Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-287

286 287. országos ülés október 16. 1877. vendőre is ünnepélyes Ígéreteket tészen! Mindamellett tagadhatatlan tények: Hogy 1-ször a keleti vaspályán az orosz hadsereghez nagymennyiségű hadiszerek szállíttatnak, sőt a személyvonatokon egész vvaggonok lőszerekkel terhelve Brassóba érkeznek, s a vasúti végállomáson tengelyre átrakatva egész nyilvánossággal, s minden akadály nélkül az orosz hagsereghez indíttatnak, a mint azt a képviselőház több érdemes tagjainak látni alkalmuk volt. Hogy 2-szor ezzel ellenkezőleg, szintén a keleti vasúton, állítólag a török hadsereg segélyére Brassó és vidékére érkezett fegyverek és lőszerek lefogialtattak: — több jeles honpolgárok elfogatva'börtönbe ki sértetnek, házmotozások és fegyverkutatásokkal a genzdarmeria a személy- és vagyonbiztonságot támadja meg; — majd a honvédelmi minister a helyszínére siet, majd ismét gr. Bethlen Gábor királyi biztosul Csíkszeredára küldetik ki ; s végre mindezeknek betetőzésére báró Eingelsheim cs. k. altábornagy katonai főparancsnokul küldetik ki, s e minőségében minden polgári hatóság rendelkezése alá helyeztetik. Hogy 3-szor börtönbe vetett hazánkfiai most legközelebb rendes illetékességűk helyéről Marosvásárhelyre vitettek által ; mivel pedig az 1871-iki Öl. t.-cz. 25. §-a a főbenjáró büntettek elkövetőire határozta, illetőleg jelölte meg a maros-vásárhelyi törvényszék competentiáját: hol vagyon és melyik azon törvény, mely feltéve bár, de meg nem engedve, a történt fegyvercsempészetben! bünrészesseket és bebörtönözött hazánkfiait ezért a főbenjáró bűntényeket elkövetők rovatába sorozhatná,"? Interpellálom tehát a t. ministerelnök urat: Miképen egyezik a vallott semlegességek elvével az 1-ső pontban felhozott fegyver és lőszercsempészettel szemben követett engedékenysége? Miképen egyeztethető meg a 2. és ő. pontban felhozott szigorú eljárás az igazság elvével, s azon felelősséggel, melylycl mint az ország ministerelnöke az egyéni szabadság megőrzésére s tiszteletben tartására köteles? Es végre: Miképen egyeztethető meg e bánásmód azon férfiakkal szemben, a kik törvényeink által nem tiltott módon az ország közhangulatának és a haza népe közóhajának: a török nemzet segítségére tettlegesen is föllépni, s magukat föláldozni készek voltak? (Mélyedés a szélső haloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Midőn a t. ház engedelmével a hozzám intézett interpel latiéra röviden válaszolni akarok, teszem ezt azért, mert az ilyen kérdezgetésekre a válaszszal sokáig adós maradni nem szeretek. (Halljuk! Halljukl) Mindenekelőtt egészen röviden megjegyzem, hogy az interpeliátiók alkalmával a házszabályok a ministernek semmivel sem adnak több jogot, mint az interpelláló képviselőknek: tehát a t. | képviselő urnák már elmés bevezetése sem felel meg a valódi tényállásnak. (Helyeslés a középen.) A mi a t. képviselő ur kérdéseit illeti, ugy i látszik a képviselő ur abból indul ki, hogy a mi hivatalos jelentés, az mind valótlan ; ellenben az, a mi bárhonnan felkeveredett pletyka, de a miért a kormányt meg lehet támadni: az eo ipso mind bebizonyított igazság; (Derültség.) mert másképen j nem állithatná oda mint tényt azon brassói, állítólag nyilvánosan történt fegyverszállítást. Jót állok róla, hogy Magyarországon keresztül sem az egyik félnek, sem a másik félnek, az oroszoknak ép oly kevéssé mint a törököknek nem szállítanak fegyvereket; de ha mégis történt valami ! ilyes, biztosithatom, hogyha azok, kik a képviselő I urnák tettek róla jelentést, helyette hozzám for• dúltak volna : biztosithatom, hogy eltiltottam volna a szállítást, mini: a mennyire a lókivitelre fönálló tilalomnál fogva még azt is betiltottam, hogy Erdélyből lovas szekerekkel nagyobbszerü fuvarozások történjenek Eumániába és így az orosz hadsereg irányában. Azt tehát, hogy a keleti vasúton ilynemű fegyverszállítások nyíltan történtek, határozottan tagadásba veszem, míg a képviselő ur ezt be nem bizonyítja. A mely perczben pedig bebizonyítja, hogy ilynemű szállítások nem nyíltan ugyan. — mert hisz nyíltan nem történhettek, — de titkon történtek ; legyen meggyőződve, hogy azokat, kik fegyvercsempészettel foglalkoznak, és kik a törvényes tilalmat megszegik, bizonyosan meg fogom gátolni abban, hogy ezt tovább tegyék, és ha reá érdemeket szereznek, a maga törvényes utján riiegfenyitésökről is fogok gondoskodni. (Tetszés a középen.) Azonban az ellen, a miért a t. képviselő ur, a mint hiszem, ezt felhozta, a-z ellen hogy az, a mi Székelyföldön szándékoltatott, egyenlő volna vasúti fegyverszállítással: már most egyelőre is tiltakozom, a mint később is pár szóval még erre vissza fogok térni. A t. képviselő ur idézvén múltkori beszédein bői. a többek között azt mondatja velem, hogy én nem tudok oly magyar törvényt, melynek alapján a befogatások történtek, de majd megtalálják azt a bíróságok. Én nem ezt mondottam, hanem mondottam azt, hogy: „biztosítom a képviselő urat, hogy van oly magyar törvény, a melynek alapján ez történt; arra, a törvényre rámutatni, s azt az esethez képest alkalmazni a bíróságok feladata lesz " (Helyeslés a középen.) De mondottam azt is és ismétlem, — nem revocálom legtávolabbról sem — hogy még ha nálunk, épen ugy mint igen sok helyütt másutt, az egyéni szabadságra, a képviselői immunitásra és más hasonlókra nézve az illető esetre épen alkalmazható concret törvény nincsen is ; ha az állam biztonsága ellen elkövetett egyes tényekre