Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-285

224 285. országos Ülés október 13. 1871. iekben teendő eltérések azon képtől, melyet magunknak arról alkotunk, szavazatunkat alteráhú nem fogja. Nem hiszi a t. képviselő ur, hogy egyes vámtételek túlságos magassága, vagy helytelensége miatt, melyhez taJán ugy sem ertünk, valamely képviselő különbeni álláspontját a közös vagy önálló vámterület tekintetében módosítani fogja, és annyit mindenesetre tudunk, hogy a védvámos irányzat, a mint Wahrmann Mór í. képviselő ur magát kifejezte, orgiákat ülni a kereskedelmi politikában nem fog; mert annyit már most is tudunk, hogy oly irányzat fog érvényesülni, mely a mostani szerződéses tarifának, eltekintve az angol póteonventiótól, megfelel. No már t. ház, én nem kétlem, hogy t. barátom akkor, midőn azt mondotta, terjedt összeköttetései folytán szerzett magán értesüléseire alapította okoskodását. Nekem ily magán értesüléseim nincsenek; (Derültség.) én esak azt tudom t. ház, hogy mai napság igen kétséges dolog: vájjon létrejön-e a szomszéd országokkal, és nevezetesen Németországgal a vámszerződós, vagy kénytelen lesz-e a monarchia autonóm vámtarifát, és pedig ugy hallatszik, minimális vámtarifát felállítani. Hogy a t, képviselő ur azt: vajon mi a kereskedelmi politikának alapján megmaradunk-e vagy az autonóm taiiffa rendszerre legyünk kénytelenek átmenni ? oly kérdésnek tekintse, mely a dolog érdemére vonatkozólag szavazatára semmiféle befolyással nem lehet, azt nem vagyok képes elhinni. Nem is tudom, hogy az élvezetnek milyen fokához köti a képviselő ur az orgia elnevezést (Derültség); anynyit azonban tudok, hogy a legkövetelőbb védvámos is nagyon meglehet elégedve azzal, hogy ha egy meglehetősen szabad kereskedelmi tételekre alapított szerződési kereskedelmi politikának rendszeréről átmenet történik egy autonom-minimalis tariffa rendszerre, mely tudvalevőleg a fejlődóst szabad kereskedelmi irányban kizárja; holott védvámi irányzat fejlődésére tág kaput nyit. Éti ebben nagyon lényeges különbséget látok ós ezért kénytelen vagyok azon értesülések alapján, melyekkel rendelkezem és melyekkel rendelkezik valószínűleg a ház legtöbb tagja, constatárni, hogy ma még az általános kereskedelmi politika irányának sem bírunk végleges és tiszta fogalmával (Helyeslés jobbfelöl). Hasonlókig állunk azon másik tényezővel, mely a discussióból eddig, a mennyire én ezt figyelemmel kisértem, teljesen kimaradt vagy talán kifelejtetett. És nem fogja tagadni senki, hogy a jelenlegi törvényjavaslat, ha bár más szempontokból is, de lényegesen fiscalis szempontokból sugalmaztatok és ón azt nem hibáztatom, — csak consiatálom itt. Már most kérdem: egy fiscalis szempontoktól, az állam jövedelmeinek szempontjától vezényelt törvényjavaslat megítélésére nézve vajon elfogadható-e vagy sem, mégis esak igen nagy fontossággal bír, hogy ennek pénzügyi eredményét mérlegelni képesek legyünk. És vajon azt hiszik-e azon t. képviselő urak, kik ma már azon irigylendő helyzetben vannak, hogy mindenről tudomással bírjanak, a mi ezen törvényjavaslat megítélésére szükséges, hogy a quola ügyében beadandó törvényjavaslat megállapodásainál, oly javaslatoknak, melyek ennek tárgyalása körül az indirect adók elszámolásának módjaira nézve tétethetnek: elfogadhassák vagy visszavethessék ezen törvényjavaslatot, hogy ez egyátalában az indirekt adók pénzügyi eredményére semmi befolyással sem lesz? Ennek folytán, mielőtt a quota-törvónyjavaslatot, mielőtt a kereskedelmi politikának alapvonásait ismernők, mielőtt ezen törvényjavaslatnak ós valamennyi indirect adó törvényjavaslatnak akár pénzügyi, akár közgazdászaíi eredményeiről magunknak tiszta fogalmat alkotni képesek lennénk: véghetetlenül bajos azok érdemleges tárgyalása. (Igazi ügy van a jobb felöl). De miután a t. ház a tárgyalást elhatározta, iparkodjunk hát a dologhoz hozzá szólani, a menuvire a vita mai stádiumában lehet. (Halljuk!). Az áthidalást ezen általános szempontokból azokra, miket a törvényjavaslatra nézve elmondani bátor leszek, ismét Wahrman barátomnak egy mondása nyújtja. Őt. i. a tegnapi napon csodálkozását fejezte ki a felett, hogy valaki a közös vámterület eszméjét épen a szeszadó szempontjából támadhassa meg. Értené, ha a ezukor, a söradó szempontjából tenné ezt; de hogy valaki épen a szeszadó ; szempontjából tegye: az előtte megfoghatatlan. Én megengedem t. ház, hogy valamennyi indirect adónem közt a szeszadó az, melynél legkevésbbó szembeszökő és tényleg a legcsekélyebb is a mi károsodásunk. Talán nem tévedek t. ház, ha ezen körülményben látom annak okát, hogy a kormány mindenekelőtt ezzel a javaslattal, mint összes javaslatnak talán legfényesebb részével lépett a t. ház elé (Derültség). Azonban midőn a t. kormány ezzel igen jó taktikát vélt követni, csak egy dologról feledkezett meg, arról t. L, hogy lehetetlen, hogy a fogyasztási adóknak különböző nemei, különböző alapokra legyenek fektetve, hogy ennek folytán, midőn az egyik fogyasztási adónemnek tárgyalásába bocsátkozunk: lehetetlen mellőznünk azon kérdést, hogy minő hatással vau fogyasztási adóink egész rendszere a mi közgazdászati ós pénzügyi állapotainkra; inert annak csakugyan sem elvi, sem practicus értelme nem volna megjegyzésektől tartózkodni azon adónemnél, melynél károsodásunk nem nagy, ós azután, miután azoknak elvi alapját elvetettük, előállani azokkal, mi-