Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-285

•28b. országtts Blés október la 187Í. 225 dőn a többi adónemekre térünk át, melyekaól károsodásunk számszerint. kimutatható. Ezen ellenvetését a képviselő urnák az ellenzéki szónokok eljárásával szemben felfogni és megérteni képes nem vagyok és teljesen jogosultnak tartom, hogy az első megtámadása és megvitatása a közös vámterület eszméjének a szeszadónál történik. Minthogy pedig én a közös vámterület alapjából indulok ki, formulázhatok a kormány eljárására nézve oly szemrehányást, mely épen azon szempontból veszi kiindulás pontját, mely köztem és a kormány, valamint annak pártja közt közös. T. ház! Én oly indokokból, melyeknek kifejtésével reménylem annak idejében, nem fogok adós maradni, a közös vámterületnek vagyok hive, és igy méltán kérdezhetem a kormánytól, hogy miért tette azt, hogy a közös vámterület eszméjének első megvitatását a házban annak épen azon oldalán kezdeményezte, mely a leggyengébb ós a legmegtámadhatóbb. Midőn a t. kormány a szeszadóról szóló javaslaton kezdte a kiegyezési javaslatok tárgyalását, midőn ez által az indireet adók egész rendszerének megvitatását a házban szükségessé tette: ez kényszeritette a parlamentet arra, hogy a vámterület megvitatását ott kezdje, ahol annak a leggyengébb és a legmegtámadhatóbb oldala van. mert a vámterületi egység legbuzgóbb hive sem mondhatja azt, hogy ez nem azon pont, ahol nemzetgazdászati és pénzügyi károsodásunkat, ha lehet is arra oorrectivumot találni, egészen elpalástolni lehetetlen. Ezért vagyok kénytelen, habár kedvezőtlen helyzetben is hozzá szólani a jelen kérdéshez. A fogyasztási adóknak egész rendszerét, mely a vám és kereskedelmi szerződés értelmében a két állani közös megállapodásain alapszik, nem tekinthetem önmagában különálló ténynek, mert ha annak tekinthetném önmagában különálló ténynek, mert ha annak tekinteném : kénytelen volnék a fölött feltétlenül pálozát törni; hanem tekintem azt egészen közgazdasági viszonynak, vagyis, a vámterületi egységnek kifolyásának, melyet, ha azt minden oldaláról megtekintjük, politikailag szükségesnek, nemzetgazdaságilag, egyelőre legalább, károsnak nem tartjuk. A népek közgazdászati életének van egy bizonyos stádiuma, melyben a vámpolitika annak fejlődésére döntő sulylyal bir. Akármint hajlott is a tudomány a szabad kereskedelem elve felé, a rideg tapasztalás azt mutatja, hogy a közgazdaságilag előrehaladott nemzetek egyike sem érte el jelen fejlettsége fokát anélkül, hogy a vódvámpoiitikának egy bizonyos stádiumán át ne ment volna. Lehet, t. ház, és valószínű, hogy a mi nemzetünk közgazdászati fejlődésébe is eljön ezen stádium ; de legmélyebb meggyőződésem az, hogy SBPV.-H. NAPLÓ 18Í5-7ÍÍ. XII. KÖTET. ezen stádium, ahol a vámpolitika elsőrangú befolyást gyakorol, a nemzetgazdasági fejlődésre reánk nézve még el nem jött gazdászati fejlődésünknek első követelménye : a kereskedelemnek, a forgalomnak, a közgazdászati világszervezet minden rekeszének mentől tágabb megnyitása, — mentől szabadabb kereskedés és közlekedés, És azért én a vámterület közösségnek mellőzhetetlen kiegészítőjéül határozott szabad kereskedelmi rendszert kivánok a közös vámterületen, mely, ha nem létesíttetik: akkor nehezen lesz védelmezhető a vámközösség elve. E szerint én indireet adórendszerünknek igazolását csak abban találhatom, hogy organicus része ós folyománya egy átalános közgazdászati szervezetnek, melyet jelen viszonyaink közt helyesnek tartok. De ez nem zárja ki, hogy azon hátrányoknak és károsodásoknak, melyek ezen speciális téren tagadhatatlanul mutatkoztak, egy bizonyos correetivumát ne keressem, hogy ne keressem módját annak, hogy mind állampénztárunk jövedelmének azon niinusa, mely e ezimen évenkint mutatkozik. mindazon közgaszdászati hátrányt, melyet az ily különböző termelési viszonyoknak tökéletesen egyező adóelbánása magával hoz, orvosoltassék. Chorin. t. képviselőtársam, tegnap mondott igen fényes és kitűnő beszédében e correetívumot ott kereste, hogy még a közös vámterület eszméjéből sem foly a fogyasztási terület közösségének eszméje: szerinte, ha jó! fogtam föl előadását, oly központi vámvonal létesítendő, mely csak a fogyasztási adó alá eső tárgyakra vonatkoznék. Én ezen módozat elvi jogosultságát és valósításának absolut keresztülvihetőségét nem tagadom ; de kétlem, hogy annak gyakorlati eredménye az volna, amit a képviselő ur, és azok, akik ennek hívei, attól tán várnak. ily vámvonal költségei oly nagyok volnának, hogy a beviteli tárgyaknak esak egy ily kis töredékén szerzett jövedelmek kellő eompensatiót nem nyújtanának, a kereskedelemre nézve pedig olyan vexatiót vonna maga után, s azzal egy valóságos általános vám sorompóját anélkül, hogy kiegyezésül azon védelmet nyújtaná, melyet külön vámvonal nyújt az iparnak. Nem e téren keresem a megoldás ós az orvoslás módját. Közös vámterület mellett gyakorlatilag esak két irányban, két eszmének alkalmazása által látom elérhetőnek a pénzügyi és közgazdasági hátrányok megszüntetését. Ezek egyike az, hogy ép úgy, mint a vámok jövedelmei a fogyasztási adók jövedelmei is első sorban a közösügyi költségek fedezésére fordíttassanak ; másodika pedig az. hogy nem ugyan az adótételnek megállapításában, mert ez a restitutiónál nehézséggel jár, de az átalánvozási rendszer alapjait képező adó felte21)