is veszélynek kitenni. (Élévk helyeslés a középen.) Kérem t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Németh Albert: T. ház ! A ministerelnök urnak hozzám intézett válasza oly nagy terjedelmű a ma általam tett interpellátióra, hogy a dolog természeténél fogva,, méltóztassék nekem megengedni, ha arra én is hosszasabban és ugy a mint megérdemli, válaszolni igyekszem, En a ministerelnök ur válaszát három csoportra osztom. Az elejét megvallom, nem értem: a másik részbe nem osztozom, azon részét, a melyben a személyes jog köréből és odavágó és abból tehetendett intézkedéseket magától elutasítja, azt ón is hiszem és tudomásul veszem. Mindezeket együtt véve igen természetes, hogy én a hozzám intézett választ tudomásul nem vehetem. Mindenekelőtt azt mondja, hogy az ellenzéknek szokása az, mindeneket elhinni, mik a hírlapokban közöltetnek és a mik pletykák ; és mindazokat el nem hinni, a mi a kormány részéről felhozatik. En e kifejezést t. ministerelnök ur nem értem, mert ennek két oldala van és én oda fordítom, hogy a ministerelnök ur elhiszi mindazokat, amik neki relatióként jönnek azon férfiaktól, kik a hibát első sorban a csirájában elkövették, hogy magukat tisztázzák, azokat mind autnentisálni méltóztatik a valóság színével és saját auctoritásának támogatásával; míg az általunk felhozottakat és netaláni hiteles adatokat ós bebizonyításokat pletykáknak nevezni. (Felkiáltások a középen: Adatokat kérünk ! Zaj l) Elnök : Méltóztassanak meghallgatni a szólót. (Halljuk!) Németh Albert: Az adatokat igen szívesen felhoznám, azokat a házon kívül meg is mondhatom ;' de felhatalmazásom azon férfiaktól, kik e ház tagjai, hogy e pillanatban őket megnevezzem, nincs. (Derültség.) Azt mondja a t. ministerelnök ur, — hogy chronologikus sorrendben menjek: — mindegy, hogy némely esetben van-e speciális törvény, vagy nincs, hanem ahol az állam érdeke kívánja, ott bizonyos dolgokban azt törvény nélkül is respectálni kell oly eseményeknél, melyek magának a dolognak természetéből respectáland óknak ítéltetnek. Iiyen a képviselői immunitás is Sajnálom, t ház, hogy ezennel a t. ministerelnök ur erősebb argumentumot felhozni nem méltóztatott; mert tagadom, hogy nincs erre nézve törvén)-,, sőt annyira van. hogy az országgyűlésre útban levőket és hazatérőket, itus reditus, tehát
