Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-285

285. országos Illés október 18. J877. 227 lépés törtónt volna is. (Helyeslés a bal- és a szél­ső jobb oldalon.) Ha t. ház, mindezeknek alapján e háznak túloldaláról a kormányuak azt a szemrehányást teszik, hogy a kiegyezési tárgyalások vezetésében nem gondolkodott az ország érdekeinek megóvá­sától, mi ehhez, — habár azt egészen másként értelmezzük, — de átalánosságban kénytelenek va­gyunk hozzájárulni. De ezen kivül mi a magunk szempontjából még egy más szemrehányást is tehetünk a kor­mánynak. Mint tántorithatlan hive nem csak azon közjogi kapocsnak, a mely köztünk és a monarchia másik része közt fenáll, hanem egyszersmind a solidaritás azon érzelmének, mely e kapocsnak egyedül biztos alapja, mi a kormánynak azon szemrehányást tehetjük, hogy igy folytatta a ki­egyezési tárgyalásokat és azok ily gyászos ered­ménye által compromittálta azon eszmét, melyhez mi ragaszkodunk. (Helyeslés a bal- és a szélső jobb oldalon.) És midőn mi átalános elvi állapotunkból folyó kötelességeinket mérlegeljük, azon kiegyezésnek nevezett javaslatokkal szemben, melyek előttünk feküsznek. akkor nem azon eredményre jutunk, hogy mivel mi a monarchiái egység és politikai kapocs hivei vagyunk: azokat a javaslatokat min­den áron elfogadni tartozunk; hanem ellenkező­leg azon meggyőződésre jutunk, hogy épen mert ezen elv hivei vagyunk : kötelességünk arról gon­doskodni, hogy legyen valahol az országban még egy hely, a hol a kiegyezés elvének zászlója lo­bog, a nélkül, hogy mellette legyen egy torzkép, a melyet e névvel feldisziteni szokták. Ezeknél fogva, ós mivel ezen jelenlegi tör­vényjavaslatban és átalában a fogyasztási adók­nak az uj kiegyezési tőrvényekben megállapitott egész rendszerében semmi nyomát azon törekvé­sek, azon szempontok felé való haladásnak nem látok, a melyeket e téren szükségesnek tartok; miután azon közgazdászati organismust, a melyen egyedül vagyok képes a közös fogyasztási adó rendszerével megalkudni, t. i. a közős vámterü­letet, oly irányzat felé látom sodortatva, a mely annak jótevő jellegét nagy részben elenyészteti: én a jelen törvényjavaslatot^, részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Elénk helyeslés a bal­és a szélső jobb oldalon.) B. Kaas Ivor: T. ház! Az előttem elhang­zott szónoklatok annyira kimerítették a tárgyat, felvilágosítva azt minden oldalról, — a szélső jobb oldal részéről hallottunk beszédeket, melyek a gazdasági ipar tekintetéből világosították meg a törvényjavaslatot, a független szabadelvű párt részéről a nagy ipar érdekei hatályosan védel­meztettek, a kormánypárt részéről hallottunk szó­noklatokat, a melyek nagy tárgyilagosággal és behatóan bírálták a kormánynak javaslatát, a po­litikai és közjogi szempont pedig a szélsőbalol­dal részéről világosittatott meg, — hogy elállhat­nék a szótól, ha nem érezném magamat indíttatva a kormánypárt részéről hallott szónoklatok ezáfo­latába bocsátkozni. Mielőtt azonban ezt tenném, ki kell jelente­nem, hogy örömmel hozzájárulok előttem szólott Apponyi Albert gróf azon kijelentéséhez, hogy igenis, szükségesnek tartja, épen politikai okokból azok részéről, a kik a politikai kiegyezésnek is az Ausz­triával való politikai kapocsnak hivei, megtámadni azon kiegyezést, mely ezen politikai kapcsolatot torzképpó alacsonyítja. Csatlakozom ahoz, mert saját álláspontomat jelzi, de csatlakozom hozzá annyival inkább: mert igen t. barátom nekem reményt nyújt arra, hogy még egyéb terrénumon is, t. i. az általa perho­ressalt külön vámterület szempontján is találko­zunk. Mert midőn ő a szőnyegen levő törvényja­vaslatokat megtámadja, kifejti egyenesen azt, hogy kívánja s szükségesnek tartja a fogyasztási adók közössé tételét, s hosszasan bizonyítja, hogy ezek­nek közössé tétele nem volna uj közös ügy ; ez talán kétes állítás, de nem szenved kétséget az, hogy míg Austria ezelőtt 10 évvel a fogyasztási adók közösitósét kívánta: ma annak minden erővel el­lenszegül : ha tehát Ausztria el nem fogadja a fo­gyasztási adók közössé tétetét, Apponyi gróf pe­dig hozzá teszi, hogy ezen kiegyezés előtte „ezzel áll vagy bukik", tehát vagy közös vámterület lesz a fogyasztási adók közössége alapján, vagy nem lesz közös vámterület ; miután pedig a kö­zös vámterület ugy, amint ő kívánja, keresztül nem vihető : reményiem, hogy nem sokára kezet fog­hatunk arra nézve, hogy a politikai közösségnek Ausztriával való változatlan fentartása mellett a külön vámterületet együtt kívánjuk. (Helyeslés bal/elől.) Még egy megjegyzést vagyok bátor tenni a t, előttem szóló beszédére. Ö ugyanis azt jelen­tette ki, hogy az egyes törvényjavaslatok eldobá­sából nem lehet következtetni a közös vámterület visszavetésére. Ebben talán neki igaza van ; de nekem is igazam van abban, ha azt állítom, hogy igen csodálnám, ha az egyes törvényjavaslatok eldobásából nem következnék be a külön vámte­rület ; mert ha én minden törvényt, mi e javas­latokban van, eldobok, természetesen az követke­kezik, hogy kénytelen vagyok olyan álláspontra állani, ahol többé nincs közös vámterület. Én régóta hive vagyok azon politikának, mely az Ausztriával való közösséget tartja a monarchia és hazánk nemcsak alaptörvényének, de egyúttal fenmaradása biztosításának, és én ezen szempon­tot mindenkor védelmeztem és védelmezem; de nem viszem a közösséget annvira. hogy érte le­29*

Next

/
Oldalképek
Tartalom