Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-287

287. országos ülés október 16. 1877. 287 nézve nem volna is az esetre épen alkalmazható coueret törvényünk: épen ugy, mint a szabad intézmények analógiájánál fogva respectáltatik a személyes szabadság, a képviselői immunitás és a többi: a létező intézmények analógiájánál fogva kell respectáltatni annak, a mi az államnak, mint ilyennek saját védelme szempontjából okvetlenül szükséges. (Helyedé* a középen.) Különben a t. képviselő ur idézi múltkori beszédemből azt is, hogy egyeseknek és pártoknak a maguk kezére politikát csinálni nem szabad, és ebben az állításban az alkotmány ellen elkövetett nagy bűnt lát. Én azt, a mit mondottam, e tekintetben is az utolsó betűig fentartoro ; j mert azt gondolom, hogy mindenki megteheti ma- i gának azon disüncüót, mely ezen nyilatkozatom szavaiból is kitűnik, hogy sohasem mondottam és nem mondom : hogy nem lehet valakinek más politikai meggyőződése, hogy nem törekedhetik, — csak respeetálja mindenkor a haza törvényeit — j más czélzatokra, mint a melyekre épen a kormány, vagy a többség törekszik; de igenis mondottam, és mondom azt: hogy ezen törekvés jogosítja az illetőt arra, hogy az alkotmányos faotorokat a maga czólzatainak megnyervén, azon alkotmányos íáetofok utján saját czélzatait érvényesítse; nem jogosítja azonban arra, hogy az alkotmányos faetorokat meg nem nyerhetvén, az azok által követett törvényszerű politikával ellenkező politikát a saját kezére és ,pedig még erőszakos eszközökkel is kövessen. (Élénk helyeslés a középen.) Erre soha, sehol semmiféle országban sem lehet senki sem jogosítva. A mi a képviselő ur állításait illeti, a keleti vasúton állítólag történt nagy fegyverszállitalányokra nézve már elmondottam nézetemet. A mi a képviselő urnák többi állításait illeti, azokra a következőket vagyok bátor megjegyezni. A képviselő ur először is szeuirehányólag felhozza, hogy a honvédelmi minister Erdélyben j járt. No uraim, ón mondhatnám, hogy a honvé- | delmi ministor egyesegyedül azért ment Erdélybe, j hogy a máskor is tenni szokott körútját a hon- | véd depots-ok megvizsgálására megtegye és hogy j ez volt utjának ezólzata, ezt mondom is ; de megmondom határozottan azt is, hogy igen is, én kértem őt. hogy ezen körútját legye meg most, mert akartam teljesen megbízható szemtanú tapasz- I taiatai után tudni és hallani : mik azon dolgok, melyekről oly borzasztó és annyira eltérő híreket lehetett mindenütt olvasni. (Élénk helyeslés a középen.) És én azt hiszem, midőn ezt tettem, de nem ruházva fel a honvédelmi ministert semmiféle, nem az ő hatáskörébe tartozó teendővel: akkor az országnak és épen azon, vidéknek érdekében helyesen cselekedtem. (Éléi-k helyesléi a középről.) A másik, a min a képviselő ur megütközött, az. hogy gróf Bethlen Csik-Szeredára királyi biztosnak kineveztetett. No, t. képviselő H-*, nyugodjék meg, mert sem Bethlen gróf sem Csik-Szeredára, sem máshová senki, sem ő sehová királyi. sem kormánybiztosul Id nem neveztetett. (Élénk derültség és tetszés a középen.) A „Nép Zászlajáéban és az „Egyetértés"-ben olvastam én is o hírt; (Derültség a középen.) de nem tudom, mióta tudják ezek a kormány titkos ténykedéseit oly pontosan és kivel állnak érintkezésben. (Derültség a középe,;.) Hasonlólag a mi a szebeni főhadparancsnokot il'cti, erre nézve határozottan mondom, hogy Eingelshei;!! báró semmi névoj nevezendő oly kinevezést, melylyel ne bírt volna. — pontosan nem tudom, hány év óta — nem' kapott, és ő egyáltalában nincs kinevezve sem királyi, sem kormány biztosnak. Igen is, azon a vidéken, hol egy perczig a nyugalom megzavarásától lehet tartani, utasítottam a főispánokat és hatóságokat, hogy a szükséghez képest, ha kell vele egyetértőleg járjanak el. (Helyeslés a középen.) És ismét azt mondom, hogy ezt tenni határozott kötelességem volt ós még azt is mondóin, hogy nem a katonai paracsnokság helyeztetett a rendes törvényes polgári hatóságok fölé, hanem a katonai parancsnokság utasíttatott illető helyről azok megkeresésére eljárni. (Helyeslés a középen.) T. képviselőház! (Halljak) Még azt is felhozta a. t. képviselő ur, hogy én kimondottam előre, a bűnöst bizonyos emberekre. A múltkori beszédemben — hivatkozom az egész házra, — hogy midőn elmondottam, hogy minő alapon kellett a vizsgálatot megindítani: határozottan elutasítottam magamtól a nyilatkozást az iránt, hogy miféle bűnben és mennyiben lélegzenek az illetők; hozzá tévén: hogy az ország rendes bíróságai előtt van az ügy. s ezeknek lesz feladata kideríteni, hogy van-e bűn? és ha van: miféle és minő fokú az V Én tehát, a vádat, mintha ón pracjudicálni akartam volna a bíróságok eljárásának, nem fogadhatom el: de viszont azt tartom, hogy a menynyire nem helyes és nem volna helyes, hogy a képviselőház azokra vonatkozólag, kik a rendes hatóságok és bíróságok előtt állanak, be nem várva ezek eljárását, kimondja a bűnöst: ép oly kevéssé engedhető meg. hogy azoknak ártatlansága hirdettessék e házban ós e házon kívül, s ez által a bíró intimidáltatni szándékoltassák, hogy ne merje a törvényt alkalmazni. (Jgn: ! ügyvan ! a középen.) Különben egyfajta ténykedés ellen — ezt meg fogja nekem mindenki engedni a házban, — a vizsgálatot egy helyütt folytatni okvetlenül szűk-