Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-285

286. országos ülés október 18.1877. 231 kel szerződésre lépünk: akkor igen természetes, hogy nem lehet ily fontos kérdésben határozni azelőtt, mielőtt ezen szerződések előttünk világosak. (Helyeslés balfelÖl.) Már pedig ezen szerződések nemcsak hogy nincsenek előterjesztve, de még megkötve sincsenek, tehát ezeknek a törvényja­vaslatra való vonatkozása mindnyájunk előtt is­meretlen. Igenis, a szesziparnak legnagyobb válsága épen azért következett be, mert a kivitelt a kül­földre megszüntettük. Ez történt Olaszország felé. a melyre hivatkoztak és nekünk semmi biztosítékunk, semmi eszköz sincs a kezünkben, a melylye! ke­resztül vihetnek, hogy a külfölddé! kötendő ilyen szerződéseknél a mi érdekeink legyenek irányadók és nem az osztrák ipar érdekei (Felkiáltások bal­felöl: Sajnos. Ugy vaui) épen azon közösség nyo­mán, melynek dicsőítését annyiszor halljuk. Nevezetesen azt mondja Olaszországra vonat­kozólag Hegedűs képviselő ur, hogy épen azért. mert egy nagyobb vámterület sokkai nagyobb elő­nyöket nyújthat, mint egy kisebb : a vámközösség­ben a szeszre jobb tarifákat érhetünk el. Ez igy felállítva igaz; de nálunk az a kérdés, hogy mily szellemben vezettetik a vámpolitika ? Már pedig egy nagy vámterületit Ausztria-Magyarország, a külfölddel szemben az eddigi tapasztalás szerint az osztják ipar érdekei szerint védváinok, Magyaror­szág érdekei szerint pedig szabad kereskedelmi. Kérdem t. ház: vajon egy ország, melynek nincs ipara és a mely szabad kereskedelmi irányt kö­vet, habár kisebb legyen, nem-e több előnyt ké­pes adni egy idegen államnak, mint egy bár na­gyobb terület, de mely védvámos? {Helyeslés bal­felÖl) Ezen közösségben, melyben vagyunk, tapasz­talás szerint mindig az osztrák érdekek irányadók a vámszerződések megkötésénél, és nem a ma­gyarok. Mindezek alapján, miket elmondani szeren­csém volt. t. ház. én nem látom be, hogy ezen speciális törvényjavaslat valami előnyös és elfo­gadható volna Magyarországra nézve, daczára a vámközösségnek. De nekem még egyéb okaim is vannak, me­lyek miatt nem járulhatok a szóban levő törvény­javaslathoz. Mit követel tőlünk a kormány ? Követeli az adófelemelést. Előterjeszt nekünk egy törvényja­vaslatot, melynek pénzügyi eredményeiről semmi­féle kimutatás előttünk nem fekszik. A javaslat az eredeti szöveg szerint 60% adófdemelést ró ki a szeszre; a pénzügyi bizottság előterjesztése szerint 33% adófelemelést. A szeszadó jövedelme Magyar­országon a tavalyi zárszámadások szerint 6,600 ezer forint. Vajon a 60% adófelemelés fog-e jö­vedelmezni a kormánynak 4 milliót? vajon a 33% felemelés fog-e jövedelmezni a kormánynak 2 mil­lió plust ? Ez iránt egyátalában nem vagyunk tá­jékozva, és mi több, nem is lehetünk tájékozva. Ez a dolog bibéje. Én azon adófelemelést meg­szavaznám, nem kedvein szerint, hanem a kény­szerűség befolyása alatt, és elfogadnám Móricz Pál és Wahrmann képviselő urak okoskodását is, hogy miután a direct adók felemeltettek, ha már kell adófelemelésnek lenni, az indirect adók is emeltessenek : de csak azon esetben volnék erre hajlandó: ha biztos volnék benne, hogy ezen adó­felemelés a magyar kincstár állapotán segit, an­nak jövedelmeit fokozza, és az adóalapot, t. i. a szeszipart alá nem ássa, {Helyeslés balfelöl) De a jelen 1 örvényjavaslatnál erről biztosítva egyátalá­ban nem érzem magamat, Hiszen, mint láttuk, az osztrák ipar erősebb mint a magyar, tehát az adó­felemelést jobban megbírja. Wahrmann képviselő ur okoskodása szerint a magyar ipar gyönge, mert 24%-es pénzzel dolgozik, tehát az adóemelés reánk nézve sokkal veszélyesebb. Mi következik ebből? Ha nincs elkülönítve a fogyasztási terület, meg­történhetik, hogy az adóemelés az osztrákra nézve nemcsak azért előnyösebb, mert az iparra nézve tűrhetőbb, hanem előnyösebb annálfogva is, inert az ő kincstárába hajtja a szesznél is azon ma­gyar fogyasztás jövedelmét, mely ma a hazai pénz­tárakban foly, s ez oly helyzetet teremtene, mi­lyet a sörnél és a czukornál fejtegetett Wahrmann képviselő ur : akkor nincs haszna a kincstárnak, de van végtelen kár a közgazdaságnak. Nem mondóin, hogy így lesz, de semmikép sem va­gyunk felvilágosítva aziránt, hogy máskép lesz. De még egy másik financiális szempont is irányadó. Hogyan állunk a pénzügyi helyzettel ? Én még soha nem láttam azt, hogy valamely kormány adófelemelést követeljen, mielőtt a bud­getet beterjesztette volna. Hogyan indokolja az adófelemelést ? Az a fedezethez tartozik. A fede­zeti részt még nem ismerjük, és nem tudjuk, hogy mi lesz a deficit? nem tudjuk, hogyan kivan a kormány a pénzügyi helyzeten segíteni? hogyan kívánhatja hát tőlünk azt, hogy jó lelkiismerettel megszavazzunk egy ily tekintélyes adót, a melylyel a nép tulterheltetésél még fokozzuk ? Tessék be­bizonyítani, hogy ez szükséges és mennyiben szükséges: tessék kimutatni, micsoda eredménye lesz és akkor hazafias belátásunkra méltán ap­pellálhat a minister ur. a mint appeüált ezelőtt is. Mi megszavazzuk neki azt, a mire az ország­nak szüksége van. Én a t. pénzügyminister urnák érdemeit a pénzügyek körül sokra becsülöm : tudom, mily nehéz viszonyok közt vette át a pénzügyek veze­tését : tudom azt, hogy pénzügyeink egyensúlyá­nak helyreállításán szorgalommal, igyekezettel és lelkiismeretesen fáradozik : látom, hogy a kiadá­sokban megszorításokat eszközölt, nagyobbakat

Next

/
Oldalképek
Tartalom