Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-285

234 285 országos ttlés október 13.1877 burgonyatermelésre alkalmas, úgyszólván mindeu gyár megszűnt Miért? Azért, mert nagy volt az adó. Mit akar most a t. pénzügyminister ur? Még magasabbra emelni az adót. Mi lesz ennek következése ? Megszűnik még az a néhány gyár is, mely most működik. Mi ez ? A t. pénzügyminister ur agyonüti a tyúkot, hogy több tojást nyerjen, (Derültség) ezt pedig csak Kráhwinkliben tanulhatta. És mindezt miért ? Mert mindez Bécsben igy van megparancsolva. Éu határozati javaslatunkat pártolom. (IIelyeslés a baloldalon.) Wahrmann Mór: T. ház! A házszabályok 145. §-a értelmében kérek szót, mivel személyes megtámadásra kívánok felelni (Halljuk!) Ragályi Nándor t. képviselő ur, kiválóan más irányban elég elismerőleg nyilatkozott, azt állította, hogy én tegnapi beszédemben az 184H/49-iki eseményekre vonatkoztam. Én ezen eseményekre, midőn erőnk túlbecsüléséről beszéltem: nem gondoltam. Az előttem fekvő gyorsírói feljegyzésből azt veszem ki, hogy ezeket mondottam : „Erőnk túlbecsülését sehogysem helyeslem, és épen azon politakai esemény, — az erosz-török háború — melyre Mocsáry Lajos t. képviselőtársam hivatkozott, — nem is akarván az 1870. évet. a franczia-német háborút említeni —, bizonyíték arra, hogy saját erejüknek túlbecsülése mennyi bajt okozott már nemzeteknek." Világos, hogy az 1848— 49-iki eseményekre nem vonatkoztam. (Helyedé?-.) Ragályi Nándor: Nem is mondtam! Tisza Kálmán ministerelnök : T. képviselőház ! Minthogy én az előttem szólott t. képviselő úrral — értve Ragályi Nándor t. képviselő urat — egy tekintetben egészen egyforma helyzetben érzem magamat, a mennyiben — mint ő monda — a majsoláshoz én sem értek, én, mint hasonló esetekben máskor szoktam tenni, ugy a mai napon is, a midőn annyiszor hallottam a logikát említeni, tovább megyek, mint ő, s ha nem értek valamihez, kivonom magamra nézve ebből a logikai következtetést ós nem szólok hozzá, hanem hagyom ezt azokra, kik értenek hozzá és igy logikailag szólhatnak is hozzá. Azért szólalok fel, hogy némely oly dolgokra reflectáljak, a melyek a mai napon nem a szeszadótörvényről, hanem a szeszadótörvény alkalmából itt elmondattak, s midőn ezt teszem, igen sajnálom, hogy én sem követhetem, azon tanácsot, hogy az előttem szólott t. képviselő ur argumentumait czáfoljam. Nem tehetem, mert ón nem akarom, hogy még a mi parliamentünk is Kráhwinklibe illővé legyen, pedig ily modorú paiiamentalis discussio csakugyan csak Kráhwinklibe való és ne is adja Isten, hogy nálunk lehető legyen. (Elénk helyeslés a középen.) Nem fogok hosszabban értekezni arról sem, hogy Simonyi Ernő t. képviselő ur indítványának akár egyik, akár másik részét miért nem fogadhatom el. Midőn szó volt róla, hogy a jelen törvényjavaslat napirendre tüzessék-e vagy nem? akkor ez iránti nézetemet elmondtam, s azoknak ismétlésébe nem akarok bocsátkozni. Főczélja fölszólalásomnak, pár szóval reflektálni a —• mondom — a szeszadó alkalmából föl hozottakra, s főleg azokra, miket gróf Apponyi Albert képviselő ur elmondott, kinek beszédére előzetesen is megjegyzem, s e tekintetben azon ritka szerencsés helyzetben vagyok, báró Kaas Ivor képviselő urnák igazat adhatni, hogy Kaas lvor képviselő urnák összes jóslatai között valójában van egy, mely csakugyan logikai alappal bír és ez az, hogy a képviselő ur gróf Apponyi Albert mai beszéde után azt hisxi, hogy vele a külön vámterület terén találkozik. (Tetszés a középen.) Azt mondotta ugyanis az én t. barátom, hogy ő a vamközösségnek híve, barátja. De ugyan kérdem : vajon hova vezet azon hűség, azon meggyőződés a vámközösség jóságáról, ha valaki azt, hogy a mellett megálljon: oly feltételekhez köti, a melyeknek meg nem valósithatásáról maga is — meg vagyok róla győződve — tisztában kell hogy legyen magával. Tisztában kell hogy legyen magával két irányban : először azon irányban, mert bármily ártatlanul állította is oda az indirect adóknak egészen közössé tételét, midőn ezt a vámterület közösségének logikai következésképeu fejtegette, lehetetlenség, hogy egyfelől ne tudja, hogy Magyarországon — ma legalább — még alig lehet találni többséget, a mely azt elfogadná, és legkevésbé hiszem, hogy számithatna azok támogatására, kikkel különben ma. szemben ezen törvényjavaslattal egyforma álláspontot foglal el ; (Helyeslés a középen) és továbbá lehetetlen, hogy ne tudja, hogy ennek meg is van a maga jó indoka ; mert lehet ugyan ezen kérdést oly ártatlanul odaállítani, miként t. barátom szokott ügyességével tette ; de lehetetlen elzárkózni az elől, hogy ha ez egyszer kimondatik, ennek aztán igazán nagyon messze menő logikai, majdnem kikerülhetlen következései vannak ; de lehetetlen, hogy ne tudná azt is, bár azért ő a kormányt hibáztatja, hogy még ha Magyarországon lehető volna is, nehezen volna neki módjában szemben a felállított „nur kei-ne Mehrbelastung" jelszóval a monarchia másik államában keresztül vinni. Oly conditióhoz köti tehát mindjárt első lépésénél, melynek érvényesítése sem itt, sem a monarchia másik államában lehető nem lenne ma, vagyis a melyhez ma kötni annyi, mint a dolgot lehetetlenné tenni. De én megvallom, azért is hiszem, hogy ő találkozhatik még mai beszéde folytán, - eddig i nem hittem — és a mai fellépése folytán b. Kaas