Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-285

•28b. országtts Blés október la 187Í. 225 dőn a többi adónemekre térünk át, melyekaól ká­rosodásunk számszerint. kimutatható. Ezen ellenvetését a képviselő urnák az ellen­zéki szónokok eljárásával szemben felfogni és meg­érteni képes nem vagyok és teljesen jogosultnak tartom, hogy az első megtámadása és megvitatása a közös vámterület eszméjének a szeszadónál tör­ténik. Minthogy pedig én a közös vámterület alap­jából indulok ki, formulázhatok a kormány eljárá­sára nézve oly szemrehányást, mely épen azon szempontból veszi kiindulás pontját, mely köztem és a kormány, valamint annak pártja közt közös. T. ház! Én oly indokokból, melyeknek kifej­tésével reménylem annak idejében, nem fogok adós maradni, a közös vámterületnek vagyok hive, és igy méltán kérdezhetem a kormánytól, hogy miért tette azt, hogy a közös vámterület eszméjének első megvitatását a házban annak épen azon ol­dalán kezdeményezte, mely a leggyengébb ós a legmegtámadhatóbb. Midőn a t. kormány a szesz­adóról szóló javaslaton kezdte a kiegyezési javas­latok tárgyalását, midőn ez által az indireet adók egész rendszerének megvitatását a házban szük­ségessé tette: ez kényszeritette a parlamentet arra, hogy a vámterület megvitatását ott kezdje, ahol annak a leggyengébb és a legmegtámadhatóbb ol­dala van. mert a vámterületi egység legbuzgóbb hive sem mondhatja azt, hogy ez nem azon pont, ahol nemzetgazdászati és pénzügyi károsodásun­kat, ha lehet is arra oorrectivumot találni, egé­szen elpalástolni lehetetlen. Ezért vagyok kényte­len, habár kedvezőtlen helyzetben is hozzá szó­lani a jelen kérdéshez. A fogyasztási adóknak egész rendszerét, mely a vám és kereskedelmi szerződés értelmében a két állani közös megálla­podásain alapszik, nem tekinthetem önmagában kü­lönálló ténynek, mert ha annak tekinthetném ön­magában különálló ténynek, mert ha annak te­kinteném : kénytelen volnék a fölött feltétlenül pál­ozát törni; hanem tekintem azt egészen közgaz­dasági viszonynak, vagyis, a vámterületi egység­nek kifolyásának, melyet, ha azt minden oldaláról megtekintjük, politikailag szükségesnek, nemzet­gazdaságilag, egyelőre legalább, károsnak nem tartjuk. A népek közgazdászati életének van egy bi­zonyos stádiuma, melyben a vámpolitika annak fejlődésére döntő sulylyal bir. Akármint hajlott is a tudomány a szabad kereskedelem elve felé, a rideg tapasztalás azt mutatja, hogy a közgazdasá­gilag előrehaladott nemzetek egyike sem érte el jelen fejlettsége fokát anélkül, hogy a vódvám­poiitikának egy bizonyos stádiumán át ne ment volna. Lehet, t. ház, és valószínű, hogy a mi nemzetünk közgazdászati fejlődésébe is eljön ezen stádium ; de legmélyebb meggyőződésem az, hogy SBPV.-H. NAPLÓ 18Í5-7ÍÍ. XII. KÖTET. ezen stádium, ahol a vámpolitika elsőrangú befo­lyást gyakorol, a nemzetgazdasági fejlődésre reánk nézve még el nem jött gazdászati fejlődésünknek első követelménye : a kereskedelemnek, a forga­lomnak, a közgazdászati világszervezet minden re­keszének mentől tágabb megnyitása, — mentől szabadabb kereskedés és közlekedés, És azért én a vámterület közösségnek mel­lőzhetetlen kiegészítőjéül határozott szabad keres­kedelmi rendszert kivánok a közös vámterületen, mely, ha nem létesíttetik: akkor nehezen lesz vé­delmezhető a vámközösség elve. E szerint én indireet adórendszerünknek iga­zolását csak abban találhatom, hogy organicus része ós folyománya egy átalános közgazdászati szervezetnek, melyet jelen viszonyaink közt he­lyesnek tartok. De ez nem zárja ki, hogy azon hátrányoknak és károsodásoknak, melyek ezen speciális téren tagadhatatlanul mutatkoztak, egy bizonyos corree­tivumát ne keressem, hogy ne keressem módját annak, hogy mind állampénztárunk jövedelmének azon niinusa, mely e ezimen évenkint mutatkozik. mindazon közgaszdászati hátrányt, melyet az ily különböző termelési viszonyoknak tökéletesen egyező adóelbánása magával hoz, orvosoltassék. Chorin. t. képviselőtársam, tegnap mondott igen fényes és kitűnő beszédében e correetívumot ott kereste, hogy még a közös vámterület eszmé­jéből sem foly a fogyasztási terület közösségének eszméje: szerinte, ha jó! fogtam föl előadását, oly központi vámvonal létesítendő, mely csak a fogyasztási adó alá eső tárgyakra vonatkoznék. Én ezen módozat elvi jogosultságát és valósításá­nak absolut keresztülvihetőségét nem tagadom ; de kétlem, hogy annak gyakorlati eredménye az volna, amit a képviselő ur, és azok, akik ennek hívei, attól tán várnak. ily vámvonal költségei oly nagyok volnának, hogy a beviteli tárgyaknak esak egy ily kis töre­dékén szerzett jövedelmek kellő eompensatiót nem nyújtanának, a kereskedelemre nézve pedig olyan vexatiót vonna maga után, s azzal egy valóságos általános vám sorompóját anélkül, hogy kiegyezésül azon védelmet nyújtaná, melyet külön vámvonal nyújt az iparnak. Nem e téren keresem a megoldás ós az orvos­lás módját. Közös vámterület mellett gyakorlatilag esak két irányban, két eszmének alkalmazása által látom elérhetőnek a pénzügyi és közgazdasági hátrányok megszüntetését. Ezek egyike az, hogy ép úgy, mint a vámok jövedelmei a fogyasztási adók jövedelmei is első sorban a közösügyi költ­ségek fedezésére fordíttassanak ; másodika pedig az. hogy nem ugyan az adótételnek megállapításá­ban, mert ez a restitutiónál nehézséggel jár, de az átalánvozási rendszer alapjait képező adó felte­21)

Next

/
Oldalképek
Tartalom