Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-285

285. országos ülés október 13.1877. 223 melyek mindazt lehetővé teszik, amit beszédemben kifejteni bátor voltam. Annálfogva én azt, mint az egyezség első lépését tekintve, elfogadom. (Helyeslés.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! A jelenlegi tárgyalásnak kettős substratuma van : az egyik a pénzügyi bizottság formulázása a szeszadó törvényjavaslatról, a másik azon határozati javaslat, melyet Simonyi Ernő képviselő ur a tárgyalás kezdetén beadott. Legyen szabad először erről néhány szót mondanom. A t. képviselő ur határozati javaslatának két egymástól lényegileg különböző része van, melyek egyikében csupán azt kívánja, hogy a jelenlegi törvényjavaslatnak érdemleges tárgyalása halasztassék azon időre, melyben az összes kiegyezési javaslatoknak ismeretével birunk; holott a másik tovább megy és azt kívánja, hogy az összes kiegyezési törvényjavaslatoknak tárgyalása, egy közgazdászati provisorium mellett, halasztassék azon időre, midőn a keleti háború befejezve lesz. Én óhajtom s remélem, hogy e határozati javaslatnak két része külön fog szavazás alá vétetni, mert lényegileg különböző álláspontot foglalok el azok mindegyikével. A második részt, mely a kiegyezési javaslatok tárgyalását egyátalában el kívánja halasztatni, legalább azon alakban, melyben a t. képviselő ur beadta, semmikép sem volnék hajlandó elfogadni, különösen nem azzal az idő meghatározással, vagy helyesebben szólva azzal az időhatározatlansággal, mely abban foglaltatik, t. i. a keleti háború befejezéséig; ós pedig nem csak azért, mert egy határozott terminusnak kiszabását practicus szempontból szükségesnek tartanám; de különösen azért sem: mert e két dolognak, a kiegyezési kérdések megoldásának és a külügyi helyzet veszélyeinek egymással kapcsolatba hozása, oly órtelmezésrd ad alkalmat, melyet én még tacite és implicite sem akarnék elfogadni, azon értelmezésre t. i, mintha a kiegyezési kényes és nehéz kérdések megoldása a viszályt a monarchia két része közt odáig volna képes élesíteni, hogy abból a külügyi helyzet veszélyeinek öregbítése származnék. Ezt az interpretatiót én t. ház semmi körülmények közt magamévá tenni nem akarom. Azon kérdések, melyek a monarchia két része közt fennforognak, igenis nehezek és kényesek. de sokkal mélyebben gyökerezőknek és szükségesebbnek tartom a nemzetközi solidaritás azon érzelmeit, melyekre a monarchia kapcsolata alapítva van, semmint hogy ezen érzelmeket és azon szilárdságot, melyet a monarchia azokban talál, bármily benső kérdés, bolygatása által veszélyeztethetőnek hinném. (Élénk helyeslés) Én ennek folytán ez alakban a határozati javaslat második részét el nem fogadhatnám; de még ha időhatározás javasoltatnék is, időelőttinek tekinteném annak tárgyalását, ós egy közgazdászati provisorium létrehozásának kérdését akkor tartanám csak megpendithetőnek: ha a ház a kiegyezési javaslatok összességét ismerve, annak elfogadhatlanságáról meggyőződött volna, s akkor igenis ennek következtében nem a szakítást, hanem egy provisorium megalkotását tartanám bekövetkezendőnek uj tárgyalások és uj alapokon való kiegyezés megkísértése végett. Ezzel t. ház, azt hiszem, feleltem egy észrevételre is, melyet Wahrmann képviselő ur tegnapi beszéde folyamán tett, midőn t. i. azt mondta, hogy aziránt, vajon ezen kiegyezést elfogadni vagy a külön vámteiület terére akarunk-e lépni: már a most ismertek alapján magával mindenki tisztában lehet. Nem fogadhatom el azon tételt, mely a t. képviselő ur ezen állításában rejlik, mintha abból, ha valaki a jelenlegi kiegyezési javalatokat el nem fogadja, szükségkép az következnék, hogy a külön vámterület és közgazdasági szakitás terére lép ; mert a közös vámterület alapján lehet igenis megfelelő és meg nem felelő megoldása a fennforgó kérdéseknek, és ha valaki oly megoldást, melyet érdekeinek megfelelőnek nem talál, el nem fogad : nem szükség, hogy az alapot elvesse maga alól, és hogy ne legyen hajlandó uj kiegyezésre nézve uj kísérletet tenni. (Helyeslés.) Egészen más állást foglalok el Simonyi Ernő képviselő ur határozati javaslatának első részére nézve. Én itt, — mint már a napirend megállapítása körüli vitatkozásban is jelezni szerencsém volt, — tárgyilag teljesen indokoltnak találom, ós ahoz hozzájárulok. Tartok azonban attól, hogy a háznak azon határozata által a szeszadó érdemleges tárgyalását már elhatározván, ezen határozati javaslat elfogadása lehetetlenné vált, és igy nem szoritkozhatom csupán azon keretre, melyet ezen határozati javaslat első része megszab, hanem a ház határozatának megfelelőleg bele kell menni a részletes tárgyalásba, csak mellékesen legyen szabad ismét Wahrmann tegnapi beszédének egy tételére észrevételt tennem. (Halljuk!) Ő t. i. elvileg ugyanazon állásponton áll, mint mi. Ő elismeri, hogy igen szoros elvi kapcsolat és összefüggés létezik a jelen törvényjavaslat és a többi javaslatok, különösen a vám és kereskedelmi szerződés közt, és nem is azon szempontból mondja, hogy bele mehetünk azok tárgyalásába, hogy arra adhatjuk votumunkat, mintha ezen öszszefüggést tagadná és ezen javaslatot egy magában álló, elszigetelt tárgynak tekintené, hanem abból a szempontból, hogy ő szerinte az átalános iránynak, mely a többi kiegyezési javaslatokban és a vám és kereskedelmi szerződésben foglaltatni fog, már olyan nagy ismeretével birunk, hogy a részletekben történendő módosulások ós a részié-