Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-285

285. országos Illés október 18. J877. 227 lépés törtónt volna is. (Helyeslés a bal- és a szélső jobb oldalon.) Ha t. ház, mindezeknek alapján e háznak túloldaláról a kormányuak azt a szemrehányást teszik, hogy a kiegyezési tárgyalások vezetésében nem gondolkodott az ország érdekeinek megóvásától, mi ehhez, — habár azt egészen másként értelmezzük, — de átalánosságban kénytelenek vagyunk hozzájárulni. De ezen kivül mi a magunk szempontjából még egy más szemrehányást is tehetünk a kormánynak. Mint tántorithatlan hive nem csak azon közjogi kapocsnak, a mely köztünk és a monarchia másik része közt fenáll, hanem egyszersmind a solidaritás azon érzelmének, mely e kapocsnak egyedül biztos alapja, mi a kormánynak azon szemrehányást tehetjük, hogy igy folytatta a kiegyezési tárgyalásokat és azok ily gyászos eredménye által compromittálta azon eszmét, melyhez mi ragaszkodunk. (Helyeslés a bal- és a szélső jobb oldalon.) És midőn mi átalános elvi állapotunkból folyó kötelességeinket mérlegeljük, azon kiegyezésnek nevezett javaslatokkal szemben, melyek előttünk feküsznek. akkor nem azon eredményre jutunk, hogy mivel mi a monarchiái egység és politikai kapocs hivei vagyunk: azokat a javaslatokat minden áron elfogadni tartozunk; hanem ellenkezőleg azon meggyőződésre jutunk, hogy épen mert ezen elv hivei vagyunk : kötelességünk arról gondoskodni, hogy legyen valahol az országban még egy hely, a hol a kiegyezés elvének zászlója lobog, a nélkül, hogy mellette legyen egy torzkép, a melyet e névvel feldisziteni szokták. Ezeknél fogva, ós mivel ezen jelenlegi törvényjavaslatban és átalában a fogyasztási adóknak az uj kiegyezési tőrvényekben megállapitott egész rendszerében semmi nyomát azon törekvések, azon szempontok felé való haladásnak nem látok, a melyeket e téren szükségesnek tartok; miután azon közgazdászati organismust, a melyen egyedül vagyok képes a közös fogyasztási adó rendszerével megalkudni, t. i. a közős vámterületet, oly irányzat felé látom sodortatva, a mely annak jótevő jellegét nagy részben elenyészteti: én a jelen törvényjavaslatot^, részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Elénk helyeslés a balés a szélső jobb oldalon.) B. Kaas Ivor: T. ház! Az előttem elhangzott szónoklatok annyira kimerítették a tárgyat, felvilágosítva azt minden oldalról, — a szélső jobb oldal részéről hallottunk beszédeket, melyek a gazdasági ipar tekintetéből világosították meg a törvényjavaslatot, a független szabadelvű párt részéről a nagy ipar érdekei hatályosan védelmeztettek, a kormánypárt részéről hallottunk szónoklatokat, a melyek nagy tárgyilagosággal és behatóan bírálták a kormánynak javaslatát, a politikai és közjogi szempont pedig a szélsőbaloldal részéről világosittatott meg, — hogy elállhatnék a szótól, ha nem érezném magamat indíttatva a kormánypárt részéről hallott szónoklatok ezáfolatába bocsátkozni. Mielőtt azonban ezt tenném, ki kell jelentenem, hogy örömmel hozzájárulok előttem szólott Apponyi Albert gróf azon kijelentéséhez, hogy igenis, szükségesnek tartja, épen politikai okokból azok részéről, a kik a politikai kiegyezésnek is az Ausztriával való politikai kapocsnak hivei, megtámadni azon kiegyezést, mely ezen politikai kapcsolatot torzképpó alacsonyítja. Csatlakozom ahoz, mert saját álláspontomat jelzi, de csatlakozom hozzá annyival inkább: mert igen t. barátom nekem reményt nyújt arra, hogy még egyéb terrénumon is, t. i. az általa perhoressalt külön vámterület szempontján is találkozunk. Mert midőn ő a szőnyegen levő törvényjavaslatokat megtámadja, kifejti egyenesen azt, hogy kívánja s szükségesnek tartja a fogyasztási adók közössé tételét, s hosszasan bizonyítja, hogy ezeknek közössé tétele nem volna uj közös ügy ; ez talán kétes állítás, de nem szenved kétséget az, hogy míg Austria ezelőtt 10 évvel a fogyasztási adók közösitósét kívánta: ma annak minden erővel ellenszegül : ha tehát Ausztria el nem fogadja a fogyasztási adók közössé tétetét, Apponyi gróf pedig hozzá teszi, hogy ezen kiegyezés előtte „ezzel áll vagy bukik", tehát vagy közös vámterület lesz a fogyasztási adók közössége alapján, vagy nem lesz közös vámterület ; miután pedig a közös vámterület ugy, amint ő kívánja, keresztül nem vihető : reményiem, hogy nem sokára kezet foghatunk arra nézve, hogy a politikai közösségnek Ausztriával való változatlan fentartása mellett a külön vámterületet együtt kívánjuk. (Helyeslés bal/elől.) Még egy megjegyzést vagyok bátor tenni a t, előttem szóló beszédére. Ö ugyanis azt jelentette ki, hogy az egyes törvényjavaslatok eldobásából nem lehet következtetni a közös vámterület visszavetésére. Ebben talán neki igaza van ; de nekem is igazam van abban, ha azt állítom, hogy igen csodálnám, ha az egyes törvényjavaslatok eldobásából nem következnék be a külön vámterület ; mert ha én minden törvényt, mi e javaslatokban van, eldobok, természetesen az követkekezik, hogy kénytelen vagyok olyan álláspontra állani, ahol többé nincs közös vámterület. Én régóta hive vagyok azon politikának, mely az Ausztriával való közösséget tartja a monarchia és hazánk nemcsak alaptörvényének, de egyúttal fenmaradása biztosításának, és én ezen szempontot mindenkor védelmeztem és védelmezem; de nem viszem a közösséget annvira. hogy érte le29*