Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-285
285 országos Ülés október 18. 187". 235 Ivor képviselő úrral azon másik téren, a külön vámterület terén : mert különben ha erre a készség meg nem volna benne, ismert mély belátásánál és éles eszénél fogva, nem tudnám megfogni az eljárást, melyet ma követ. A t. képviselő ur ugyanis tudja, hogy e házban meglehetős számmal vannak a külön vámterület hivei. No ugyan kérdem, midőn a közös vámterületet fenntartani akaró kormányjavaslatokkal szemben azok szavazatait szaporítja, — mert igy áll ám a dolog, —• kik, ha a kormány javaslatai megbuknának : okvetlenül a külön vámterület mellett lennének, akkor alig ha tesz egyebet, mint — ha csakugyan akarná a közös vámterületet — saját lábai alól húzza ki a gyékényt. Mert azt csaknem hiszi a képviselő ur, hogy ő néhány igen jeles barátjával együtt, ha a kormány propositiói megbuknának, azon ő hozzájok képest óriás nagy többséget, mely ezen szavazat consecpientiájául a külön vámterületet tűzné ki, megnyerhetné arra, hogy most már ne akarjanak külön vámterületet, hanem hogy csatlakozzanak a közös vámterület zászlajához. A t. képviselő ur több vádat emelt a kormány ellen. Én azon vádak ellen, a melyek itt elmondattak, de melyek bebizonyítása meg sem kisértetett, a kormány eljárását védelmezni nem fogom; de figyelmeztetnem kell a t. házat, hogy még ezen szemrehányásokban is nem egy ellentét van. A t. képviselő ur beszéde elején még meg is dicsérte a kormány taktikáját, mely szerint először is ezen legplausibilisabb törvényjavaslatot hozta be azért, hogy ez egyszer elfogadtatván, praejudiciumot képezhessen a többiek elfogadása iránt. Alig hangzott el azonban ezen dicséret és ezen vád, a melyet csak azért nem nevezek gyanúsításnak, mert hiszem, hogy bona fide vádolt vele, rövid néhány perez múlva már azt mondja, hogy ő'kénytelen a kormány javaslata ellen szavazni, mivel ő a közös vámterületnek és a kiegyezésnek hive és igy nem támogathatja azon kormányt, a mely azáltal, a miként megindította most a házban a kiegyezési javaslatok tárgyalását, veszélyezteti azon czél elérését, melyet maga elé tűzött. Egyfelől tehát az egyik perezben mint ügyes taktikust, azzal vádolni a kormányt, hogy titkosan erőszakot téve, megcsalva a t. házat, azért hozta be első sorban a szeszadó törvényjavaslatot, hogy ezt elfogadtatva a ház által, elérhesse a többi javaslatok elfogadását, a másik perezben pedig azt állítani, hogy azért kell a kormány eljárását hibáztatni, mert az által, hogy a szeszadót hozta be legelőször, veszélyezteti magának a közös vámterületnek elfogadását: azt hiszem ez a sokszor emiitett logikával nem fér meg. ( ügy van! a középen). A t. képviselő ur azt monda, hogy azért nem fogadhatja el a szőnyegen lévő törvényjavaslatot, mert szükséges, hogy legyen valahol meg a kiegyezés zászlója, azon torzkép nélkül, melyet reá a kormányjavaslatai festenek. Én nem tudom t. képviselőház, hogy ha a t. képviselő ur maga is segédkezet nyújt a kormányjavaslatok megbuktatására és elősegíti azon törekvést, hogy többségre jussanak a házban azok, kik az önálló vámterületet akarják — mondom — nem tudom, hogy ezen zászlót azután minő czélból akarja kitűzni. Annyi bizonyos, ha nem lesz is rajta torzkép, nem lesz rajta semmi sem; mert a t. képviselő ur nem lesz képes azon zászlóra, mivel nem lesz alkotmányosan azon helyzetben hogy reá a saját maga által képzelt torzképet festhesse, vagy ha ráfestené is, én a ma hallottak után merem állítani, hogy azok, a kiknek ő ma malmukra hajtja a vizet : azon zászlón sokkal torzabb képet fognak látni annál, mint a mit ő ma torzképnek elnevezett. (Helyeslés a középen). És igy azon zászlót a t. képviselő ur, mint csataereklyét kitűzheti, az lehet igen szép emlék, lehet a platói ragaszkodásnak igen szép jele a közös vámterület és a kiegyezés mellett; de annak gyakorlati politikai eredménye bizonnyal nem lehet. A zászló kitűzése pedig a politikában, az eredménynek még csak lehetősége nélkül is, nem tartozik azon tények közé, melyekért az államférfiak akár a jelenben, akár a jövőben koszorúkat szoktak aratni. (Helyeslés a középen). Én t. ház magam részéről a kiegyezés létre jöttét, a mint [ezt már annyiszor megmondottam, ohajtandónak, szükségesnek tartom politikai szempontból ; de szükségesnek tartom, amint ezt más alkalommal kifejtettem, s ha kell, a vámszövetségi vitánál lesz alkalmam kifejteni, nemzetgazdasági szempontból is; mert ha nem tartom is magunkat oly szegényeknek, mint ezt ma is említtetni hallottam; mégis azt tartom, nem vagyunk azon helyzetben, melyben mellőzve minden egyebet, egy nemzetgazdasági küzdelmet felidézni józan ésszel felfogásom szerint helyes és hazafias cselekedet volna. (Helyeslés a középen.) Én tehát részemről elfogadásra ajánlom a kormány javaslatát, s minekelőtte beszédemet befejezném, csakis azon körülményre akarok még reflektálni, amely itt felhozatott, hogy Wahrmann képviselő ur meglehet, ismeri a leendő vámtarifának főbb irányzatát, de nincs mindenki oly szerencsés helyzetben, s mint Apponyi gróf t. barátom monda, ő sem tartozik azok közé. Egy más képviselő, Eagályi Nándor képviselő ur is hangsúlyozta ezt a körülményt, és azután igen meglepett engem, midőn egyfelől azt vettem ki beszédéből, hogy neki csakugyan arról, hogy milyenek főbb elvei a javasolni szándékolt 30*
