Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-287

287. országos ülés októfcer 16. 1877. 285 ségsértést vagy hűtlenséget kövessen el. s hogy azt szabadságától megfosztani, bebörtönözni le­hessen : azt én el nem ismerhetem. Később a Székelyföldre a helyszínére a t. honvédelmi minister, Szende Béla ur küldetett ki, majd ismét Osik-Szeredára küldetett Bethlen Gá­bor gróf biztos ur. Most pedig a legutóbbi ese­mény, mely bennünket mély bánattal tölt el, az, hogy b. Ringelsheim altábornagy, szebeni katonai parancsnok Erdélyre nézve katonai parancsnokul kineveztetett és minden politikai hatóság ő alá rendeltetett. Meghiszem t. ház hogy az általam t. minis­terelnök ur erre azt fogja válaszolni, hogy ő er­ről semmit sem tud. Megengedem; hanem épen azért, mert a ministerelnök tudtán kivül, sőt aka­rata ellenére ilyesmi történhetik: arra vagyok kény­szerölve, hogy e tekintetben szavamat a képvise­lőházban felemeljem. Megmondom miért? Magyarország — mint tudjuk — négy katonai parancsnokságra van osztva : pozsonyi, budapesti, kassai és temesvá­rira. E katonai parancsnokságok a budapesti ka­tonai főparancsnokságnak vannak alárendelve. Az erdélyi katonai főparancsnok, a szebeni nincs alá­rendelve a budai katonai főparancsnokságnak ; ha­nem egyenesen csak a bécsi közös hadügyminis­terium alatt áll, azzal van egyenes levelezésben, egyedül annak közegeként tekinthetők. No hát ha a katonai parancsnok, a ki még csak itt a hazá­ban a katonai főparancsnoksággal összeköttetés­ben sincs, hanem egyenesen a bécsi hadügymi­nisteriumtól függ, ha az Erdélyre nézve a jelen körülmények közt főparancsnoksággal ruháztatik fel ós minden hatóság az ő rendeletét respecíálni és teljesíteni tartozik: ez bizony igenis a régi ab­sohü idők maradványa, de alkotmányos ország fogalmával incompatibilis. Ezek azok. miket különösen az erdélyi ese­ményekre vonatkozólag mondani óhajtottam. Van még egy, és ez az, hogy elfogott hazánkfiai a rendes illetékességű helyről a marosvásárhelyi tör­vényszék területére helyeztettek át. Már pedig tudni méltóztatik, hogy az 1791. 12. t.-cz. azt mondja, hogy : ordo iuris uemini in favorem perturbandus aut immutandus. Ha tehát az illetőség a marosvásárhelyi kir. törvényszék területére helyeztetett át: ez nem tör­ténhetett más okból, mint azért, mert főbenjáró bűntettekre a felségsértés, hűtlenség stb. efféle ro­vatba tartozó bűnnek elkövetőire az 1871: 31. t.-cz. 25. §-a szerint, Erdélyre nézve a marosvásárhelyi törvényszék specziális fórum. Ha tehát ezek. most egypár hete mióta bebörtönöztettek, Marosvásár­helyre vitettek : ez implicite involválja azt, hogy I ezek felségsértés, hűtlenség, szóval poena capitis j bűntény elkövetésével vádoltatnak. Ezek tehát azon törvénynek illetőségéhez tartoznak. T. ház ! Alkotmányos fogalmakkal nem tar­tom összeegyeztethetőnek, hogy valakire reásüssenek egy vagy más bűnt, vétséget ott, a hol a vétségre nézve törvényt felhozni maga az ország minis­terelnöke sem képes. Még egy van, a mit a t. ministerelnök ur a múltkor pártom megnyugtatására mondani mél­tóztatott, hogy t. i. elfogott honfitársaink kíméle­tes, tisztességes bánásmódban részesülnek. Nem kételkedem a ministerelnök ur szarai­ban ; de ő csak írott jelentésből beszélt. Lehet, hogy vannak odalent oly elemek, kik elragadtatva régibb boszuból, pártgyülöletből, ez alkalmat fel­használják, hogy boszut álljanak azon férfiakon, kiknek elfelejteni nem tudják soha, hogy az alkot­mányos élet párthullámzásai közt mindig ellensé­gekként állottak szemben, még pedig épen azért, mert ők azon elveket védelmezték, melyeknek vezérét a t. ministerelnök úrban ismerték el. Mondom tehát, hogy én azt hiszem, hogy a t ministerelnök ur meg van győződve arról, hogy azok a legjobb bánásmódban részesülnek ; de ne­kem okom van azon hírek nyomán, melyek on­nan érkeznek, abban kételkedni. Azonban nem te­szem, mert nekem tökéletesen mindegy, bármily bánásmódban részesülnek. A mely ember egyszer foglyul ejtetett, ki nélkülözi a szabadságot, ép azért, mert szabadságharczban vagy más magasztos esz­méért akarta életét föláldozni: annak az, hogy ké­nyelemre szolgáló czikkek vannak börtönében , hogy így vagy amúgy étkezik, hogy hírlapokkal, dohánynyal, pipával vagy szivarral láttalik el a börtönében, tökéletesen mindegy. Eabnak, a ki foglyul ejtetik, annak csak egy óhaja van, a sza­badság. (Elénk helyeslés a fzélsö balon.) Én tehát a ministerel nőkhöz azon kérdéssel fordulok, összefoglalva az előadottakat: melyik azon törvény, mely a kormányt ezen eljárásra jogosítja'? Meddig fog még tartani elfogott ha­zánkfiai bebörtönöztetése ? ós szándékozik-e a t. ministerelnök ur lépéseket tenni ? hogy mielőbb ez abnormis állapot megszüntetésével Erdély ós a Székelyföld lakossága leesillapittassék és elfogott honfitársaink szabadlábra helyeztessenek. Lesz szerencsém interpellátiómat felolvasni. (Olvasna): Interpellátió a ministerelnök úrhoz : Midőn az orosz-török hadjárat folyamában a kormány magatartása iránt Magyarország minis­terelnökéhez a képviselőházban kérdések tétetnek: mindannyiszor bizonyítgatni igyekszik a minister­elnök ur. az osztrák-magyar monarchia részéről a hadviselő felekkel szemben követett semlegessé­get, s annak megtartása és megőrzésére nézve jö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom