Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-287

287. országos ülés októfcer 16. 1877. 285 ségsértést vagy hűtlenséget kövessen el. s hogy azt szabadságától megfosztani, bebörtönözni lehessen : azt én el nem ismerhetem. Később a Székelyföldre a helyszínére a t. honvédelmi minister, Szende Béla ur küldetett ki, majd ismét Osik-Szeredára küldetett Bethlen Gábor gróf biztos ur. Most pedig a legutóbbi esemény, mely bennünket mély bánattal tölt el, az, hogy b. Ringelsheim altábornagy, szebeni katonai parancsnok Erdélyre nézve katonai parancsnokul kineveztetett és minden politikai hatóság ő alá rendeltetett. Meghiszem t. ház hogy az általam t. ministerelnök ur erre azt fogja válaszolni, hogy ő erről semmit sem tud. Megengedem; hanem épen azért, mert a ministerelnök tudtán kivül, sőt akarata ellenére ilyesmi történhetik: arra vagyok kényszerölve, hogy e tekintetben szavamat a képviselőházban felemeljem. Megmondom miért? Magyarország — mint tudjuk — négy katonai parancsnokságra van osztva : pozsonyi, budapesti, kassai és temesvárira. E katonai parancsnokságok a budapesti katonai főparancsnokságnak vannak alárendelve. Az erdélyi katonai főparancsnok, a szebeni nincs alárendelve a budai katonai főparancsnokságnak ; hanem egyenesen csak a bécsi közös hadügyministerium alatt áll, azzal van egyenes levelezésben, egyedül annak közegeként tekinthetők. No hát ha a katonai parancsnok, a ki még csak itt a hazában a katonai főparancsnoksággal összeköttetésben sincs, hanem egyenesen a bécsi hadügyministeriumtól függ, ha az Erdélyre nézve a jelen körülmények közt főparancsnoksággal ruháztatik fel ós minden hatóság az ő rendeletét respecíálni és teljesíteni tartozik: ez bizony igenis a régi absohü idők maradványa, de alkotmányos ország fogalmával incompatibilis. Ezek azok. miket különösen az erdélyi eseményekre vonatkozólag mondani óhajtottam. Van még egy, és ez az, hogy elfogott hazánkfiai a rendes illetékességű helyről a marosvásárhelyi törvényszék területére helyeztettek át. Már pedig tudni méltóztatik, hogy az 1791. 12. t.-cz. azt mondja, hogy : ordo iuris uemini in favorem perturbandus aut immutandus. Ha tehát az illetőség a marosvásárhelyi kir. törvényszék területére helyeztetett át: ez nem történhetett más okból, mint azért, mert főbenjáró bűntettekre a felségsértés, hűtlenség stb. efféle rovatba tartozó bűnnek elkövetőire az 1871: 31. t.-cz. 25. §-a szerint, Erdélyre nézve a marosvásárhelyi törvényszék specziális fórum. Ha tehát ezek. most egypár hete mióta bebörtönöztettek, Marosvásárhelyre vitettek : ez implicite involválja azt, hogy I ezek felségsértés, hűtlenség, szóval poena capitis j bűntény elkövetésével vádoltatnak. Ezek tehát azon törvénynek illetőségéhez tartoznak. T. ház ! Alkotmányos fogalmakkal nem tartom összeegyeztethetőnek, hogy valakire reásüssenek egy vagy más bűnt, vétséget ott, a hol a vétségre nézve törvényt felhozni maga az ország ministerelnöke sem képes. Még egy van, a mit a t. ministerelnök ur a múltkor pártom megnyugtatására mondani méltóztatott, hogy t. i. elfogott honfitársaink kíméletes, tisztességes bánásmódban részesülnek. Nem kételkedem a ministerelnök ur szaraiban ; de ő csak írott jelentésből beszélt. Lehet, hogy vannak odalent oly elemek, kik elragadtatva régibb boszuból, pártgyülöletből, ez alkalmat felhasználják, hogy boszut álljanak azon férfiakon, kiknek elfelejteni nem tudják soha, hogy az alkotmányos élet párthullámzásai közt mindig ellenségekként állottak szemben, még pedig épen azért, mert ők azon elveket védelmezték, melyeknek vezérét a t. ministerelnök úrban ismerték el. Mondom tehát, hogy én azt hiszem, hogy a t ministerelnök ur meg van győződve arról, hogy azok a legjobb bánásmódban részesülnek ; de nekem okom van azon hírek nyomán, melyek onnan érkeznek, abban kételkedni. Azonban nem teszem, mert nekem tökéletesen mindegy, bármily bánásmódban részesülnek. A mely ember egyszer foglyul ejtetett, ki nélkülözi a szabadságot, ép azért, mert szabadságharczban vagy más magasztos eszméért akarta életét föláldozni: annak az, hogy kényelemre szolgáló czikkek vannak börtönében , hogy így vagy amúgy étkezik, hogy hírlapokkal, dohánynyal, pipával vagy szivarral láttalik el a börtönében, tökéletesen mindegy. Eabnak, a ki foglyul ejtetik, annak csak egy óhaja van, a szabadság. (Elénk helyeslés a fzélsö balon.) Én tehát a ministerel nőkhöz azon kérdéssel fordulok, összefoglalva az előadottakat: melyik azon törvény, mely a kormányt ezen eljárásra jogosítja'? Meddig fog még tartani elfogott hazánkfiai bebörtönöztetése ? ós szándékozik-e a t. ministerelnök ur lépéseket tenni ? hogy mielőbb ez abnormis állapot megszüntetésével Erdély ós a Székelyföld lakossága leesillapittassék és elfogott honfitársaink szabadlábra helyeztessenek. Lesz szerencsém interpellátiómat felolvasni. (Olvasna): Interpellátió a ministerelnök úrhoz : Midőn az orosz-török hadjárat folyamában a kormány magatartása iránt Magyarország ministerelnökéhez a képviselőházban kérdések tétetnek: mindannyiszor bizonyítgatni igyekszik a ministerelnök ur. az osztrák-magyar monarchia részéről a hadviselő felekkel szemben követett semlegességet, s annak megtartása és megőrzésére nézve jö-