Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-285
222 285. országos illés október 13. 1877. a nyers szeszt megveheti azoktól, kik külföldi kivitelre nem dolgozhatnak, és ezáltal nekik biztosítja, hogy ne legyenek kénytelenek potom áron elvesztegetni a szeszt. Azon perezben, melyben ezt nem képes eszközölni: a termelőknek nyakán marad a szesz, és minden úton-módon kell hogy meneküljenek tőle, a legnagyobb veszteséggel is. Tehát azon kedvezmény, mely az egyiknek nyujtatik, határozottan kiegyenlittetik azon árkülönbözet által, mely a másikra nézve eléretik. Es igy nem áll azon ellenvetés, hogy ez csak egyesek előnyére történik, s nem áll az sem, hogy az adófizetők rovására történik ; mert a mely perezben mi az adót ugy szavazzuk meg, mint a hogy itt javasoltatik: megadjuk tényleg a téritményi kedvezményt, s a valóságban leszállítjuk a fogyasztási adót átalánosságban abban az arányban, melyben a ki viendő mennyiség a termelt menynyiséghez áll. Nem egyéb ez tehát, mint apasztása azon adótételnek, melyet mi példának okáért ma a szőnyegen levő adótörvényjavaslatban 10 krajczárral megállapítunk. Magyarország viszonyai pedig olyanok, hogy okvetetlenül szükséges nekünk •— mint már tegnap voltam bátor kifejteni, — többet termelni, mint az országban fogyasztatik. Tehát okvetetlenül oda kell iparkodnunk, hogy a kivitel lehető legyen. Mert a mely perezben nem lesz lehetséges, itt a fogyasztás: < n z előbb emiitett okoknál fogva nem emelkedvén, a gyárak egyrészének tönkre kell mennie. Ezt akarni nem lehet. Én azért tartom ezt szükségesnek előadni, mert eddigelé nem volt kifejtve, miért ellenezzük mi annyira a terményadót. A terményadót a theoreticusok nagyon pártolják, különösen azok, kik ideális adórendszereket tartanak keresztülvihetőknek. Mi kik a gyakorlati élet terén állunk, átlátjuk, hogy ilyen adórendszer viszonyaink mellett helytelen lenne. Mi olyan adórendszert akarunk behozni, mely az ország érdekeinek megfelel, habár némileg ellentétben áll is a theoria tanaival. Ha a terményadó imperative behozatnék, mint ez bizonyos körökben főleg Lajthántul szándékoltatik: elesnék a téritményi kedvezmények lehetősége. Csak ha az átalányozási rendszert fogadjuk el, ós olyan tétel mellett fogadjuk el, mely nem szorítja az illetőket a szeszmérő gép felállítására, és a terményadó rendszerének elfogadására : csak azon esetben van még azon lehetőség, hogy az előbb emiitett érdekeinket támogatni és védeni képesek leszünk. T. ház! Főczélja a fönforgó adótörvénynek: itt fejleszteni az ipart, s a kivitelt lehetővé tenni. Főleg kormánykörökben azonban azon ellenvetést is hallottam fölhozatni, hogy a külföld nem igen lesz hajlandó érdekeink ezen túlságos védelmét tűrni, s hogy ennél fogva maga is ellenünk a retorsio politikájához fog folyamodni. Hivatkoznak itt azokra, mik a ezukorkérdés tárgyában Anglia, Francziaország, Belgium, Hollandia által részben készülőben vannak. Én ezen ellenvetést magamévá nem tehetem, ón e részben államot ismerek, olyant, mely maga termelő és ugyanazon helyzetben van, melyben mi vagyunk, hogy t. i. terményeinek egy részét külföldre akarja küldeni és ott eladni; s olyant, mely maga nem termelget és a fogyasztásra nézve utalva van a bevitelre. Az utóbbi államoknak érdekében van, hogy mennél olcsóbb szesz vitessék be hozzájuk s ennél fogva nem láthatják magukra nézve károsnak, ha szesztermelő államok^ mennél nagyobb kiviteli praemiumot adnak. Ok a bevitelnél fiskális vámjaikkal vannak érdekelve. Minél olcsóbb a szesz, mely az ily államba behozatik: annál könnyebb a fiskális vámok érvényesítése és emelése, mert a közönség az ily olcsó szeszt elfogyasztja. Minél drágább a szesz, a mely behozatik, annál kevésbbé van megadva a lehetőség ezen adót behozni vagy emelni: mert a drága szeszt nem igen fogyasztják el. Ha a kivitellel foglalkozó a kivitelnél kedvezményben részesül, akkor határozottan olcsóbban képes eladni gyártmányát. Ha ily kedvezményben nem részesül, akkor drágább árt kell szabnia. Ily viszonyok mellett tehát az ily államoknál retorsióról egyátalán nem lehet szó. Szó lehet retorsióról oly államok részéről, melyek velünk versenyezni akarnak, melyek azt akarják, hogy ne mi vigyük ki szeszünket, hanem hogy ők vihessék ki gyártmányukat, mint ez eddig is nagy részben törtónt. Ezen államokat semminemű adórendszer által a mi érdekünkben capacitálni nem lehet. Ezek otthon mindig oly adópolitikát fognak inaugurálni és követni, mely az ő érdeköknek megfelel, ugy mint a mi kötelességünk itt is oly politikát inaugurálni és követni, mely a mi érdekünknek felel meg. Mennyiben lehetséges nekik azután ezen gazdasági érdekeknek kiegyeztetését az ő fiskális érdekükkel létrehozni, ez az ő dolguk; ép ugy, mint a mi dolgunk, meddig és minő pontig vagyunk mi képesek ezen általunk szem előtt tartott gazdasági érdekeket támogatni s azokat a fisens érdekeivel összeegyeztetni. Ezekkel tehát a compensatiót mindig más téren kell, hogy keressük; ezen a téren nem kereshetjük, mert itt oly érdek-ellentót uralkodik köztünk és azon államok közt, hogy ezen a téren az áthidalás lehetetlen. Annálfogva a retorsiótól itt sem félek, s ezt üres ijesztgetésnek tartom. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ugy, mint azt a pénzügyi bizottság beterjesztette, mindezen szempontokat követte; azon tételek alapján áll,
